Háztáji természetvédelem

 Tél végén helyére került egy mesterséges fészekodú a kertben, a széncinegéknek szánt típusból. Biztos felfedezték ők is, de valahol máshol készülnek a fiókanevelésre, mert látni szinte mindig látom őket, de az odút mezei verebek foglalták el. A környéken tucatszámra tanyázó házi verebek látványa nem okoz meglepetést. Mezeit viszont akkor láttam a kertben először, amikor bement egyikük az odúba. Kerítésen üldögélő mezei veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A két ivar ránézésre egyforma. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Teljes pompájában virít a leggyakoribb védett növény, a tavaszi hérics. Legelőkön, erdőszéleken, néhol domboldalnyi területeken is megcsodálhatók március végén. Megtelepszik ritkásabb erdőkben, vágások után is, de ott persze nem tömeges, egy-két tő szerénykedik csak a fák alatt. A méhek is előszeretettel látogatják az élénk színű, zöldülés előtt még nagyon is feltűnő szirmokat.   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szívesen látogatják a pollenpostások. Kora tavasszal még viszonylag kevés a virágzó növény Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Kedves madaram a barázdabillegető: tél végi, kora tavaszi érkezése a tavasz biztos jele. Pár éve, egy már most egyre gyakoribb enyhe télen, január végén is megfigyeltem. Egy lapos tetős épületről röppent fel, ott a szellőzők környékén biztosan talált egy kis rovartáplálékot. Idén február 26-án hallottam az első példányt, megpillantani csak vagy két nappal később sikerült. Egy háztető gerincén sétált peckesen. 😉 Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 A naptári tavasz első napja faggyal kezdődött, de hajnalban a fekete rigókat ez nem zavarta, több példány is énekelt. Aztán gyorsan melegedett a levegő, dél körül árnyékban is 10 fok körül volt, a madárvilág pedig megélénkült: a széncinegék területet foglaltak már, ezt hangjukkal is jelzik. Sokat mozognak a seregélyek, érkezett a kertbe egy őszapó és egy kékcinege is. Előbbiek fészket építhetnek a környéken. Nagy rókalepke napozik a kerítésoszlopon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A tavasz biztos jele, hogy repültek a nagy rókalepkék: két példányt kergetődzni is láttam. Énekelnek a fekete rigók, már két napja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     The first day of the calendar spring started with frost, but at dawn the black thrushes were not bothered by this, several specimens were singing. Then the air warmed up quickly, around noon it was around 10 degrees even in the shade, and the birdlife became more lively: the great tits have already occupied their terri...

 Búcsúzik a február , eljött a naptári tél utolsó napja. Mit lehet ehhez hozzátenni? Az idő szalad és végre volt egy igazi tél, hóval-faggyal, jégcsapokkal. Előkerült két korai vándormadár, a seregély és a barázdabillegető is; lehet persze több is, nekem hozzájuk volt szerencsém. A fekete rigók már fújták a nótájukat február 27-én este. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Citromsármányok többször is meglátogattak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egyik kedves helyem, a vízrendezés címén csatornává silánytott Girindes-patak hóolvadáskor. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Sorra érkeznek már a vándormadarak. Tegnap seregélyek kis csapatával találkoztam a Mátraalján, ma pedig az első barázdabillegető röppent el a kert felett. Közben a téli vendégeket, a fenyő rigókat figyelgettem a diófán. Az egyikük mellé egy seregély telepedett. Ezért szép ez az időszak: a vándorok jönnek, a vendégek még nem mennek... 😉 Megjöttek a barázdabillegetők. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Fagyosak még a hajnalok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Holnap elbúcsúzik a február. A hajnalok még fagyosak, nap közben azonban már tavasz van, a madarak is jelzik. A zöld küllő kiabált ma reggel is a völgy felett, a nagy fakopáncs még dobolt is valami alkalmas faágon. A vándormadarak még nem igazán indultak el, egyedül seregélyeket láttam eddig, meg még február közepén 18, észak felé tartó nyári ludat. A nagy fakopáncsok is érzik a tavaszt.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Elhúzódhat még a fagyos időszak, de nappalok egyre hosszabbak, a kertek alatt settenkedik a tavasz. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Megszólaltak a balkáni gerlék is: a tompa búgást nem neveznék turbékolásnak - legyen inkább huhúkolás. 😊Egyébként nem egy csendes faj, sokszor már januárban is hallani ezt a jellegzetes hangot. Nem idén persze, mert most azért beléjük fagyott nem csak a korai szaporodási kedv, hanem a hang is...   Párban. Fotó: Pexels Most, hogy a napok hosszabbak már, rendszeressé vált a huhúkolás. Aztán majd apránként érkeznek a vándormadarak is, tegnap például seregélyeket láttam .   Háttal. Fotó: Pexels Egy kis borzolás. Fotó: Pexels A szürke városlakó. Fotó: Pexels

 Nem csak a fekete rigók fakadtak dalra a mai fagyos hajnalon, más tavaszi jeleket is tapasztaltam. Az, hogy sárgulnak a szomorúfűz ágai, vagy a széncinegék éltetik a tavaszt, nem jelent nagy meglepetést. A hollók nászröpte sem, bár ma hármasban repültek végig a kert felett... Seregély. Fotó: Pexels  Ma láttam az első csapat seregélyt is, úgy 40-50 madár lehetett. Seregélyszokás szerint egy csapatban repültek végig a szőlők felett, szinte a tőkék között bujkálva; rájuk ijesztett egy ragadozó. Azt sajnos nem tudom, hogy nagyra nőtt karvaly tojó volt-e, vagy héja. Inkább előbbi lehetett. A fenyő rigók is megijedtek tőle, még ők is itt vannak, úgy 30 körüli létszámmal. 

 Ma hajnalban hallottam idén először éneklő fekete rigó hímeket a Mátraalján: ez már nem csak februári hangolgatás volt, hanem revírfoglaló nóta. Három madarat hallottam egyszerre, annak ellenére, hogy fagyott, mínusz két fok volt közvetlenül napkelte előtt. Énekelnek már feketéék. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fekete rigó tojó. A fészeképítés rigóéknál női munka. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A kertben a tujákon is gyanúsan nézelődnek pár napja: talán már a fészeképítés is megfordult a fejükben. 😉 Tavaly négy fészekaljat neveltek a kertben, remélem, idén sem adják alább! Fürdés után. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

   Ma van a Zsuzsannák névnapja, ami rendes években jeles fordulópont az időjárásban: azt tartja a népi regula, hogyha ma megszólal a pacsirta, már nem tart sokáig a tél. Arra nem tér ki a megfigyelésen alapuló meteorológia, hogy a mezei pacsirtáról van-e szó. Viszont a tél végén ez faj kezd elsőként énekelni, magasan a mezők felett szárnyalva, feltűnő módon, akkor bizonyára róla... Mezei pacsirta, ahogy ritkán látjuk: többnyire a magasba emelkedve énekel. Ez a példány egy kerítésoszlopot választott erre a célra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Idén nem tudni, hogy alakul a dolog, 2026 február 19-én nem a Mátraalján nulla fok körül alakul a hőmérséklet. Volt az elmúlt időszakban pár tavaszias nap, de nem tartott sokáig; estére és a hétvégére meg hideg, télies időt, havat jósolnak.  Reggel napsütéses, tiszta idő volt, meghallgatom, mind mond a kert vége. 😊   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

Szurdokpüspöki határában a pincepataki kőbánya mesevilággá vált a kőfalakra fagyott jégcsapvilágnak köszönhetően. Kifelé menet láttunk citromsármányokat, nagy fakopáncsot, a szokásos széncinegéket, végül két muflon ballagott át előttünk az úton. A bányaudvar felé tartva kicsit megálltunk a patak mellett - valami szárnysuhogás hallatszott és a meder felett elrepült egy karvaly. Letelepedett egy keresztbe dőlt fára, de sajnos olyan messze volt, hogy nem lehetett fotózni. Mesés alaktatokat varázsoltak a jégcsapok a kőfalakra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az egykori bányaudvart benőtték a fák, sziklák repedéseiben is megkapaszkodtak, ahol csak lehet. Már megindult az olvadás, jégfalakról néha leszakadt egy-egy darab. Itt hollók korrogását hozta a szél. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Hazafelé menet az út mellett láttunk vörös vércsét, egerész ölyvet, fácánt, mindből csak egyet-egyet. Szajkókból viszont vo...

Párszor ki-ki-tél-t kiáltott a széncinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Két napja megenyhült az idő, a Mátraalján éjszaka sem fagy, vagy csak alig. Nap közben a plusz pár fok a kemény mínuszok után olyan, mintha tavasz lenne. Talán ez zavarta meg azt a kis széncinegét is, amelyik A kert végében azt kiáltotta párszor: "ki-ki-tél!" Talán csak hangolt, vagy a többiek intették le, nem tudom; mindenesetre nem sokszor ismételte ezt a tavaszhívó kiáltást. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy balkáni gerle is tavaszt érzett már délután, huhúkolt egy párat: ő is lakott területen volt. Balkáni gerle. Fotó: Pexels   A természetben járva hollók korrogását is hallottam, de mutatták magukat; megesik, hogy a tél második felében már látjuk a nászröptüket, de őket a fák közül, a völgy aljából nem láttam.  

 A mondás szerint "hogyha fénylik Vince, megtelik a pince." Nos, a Mátraalján nem sok jóra számíthatnak a szőlősgazdák. Borult a reggel, a hó is szállingózik, viszont valamelyest megenyhült a hajnali hideg. Rövidesen olvadás kezdődik, de persze a táj most is gyönyörű . Magasles a hóban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Jégvilág jégvirágok között. Fagyos a nappal is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Mácsonyás.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Hideg szél fújt szinte egész nap a Mátraalján, újév hajnalán és kora reggel esett egy kis hó is, de a völgyben nem maradt meg. A Muzsla-bérc azonban, amikor a ködből kibontakozott, zúzmarában fehérlett, de csak úgy 600 méteres tengerszint feletti magasságtól. Alig világosodott, amikor a házi verebek vidám csiripelésbe kezdtek a tujákon; nem tudni, minek örültek, de legalább jól érezték magukat. 😉 Holló röpte. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kinyitottam az ablakot, de a verebek jól elbújtak, nem láttam őket; meghallottam viszont Kró barátom hangját. A holló jó magasan repült, az idő sem volt tiszta, de ő lett 2026 első látott madara. Rajta kívül 4 széncinegét, 2 fekete rigót, később hatalmas, 60-80 példányból álló háziveréb-csapatot láttam. Hallottam fenyőrigó és szarka hangját is, de az év első napja nem kényeztetett el a látnivalókkal.  

 Ma van a téli napforduló. Hosszabbodnak a nappalok, ami nem is gond, mert a Mátraalján reggel 7 után jön fel, háromnegyed 4 körül meg már le is megy a nap. A fagy és a hó persze továbbra is hiányzik. Ünnepek után meg már - ablakpárkányon való vetésre - elő is lehet keresni a zellermagot. 😉 Ködös, párás az idő változatlanul, de nem annyira, mint a elmúlt napokban. Fotók: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sajnos nem idei képek. Fotók: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Fenyő rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ködös volt a reggel, elég nehezen világosodott ki, bár a pára felett szemmel láthatóan előbújt pár napsugár a felhők közül. Pár percre. Nem maradtam madarak nélkül ma reggel sem: a fekete rigók egy kis riasztgatás kíséretében ugráltak a tujákon, kiáltott a zöld küllő, jelezgettek egymásnak a cinegék. Aztán a fenyő rigók is meglátogattak: kisebb csapat érkezett a kert végébe. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagy részük odébbállhatott, október végén még 100-150 között volt a rigólélekszám. Most úgy 20-30 példány látogatott meg. Öröm persze a kisebb csapat is.😊

Köd van. A látvány varázslatos és titokzatos, igazi adventi várakozást rejt. Fekete István mondatánál szebbet nem tudok megfogalmazni... "Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom" - írta. Köd üli meg a mátrai bükkerdőt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Magasles mácsonyával és csipkebogyó pirosságával. Közel volt, csak a színét látni... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A színtelen reggelen nagy öröm látni a széncinegéket. A képen egy kemény fickó, hím példány. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 November elejére csúszott át idén a vénasszonyok nyara, nagyon szép most is a természet, főleg az erdő. A klímaváltozás előtti időszakban, amikor még nem sokan vették komolyan a tudósok globális felmelegedésre vonatkozó előrejelzéseit, valahogy hasonlóképpen alakult: november elején volt egy hét enyhébb, kellemes, kertészkedésre kiváló nap. Aztán a második dekád már téliesre fordult. Útra kelt egy tölgylevél. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nyírfaív novemberi színekben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Túl az első fagyokon is tartják még lombjaikat a tölgyek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nyárfákkal szegélyezett erdei út. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bükklevél az avaron. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán