Háztáji természetvédelem

 Valahogy áprilisban elkezdtem számolgatni, hol és mit látok elgázolva. Aztán valahol eltévesztettem, az útjaim is megritkultak, de egy 30 kilométeres szakaszon legalább tucatnyi sünt láttam elgázolva tavasz óta. A fekete rigókra is rossz idők jártak, borz is volt négy-öt. Róka viszont csak kettő. Az több szokott lenni. Tapsi bevégezte... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Most egy újabb mezei nyúl került elém, idén már a negyedik. Ez azonban kifejlett példány, a másik három süldő nyulacska volt. Persze végezhetett vele ragadozó is, vagy ki tudja, kicsoda, micsoda, mindenesetre az aszfalton találtam Sámsonháza és Tar között, nem messze a 21-es főút felhajtójától. A fejénél és a nyakánál már kikezdték a varjúfélék.  A békák különösen nagy veszélyben vannak, ha aszfaltutat kell keresztezniük. Egyikük pusztulásáról írtam itt . A borzokat és a nyesteket sem kíméli a forgalom, ahogy a fiatal nyulakat sem.

 Szedi áldozatait a forgalom a Mátraalján. Pásztón két gyönyörű hím feketerigót láttam az útszélen. Az történhetett, hogy tettlegességig fajulhatott egy veszekedés, aztán figyelmetlenül nekirepültek valami járműnek. Ugyanitt a napokban egy sün is volt elgázolva, belőlük a 21-es főút mellett is volt az utóbbi egy hónapban pár példány. Ahogyan nyestek is... Aprócska mezei nyúl végezte a főúton; a hulla épnek tűnt, de valószínűleg elgázolták őt is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A 21-esen Újlakpuszta közelében egy aprócska mezei nyulat sikerült lefotózni is. Az út szélén hevert, olyan szakaszon, ahol meg is lehetett állni a közelében. Madarak, a felismerhetetlenségig kilapítva, sokfelé voltak az aszfalton itt is. Többségük feketerigó lehetett. Hasznoson egy teljesen kivasalt harkály, valószínűleg nagy fakopáncs tollait lengette a szél. A fiatal, tapasztalatlan madarak különösen nagy veszélyben vannak a kirepülés után, a macskák után a forgalomnak esik áldozatul a legtöbb. A Kis-Zagyv...

 Alig virradt meg, nagy meglepetésben volt részem: a ház előtt, az utcán valami mozgást észleltem, mintha egy kisebb termetű kutya szaladt volna át az úton és megindult egyenesen felém... A látogató. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nem kutya volt azonban, hanem egy jól kinőtt mezei nyúl! A szemben lévő telkek felől érkezett, a napokban kaszálták ott a lucernát, nem sok rejtekhely kínálkozik. A nyúl meg- megállva, fülelve közeledett, egészen az előkertünkig jutott. (Közterület ugyan, de nekünk kell karban tartani, úgyhogy vehetjük úgy, a miénk.)  Akkor aztán lépteket hallott a kocsifeljárónkról, fülelni kezdett, majd megugrott és visszaszaladt arra, merről jött. Végigfutott a telkeken, vagy száz méter után tűnt el szem elől. Később, amikor kinéztem az erkélyről, viszontláttam: az út másik oldalán, az árokban csemegézett valamit.  

 A héten minden nap volt egy oda-vissza 60 kilométeres utam a 21-es számú főúton, Pásztó és Salgótarján között. Az aszfalton mindig látni elgázolt állatokat, egész évben, egerész ölyvtől a dámszarvasig, feketerigótól a  rókáig. Május elején két borzot láttam elgázolva a 21-es főút mellett. Áprilisban volt egy harmadik is. A kép még tavaly készült egy mellékút mellett, a kétszer kétsávos főúton nem lehet akárhol megállni. Fotó: Andrádfalvi-Faragó Zoltán  A héten egy nagyon fiatal, még süldőnek sem tekinthető mezei nyulat találtam Vizslás-Újlakpusztánál. A borzokra rossz idők járnak, a Sulyom-hegy és Mátraverebély között kettőt is elgázoltak. Másnapra eltűnt mind a kettő, valószínűleg elszállították őket. Sorra repülnek ki a madárfiókák, életük kezdeti szakaszában fenyegeti őket a legtöbb veszély. A házi macskák mellett a forgalomnak is sokan áldozatul esnek, megfelelő tapasztalatok híján. Egy feketerigó tollait lengette a szél a 21-esen, még két-három olyan kivasalt mad...

Mezei nyúl a deres fűben. A mezőgazdaság átalakulása megritkította az állományt. Fotó: Pixabay   Valahogy minden évben ott motoszkál az agyamban, hogy január 8-a valaminek az évfordulója. Aztán néha eszembe is jut, hogy miért. Akkor volt az utolsó élőnyúl befogás Nógrád vármegyében, a Héhalom határában fekvő Újmajor, egy mai napig lakott puszta környékén. Akkor 67 tapsifülest fogtak be, egy évvel korábban 62 került a ládákba, korábban már kímélték a törzsállományt, ahogy utána is, annyira, hogy azóta sem volt húzták ki a hálókat január első felében ezen a vidéken. Annak idején, épp' ma húsz éve volt szerencsém ott lenni és megfotózni a különleges vadászeseményt, pár nappal később készült is róla egy terjedelmes tudósítás.  Cikk a Nógrád Megyei Hírlapban a befogásról A nyúlbefogáson hangzott el a címben említett mondás: amikor ládába került az egyik tapsi, valaki megjegyezte, hogy akkor most már tanulhat olaszul szegény. Merthogy Olaszországba vitték vérfrissítésnek az újmajori...