Háztáji természetvédelem

 Elmentek a fenyő rigók, március 14-én láttam az utolsó csapatot a kert végében, 12-15 példány lehetett, pontosabban nem sikerült megszámolni őket. Először takarásban voltak, utána meg többször viszontláttam néhány példányukat; késő délután volt már, éjszakázó helyet kerestek a szőlők és a kertvégek határán.   Szép számmal teleltek a kertünk végében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ezen a helyen telelt is egy 30-40 példányból álló csapat; az októberi érkezéskor még voltak vagy 150-en, de a nagy részük elszivárgott a környékről. Érdekes, hogy amikor február 25-én megjött az első seregélycsapat, a fenyő rigók már idejét látták, hogy ők is elinduljanak.  Kedves madaram a fenyő rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Másnap reggel a diófánkon még egymástól karnyújtásnyira üldögélt egy seregély és egy fenyő rigó, mintha beszélgettek volna; el is képzeltem közöttük egy kis dialógust: - Akkor hát megjöttetek - mondta a fenyő rigók vezére. - Itt az ideje - felelte a főse...

 A naptári tavasz első napja faggyal kezdődött, de hajnalban a fekete rigókat ez nem zavarta, több példány is énekelt. Aztán gyorsan melegedett a levegő, dél körül árnyékban is 10 fok körül volt, a madárvilág pedig megélénkült: a széncinegék területet foglaltak már, ezt hangjukkal is jelzik. Sokat mozognak a seregélyek, érkezett a kertbe egy őszapó és egy kékcinege is. Előbbiek fészket építhetnek a környéken. Nagy rókalepke napozik a kerítésoszlopon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A tavasz biztos jele, hogy repültek a nagy rókalepkék: két példányt kergetődzni is láttam. Énekelnek a fekete rigók, már két napja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     The first day of the calendar spring started with frost, but at dawn the black thrushes were not bothered by this, several specimens were singing. Then the air warmed up quickly, around noon it was around 10 degrees even in the shade, and the birdlife became more lively: the great tits have already occupied their terri...

 Búcsúzik a február , eljött a naptári tél utolsó napja. Mit lehet ehhez hozzátenni? Az idő szalad és végre volt egy igazi tél, hóval-faggyal, jégcsapokkal. Előkerült két korai vándormadár, a seregély és a barázdabillegető is; lehet persze több is, nekem hozzájuk volt szerencsém. A fekete rigók már fújták a nótájukat február 27-én este. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Citromsármányok többször is meglátogattak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egyik kedves helyem, a vízrendezés címén csatornává silánytott Girindes-patak hóolvadáskor. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Sorra érkeznek már a vándormadarak. Tegnap seregélyek kis csapatával találkoztam a Mátraalján, ma pedig az első barázdabillegető röppent el a kert felett. Közben a téli vendégeket, a fenyő rigókat figyelgettem a diófán. Az egyikük mellé egy seregély telepedett. Ezért szép ez az időszak: a vándorok jönnek, a vendégek még nem mennek... 😉 Megjöttek a barázdabillegetők. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Fagyosak még a hajnalok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Holnap elbúcsúzik a február. A hajnalok még fagyosak, nap közben azonban már tavasz van, a madarak is jelzik. A zöld küllő kiabált ma reggel is a völgy felett, a nagy fakopáncs még dobolt is valami alkalmas faágon. A vándormadarak még nem igazán indultak el, egyedül seregélyeket láttam eddig, meg még február közepén 18, észak felé tartó nyári ludat. A nagy fakopáncsok is érzik a tavaszt.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Elhúzódhat még a fagyos időszak, de nappalok egyre hosszabbak, a kertek alatt settenkedik a tavasz. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Megszólaltak a balkáni gerlék is: a tompa búgást nem neveznék turbékolásnak - legyen inkább huhúkolás. 😊Egyébként nem egy csendes faj, sokszor már januárban is hallani ezt a jellegzetes hangot. Nem idén persze, mert most azért beléjük fagyott nem csak a korai szaporodási kedv, hanem a hang is...   Párban. Fotó: Pexels Most, hogy a napok hosszabbak már, rendszeressé vált a huhúkolás. Aztán majd apránként érkeznek a vándormadarak is, tegnap például seregélyeket láttam .   Háttal. Fotó: Pexels Egy kis borzolás. Fotó: Pexels A szürke városlakó. Fotó: Pexels

 Nem csak a fekete rigók fakadtak dalra a mai fagyos hajnalon, más tavaszi jeleket is tapasztaltam. Az, hogy sárgulnak a szomorúfűz ágai, vagy a széncinegék éltetik a tavaszt, nem jelent nagy meglepetést. A hollók nászröpte sem, bár ma hármasban repültek végig a kert felett... Seregély. Fotó: Pexels  Ma láttam az első csapat seregélyt is, úgy 40-50 madár lehetett. Seregélyszokás szerint egy csapatban repültek végig a szőlők felett, szinte a tőkék között bujkálva; rájuk ijesztett egy ragadozó. Azt sajnos nem tudom, hogy nagyra nőtt karvaly tojó volt-e, vagy héja. Inkább előbbi lehetett. A fenyő rigók is megijedtek tőle, még ők is itt vannak, úgy 30 körüli létszámmal. 

 Nemrég jöttünk haza Rómából. A város milliónyi nevezetessége mellett persze szárnyas kedvenceimre is figyeltem; voltak itt is urbánus madarak , ha nem is túl nagy változatosságban. Parlagi galamb persze milliónyi, kis sándorpapagáj kivadulva, a számunkra kifakult házi verébnek látszó olasz veréb ... Sárgalábú sirály a Palatinus dombon . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Olasz veréb. Valószínűleg fiatal példány, első ránézésre olyan, mint egy kissé kifakult házi veréb. Utóbbi faj és a berki veréb hibridizációja a genetikai vizsgálatok alapján is. Önálló fajnak ismerik el. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kis sándorpapagáj egy olajfán, a Forum romanumon . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Seregély . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A madarak többségéről persze az alapoptikával - mást nem vittem - nem sikerült képet készíteni, legalábbis nem lett jó. Volt még a fentieken kívül: Sarlósfecske ; kétszer láttam, egyszer egy magányos példányt, de a házak között lehetett több is belőlük. Máso...

 A napokban jöttünk haza Rómából ; szép volt, jó volt, sok csodát láttunk, nagy részt persze épített környezetet, meg művészeti alkotásokat. Ezek mellett is próbáltam észrevenni a természetet is , ami nem mindig könnyű egy nagyvárosban, erről a mandulafenyőkről szóló bejegyzésben is írtam. Barátságos fotózkodó a Tevere mellett. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Ami a madárvilágot illeti, itt is rengeteg parlagi galamb, szinte mindenfelé rikácsolnak a kis sándorpapagájok. Mellettük talán a legfeltűnőbbek a sárgalábú sirályok. Sárgalábú sirály portréja.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A Tevere mellett tucatszámra tanyáztak, feltűnően szelídek voltak, akár pár lépésnyi távolságból is hagyták fotózni magukat. A Palatinus-dombon pihengetett ez a példány.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A folyópart mellett láttam példányokat a Vatikánban is: a kertekben a zöld gyepen sétáltak táplálékra lesve, a Szent Péter téren pedig a két szökőkút felső részén ülve élvezték a ...

 Nemrég raktam ki egy bejegyzést színhiányos, leucisztikus tőkés récékről . A napokban Rómában jártam, a Colosseum előtt pedig, egy kis füves területen két seregélyt figyeltem meg: az egyik szokatlanul világos színű példány volt. Ha jól gondolom, tollazatán a melanin hiánya látható. Szokatlanul világos színű seregély. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nászidőszakban.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  

 Ma is volt egy oda-vissza 60 kilométeres utam Pásztó és Salgótarján között. Ragyogó tavaszi napsütés, már elvirágzóban lévő, hatalmas pitypangmezők, zengő madárdal, ahol csak egy kicsit is szétnézhettem.   Szólt a kakukk a Zagyva galériaerdejében. Fotó: Pexels Taron ért a legnagyobb meglepetés: gyurgyalag hangját hallottam a magasból, de hiába figyeltem, nem ismétlődött meg hrüp-hrüp, látni sem láttam madarat. Ráadásul olyan, hogy egy gyurgyalag, nem létezik, ezek a színpompás szárnyasok mindig csapatban járnak. A seregély kiváló hangutánzó, akár be is csaphatott, de valahogy nagyon gyurgyalagos volt a hangszín... Egyébként ez a legkorábbi nógrádi észlelésem lett volna, egyszer, régen április 26-án figyeltem meg négy madarat Pásztó felett. Füsti fecske. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ugyancsak Taron ért a következő meglepetés: a Zagyva galérierdejéből sárgarigó énekét és jelzéseit hallottam. Nagy öröm volt persze a többi madár is, a füsti fecskék, a fehér gólyák, a tengelice...

 Sorra érkeznek a vándormadarak a telelésből, barázdabillegetőt , énekes rigó t, házi rozsdafarkút, meg még egy-két vonuló fajt láttam már az idén. Sajnos nem volt alkalmam utánuk járni, minden megfigyelés lakott területen történt... Március 22-én láttam az első fehér gólyát Vizslás-Újlakpusztán. Pár perccel később egy cigánycsukot is megfigyeltem az út mellett.  Készítettem róluk egy montázst, amin jól láthatók a különbségek. Ugye, hogy nem lehet őket összetéveszteni? A fekete gólya gyűrűje leolvasható volt, pár dolog ki is derült róla. Majd egyszer megírom azt is.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©    

Csepereg az eső, a gyepen pedig igazi fekete sereg keresgél. Úgy kétszáz körülire becsülöm a teljes létszámot, elég sokan vannak főleg a lakott területhez képest. Vetési varjú a nagy része, költéshez készülnek, nem csak táplálékot, hanem fészekanyagot is gyűjtenek. Vetési varjú keresgél az esőben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Jár a vetési varjakkal egy csapat csóka is. Vannak vagy tizenöten, belőlük kicsit több lett a Mátraalján az utóbbi években. Védett faj, mindig öröm látni őket. A csepergő eső miatt szürke a márciusi reggel, de jár a közelben egy pár dolmányos varjú is. A hangjukat egy kis odafigyeléssel elég könnyen meg lehet különböztetni a vetésiekétől. Vetési varjak, csókák és seregélyek egy csapatban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A másik nagy csapat a vetési varjaké mellett a seregélyeké: március 8-án érkeztek, a környéken 40-50 példány mozog. Most a varjúfélékkel együtt keresgélnek. Közben egy barázdabillegető röppen végig a fekete sereg felett, csilingel a hangja...