Háztáji természetvédelem

 A naptári tavasz első napja faggyal kezdődött, de hajnalban a fekete rigókat ez nem zavarta, több példány is énekelt. Aztán gyorsan melegedett a levegő, dél körül árnyékban is 10 fok körül volt, a madárvilág pedig megélénkült: a széncinegék területet foglaltak már, ezt hangjukkal is jelzik. Sokat mozognak a seregélyek, érkezett a kertbe egy őszapó és egy kékcinege is. Előbbiek fészket építhetnek a környéken. Nagy rókalepke napozik a kerítésoszlopon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A tavasz biztos jele, hogy repültek a nagy rókalepkék: két példányt kergetődzni is láttam. Énekelnek a fekete rigók, már két napja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     The first day of the calendar spring started with frost, but at dawn the black thrushes were not bothered by this, several specimens were singing. Then the air warmed up quickly, around noon it was around 10 degrees even in the shade, and the birdlife became more lively: the great tits have already occupied their terri...

Régen közismert, hogy a széncinegék nem azok a békés kis rovar- (és napraforgó) pusztító apróságok,  mutatnak  ragadozó hajlamokat  is: a linken egy ökörszemet zsákmányoló széncinegéről készített videót egy madármegfigyelő. Az persze könnyen előfordulhat, hogy az ökörszem sérült, vagy valamiért legyengült egyed volt. Széncinege, a madáretetők leggyakoribb vendége. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A ragadozó hajlam miatt azonban nehogy valaki megharagudjon a széncinegékre! Teszik a dolgukat a természet rendje szerint. Ők is zsákmányuk esnek karvalynak, macskának, más ragadozóknak.

Párszor ki-ki-tél-t kiáltott a széncinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Két napja megenyhült az idő, a Mátraalján éjszaka sem fagy, vagy csak alig. Nap közben a plusz pár fok a kemény mínuszok után olyan, mintha tavasz lenne. Talán ez zavarta meg azt a kis széncinegét is, amelyik A kert végében azt kiáltotta párszor: "ki-ki-tél!" Talán csak hangolt, vagy a többiek intették le, nem tudom; mindenesetre nem sokszor ismételte ezt a tavaszhívó kiáltást. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy balkáni gerle is tavaszt érzett már délután, huhúkolt egy párat: ő is lakott területen volt. Balkáni gerle. Fotó: Pexels   A természetben járva hollók korrogását is hallottam, de mutatták magukat; megesik, hogy a tél második felében már látjuk a nászröptüket, de őket a fák közül, a völgy aljából nem láttam.  

Köd van. A látvány varázslatos és titokzatos, igazi adventi várakozást rejt. Fekete István mondatánál szebbet nem tudok megfogalmazni... "Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom" - írta. Köd üli meg a mátrai bükkerdőt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Magasles mácsonyával és csipkebogyó pirosságával. Közel volt, csak a színét látni... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A színtelen reggelen nagy öröm látni a széncinegéket. A képen egy kemény fickó, hím példány. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Végéhez közeledik az április. Gyönyörű, színpompás időszak, egy kis eső is érkezett a napokban, ami külön öröm az aszályos tél és kora tavasz után. Egyre több rovar mutatkozik, kardos és fecskefarkú pillangót is láttam a napokban, előbbiekből több járja a kertünket is.   A négy hazai pillangófaj egyike, a kardos lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virágzik már az orgona is. Régebben, a klímaváltozás kezdetén még az volt a kérdés, hogy kivirágzik-e egyáltalán május 1-jére. Hosszú évek óta már április végén nyílnak a többnyire lila, néha fehér virágok, a rovarok is gyakran látogatják ezeket. Virít az orgona. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A pitypang, amitől szó szerint sárgállottak a mezők még pár napja, elnyíltak nagy részt. Az időjárásnak köszönhetően idén hosszabb volt a virágzása, máskor két nap alatt a repítőszőrös kis gömbökké érnek. Sokfelé virít még a pitypang, de a fő virágzásnak vége. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A másik gyakoribb hazai pillangófaj, a f...

 A nagyhétre megérkeztek a Mátraaljára a nyaktekercsek. Egy több hektáros szőlőterületen hallottam őket először, elég nagy hangerővel veszekedtek, néha közelebb is jöttek, még a szomszéd diófájáról is hallottam egyiket. Meglátni sajnos nem sikerült, pedig a diófák még kopaszak. Mindenesetre jól működik a nyaktekercs terepruhája, beleolvad a környezetébe... Terepruhás nyaktekercs. Fotó: Pexels  Másnapra egyik nyaktekercs elköltözhetett a környékről: már csak egy madár hangját hallottam. Előtte való napon valószínűleg még revírt foglaltak, azért csaptak olyan nagy patáliát. Sajnos már most késői kihelyezni számukra az odút, de jövőre megpróbálom, hátha megtelepednének. Nyaktekercs. Fotó: Pexels  Már most olyan hihetetlen, de valamikor, fiatalkoromban költött a kertünk végében, az akácosban, nagy fakopáncs odújában. Még fotózni is tudtam őket, papíralapon meg is van. Valahol. Nem állok neki megkeresni.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Február 19-én, Zsuzsanna névnapján a nagykeresztúri (Nógrád vármegye) Cruxx Gemina körül hallgatództam kicsit, hogy megszólal-e a mezei pacsirta. A népi regula szerint tavaszjelző madár akkor nem mondott semmit, március 1-jén viszont énekelt egy példány a víztározótól nyugatra húzódó domb felett. A zöld küllő is kiáltott, holló szokás szerint volt vagy öt-hat, a jégtől megszabadult vízre visszatértek a tőkés récék is. Alig volt fagypont felett a hőmérséklet, de már igazi tavasz volt! Megérkeztek a barázdabillegetők a Kis-Zagyva-völgybe is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Erre ráerősített az is, hogy nem sokkal később hallottam egy vagy két, esetleg három barázdabillegető hangját is. A tó kis szigete körül jöttek-mentek a jelzéseik szerint, meglátni nem sikerült őket. Nem sokkal később azonban Pásztó mellett nem csak a hangját hallottam, hanem láttam is egy példányt.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója  ©  

 Ki, hogy van vele, nekem egész évben a február végétől május elejéig tartó időszak a legkedvesebb. A természet megújulásának már a tél közepétől számos jele van, kezdi a nagy termetű ragadozók fészekfoglalása, a hollók nászröpte, a harkályok dobolása... Aztán amikor a fűzvesszők sárgállani kezdenek, már biztos, hogy közel tavasz. Idén február végén volt végre pár hidegebb nap, most is mínusz egy fokra ébredtünk, de ez már a naptári tavasz első napja. Leánykökörcsin. A legkorábban virágzó növények közé tartozik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Télidőben a következő jel, amikor dalra fakad a feketerigó, a széncinege, az erdei pinty , a citromsármány . (Enyhébb napokon a balkáni gerle is sokszor megszólal, de az ő hangját azért túlzás madárdalnak tekinteni.) Martilapu virít a vízparton. A völgyek aljában már tél végén nyílik, a hegyvidéki bükkösökben április közepéig is elhúzódhat a virágzása. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A hóvirág kertészeti változata már január ele...

 Közeledik a költési szezon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei pedig arra figyelmeztetnek, hogy a postaládánkba is beköltözhetnek a széncinegék . A legtermetesebb cinegefaj alkalmazkodóképes, nem csak a táplálkozásban, hanem a fészkelőhely megválasztásában is. Fali üregektől a csővégekig szinte bármilyen magasságban előfordulhat fiókanevelés. Széncinegék. Hangjuk már napok óta élteti a tavaszt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A honlap bejegyzésében a megelőzésre és a már megkezdett költés megóvására is adnak tanácsokat. Azt külön öröm olvasni, hogy az emberek többsége szívesen veszi, ha a széncinegék egy kis időre, bő egy hónapra elfoglalják a mesterséges fészekodúkra tényleg nagyon hasonlító podtaládákat. Hím széncinege (jobbra.).  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A széncinegéknek a 32 milliméter átmérőjú bebújónyílás a legalkalmasabb. A szűkebb, 28 milliméteres  z apróbb cinegefajok számára megfelelő, a téli etetőket látogató cinegefajok ...

  Szürke gém a ködben. A kép nem a történet helyszínén készült. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Volt egy hosszabb utunk tegnap, pesti céllal. Korán indultunk reggel, még sötétben, ujjnyi hóban, szitáló köd mellett. A széncinegék már éltették a tavaszt, de út közben a kerítéseken üldögélő egerészölyveket is már csak az autópálya mellett lehetett meglátni. Madártani szempontból a főváros nem tartozik az említést érdemlő célpontok közé, egy áruházi parkolóban várakozva mégis láttam egy érdekes találkozót: Dunakeszi felől berepült a légtérbe egy szürke gém. A szürke reggelen alig lehetett látni, hogy S-alakban tartja a nyakát. Azután a fejünk felett egy dolmányos varjú repült el, egy szarka pedig keresztezte a röptét. Ez a három faj kifejezetten gyakori, de így együtt látni őket egy utca feletti légtércsíkban, mégiscsak érdekes. Legalábbis nekem. A visszaút madármegfigyelés szempontjából jobban sikerült, de arról majd később. Mindenesetre a kertben a széncinegék később...

 Február 1-je van, az elmúlt napok melegrekordjai, tavaszias időjárása után visszatért a tél: kint még teljesen sötét van, mínusz öt fokot mutat a hőmérő, ami persze teljesen normális ilyenkor. A madarak januárban már érezték a tavaszt, január 6-án már énekelt a feketerigó , a balkáni gerlék sem maradtak csendben, párszor a vörösbegy is dalra fakadt. A héten már a széncinegék is éltették a tavaszt. Hosszabbodnak a napok, a széncinegék is érzik a tavaszt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A kikelet jelei, ahogy hosszabbodnak a nappalok, szaporodni fognak. Kedves időszaka ez az évnek a nagy téli elcsendesedés után: egyfajta várakozás, a kerti munkák indulása, a korai magvetés, a madártorkok felhangolásának ideje. Ahogy megindul a fák törzsében is a nedvkeringés, úgy sűrűsödnek az élet jelei is a természetben! Ami akár az ablakpárkányodon is megjelenhet: hajt a téli sarjadékhagyma, a tárkony, a menta és a snidling tövén is megjelent pár hajtás... A madáretető vendégei: Széncinege ; Kék ...

 Az egyik leggyakoribb faj a madáretetőn a csuszka. Általában kettőt láthatunk belőlük, mert az énekesmadarak között szokatlan hűséggel viseltetnek egymás iránt: télen is párban maradnak, nem mennek szét a fiókák felnevelése után sem. Csuszkák az etetőn. Az etetőn van egy másik szokásuk, elhordják a magot és távolabb törik fel azt; a rejtekhelyet néha elfelejtik, ezért fordulhat elő, hogy tavasszal napraforgó hajt ki a kéregrepedésekből, a falrésekből, vagy a háztetőkön. A csuszkák csőre hegyes és erős, néha egészen harkályszerűnek tűnik, amikor kopácsolnak. A madáretető más vendégei: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ;  Eléggé közismert a csuszka név eredete: onnan származik, hogy ezek a madarak sokszor fejjel lefelé közlekednek a fatörzseken, miközben táplálékukat keresik. Ellentétben a fakúszokkal, amik fejjel felfelé araszolnak a fakérgen Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói  ©  

 Túl a tél közepén időszerűvé válik a mesterséges fészekodúk kihelyezése. Tulajdonképpen bármikor kirakhatjuk ezeket, a késő őszi, téli időszakban éjszakázóhelyül szolgálnak a cinegefélék számára, tavasztól nyár közepéig pedig költés lehet bennük. Nagy szükség van ezekre az odúkra, hiszen az elég ritka, ha a kertben olyan idős fák vannak, amelyek már kiodvasodva költőhelyet adnak a madaraknak. Deszkaodút könnyen készíthetünk is: a leggyakoribb faj, a széncinege 32 milliméter átmérőjű bebújónyílást igényel. Az odú alapja 13x13, mélysége 25 centi körül legyen, a kisebb eltérések nem okoznak gondot a leendő lakóknak. Balra: fenyves cinege. Jobbra, fentről lefelé: szén-, barát és kékcinege. A cinegeodú alacsonyan, egy–két méteres magasságban is kihelyezhető, de arra vigyázni kell, hogy a ragadozók, főleg a házimacskák, ne férjenek hozzá. A tetejük jól záródó, de levehető legyen a könnyebb tisztítás, a fészekalj ellenőrzése céljából. Persze más megoldások is választhatók az időnkénti ny...

Kékcinegére biztosan számíthatunk az etetőn! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A téli madáretetés általában november végétől március elejéig tart. A legkönnyebben és persze -olcsóbban is a takarmányként kapható napraforgóval etethetjük a madarakat.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Az ingyenkonyhák leggyakoribb látogatói a széncinegék, gyakran nagyobb csapatokban érkeznek, de több cinegefaj is csatlakozhat hozzájuk, például barátcinegék is. Ahol a széncinegék felfedezték az etetőt, jó eséllyel megfigyelhetünk két-három vagy akár több kékcinegét is közöttük. Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©    

Kécinege. Fürge kis madarak. :) Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán ©  Reggelre esett vagy 5-6 centi hó, a szokásos közlekedési fennakadások és balesetek ellenére is sikerült kijutnom a természetbe egy kis bükkerdei sétára. Nagy öröm volt végre fák között járni a napot azonban az Eresztvényi Látogatóközpont madáretetője koronázta meg. Nagy madárjárás volt, ami meglepetést okozott, széncinege talán négy volt, barátcinege meg vagy nyolc. Barátcinege. Meglepően sokan voltak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán ©  Megjelent egy erdei szürkebegy is, ami azért nem mindennapi látvány az etetőn. Tavaly már megfigyeltem itt, lefotóztam akkor is, de az jóval később, február végén volt. Ezek szerint telelő madárról van szó. Csuszka. Ha csak teheti, fejjel lefelé közlekedik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán ©  Az említetteken kívül volt még két csuszka, három-négy kékcinege, legalább egy fenyvescinege, vörösbegy, erdei pinty, bejött egy szajkó. Sajnos nem sikerült annyi időt rászánni a fotó...

Széncinegék várnak a napraforgómagra az etetőnél Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Verőfényes nappal köszöntött be a hétvége, az elmúlt napok tavaszias időjárása után hajnalban fagyott, nap közben is alig emelkedett nulla fok fölé a hőmérő higanyszála. Az előttünk álló időszakra is fagyos, igazi januári időjárást jósol a télen is aktív levelibéka; ilyenkor növekszik a madáretetés jelentősége is. Balra: fenyves cinege. Fentről lefelé: szén-, barát- és kékcinege Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A madáretetést általában a fagyok beálltától a fagyok elmúltáig, jellemzően november végétől március elejéig javasolják a szakemberek. A madáretetőkön a legtöbben napraforgóval vendégelik meg az éhes madarakat. A cinege-, pinty-, harkály- és rigóféle madarak bátran etethetők a napraforgóval, nem fognak kárt szenvedni miatta, könnyen visszaállnak természetes táplálékforrásaikra, ha véget ér az etetési szezon.   A madáretető leggyakoribb vendégei a széncinegék, gyakran nagyobb, aká...

Elpusztult a zöldike, talán a tűzijáték áldozata. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Újév napján kihagyhatatlan számomra a szentmise, de ezen kívül látástól vakulásig munkával telt 2024 és '25 fordulója, úgyhogy csak templomba menet-jövet nyílt lehetőség egy kis madárnézegetésre. A ház előtt álló tuják és magyalok alapján a madárvilágra is tudtam következtetni. Volt ott 4-5 feketerigó, ők lettek 2025 első madarai. A magyal bogyóit csipegették. Feketerigó hím. Idén is nyert az év első madara versenyen, vetélytársa a széncinege Fotó: Pexels A nagy tujákon bontogatta a magot pár széncinege, belőlük is legfeljebb 4-5 példány lehetett. Azután meghallottam a zöldikék jelzőhangját, később három madarat számoltam; a nagyra nőtt, örökzöld tujákon nem is olyan könnyű észrevenni őket. Nézegetés közben - biztosan bolondnak néz, aki a fák alatt lát kószálni, égre emelt tekintettel - aztán találtam egy elpusztult zöldikét is. Egészen közel volt az ablakunkhoz, talán ő koppant éjszaka, a tűzijáté...

Fagyosak az éjszakák és a reggelek a 2024 decemberének utolsó napjaiban, a madáretetőkön is mutatkozik elég nagy a forgalom. A széncinegék a leggyakoribbak, az öregebb madarak úgy tűnik, előző évből emlékeznek arra, hogy hol találtak táplálékot a hideg hónapokban.  Széncinege. Oldalról nem látni az ivari dimorfizmus, a nemi kétalakúság jegyeit   Azt többször megfigyeltem, hogy a nyár második felétől együtt járó cinegecsapatok október-november táján már benéznek az etetőhelyekre, végeznek egy kis felderítőmunkát, hogy hol számíthatnak napraforgóra. A széncinegék, mint említettem, a leggyakoribb madarak az etetőkön, így kiválóan alkalmasak arra, hogy életüket megfigyeljük a téli időszakban. A hím és a tojó példányok megkülönböztetését is megtanulhatjuk, ami egyszerű, mint a faék, de egy kis érdeklődés nélkül nem megy... 😊 Ebben a bejegyzésben be is mutatom, mi a különbség. Nem bonyolult a dolog: Széncinege tojó: a mellsáv jóval keskenyebb, mint a hímek esetében. Hím széncinege...