Háztáji természetvédelem

 Miközben a környéken mindenfelé zúgnak a benzinmotoros kaszák és gondosan tövig vágják a füvet, itt-ott kapával annyi tarackot kivágtam a kert végében, amennyi a mulcsoláshoz kellett a petrezselyem-fokhagyma-szamóca vegyeságyásban. Iszonyat szárazság van, a föld felszíne porzik... A kerítés mellett kinőtt egy tő hagymaszagú kányazsombor: állítólag ehető salátának, persze a friss hajtások. Egy hajnalpír lepke látogatta meg. Hajt a dió, elvirított a pitypang, végét járja az április. Hajnalpír lepke a hagymaszagú kányazsombor virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Dióhajtás. Vajon a fúrólégy mekkora támadást intéz idén? Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagyrészt elvirágzott a soknevű gyermekláncfű. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Idén is tönkretette a diótermésünket a fúrólégy. Sajnos a fa nem a legjobb fajta, büntetődiónak hívom, mert aki elő akarja varázsolni a kőkemény héjból a belét, annak igencsak meg kell dolgoznia vele. A harkályoknak viszont megfelel így is. Néha mókus is jön, bár őt mostanában nem láttam a kertben. Nagy fakopáncs hím. A piros tarkója különbözteti meg a tojótól. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nagy fakopáncs tojó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néha dolmányos és vetési varjak is visznek egy-egy szem diót, a feltörésüket itt nem tudom, hogy oldják meg. Előbbiektől láttam már egészen különleges módszereket is, majd egyszer megírom. A lehullott dió az egerek és a pockok jussa.