Háztáji természetvédelem

 Megszólaltak a balkáni gerlék is: a tompa búgást nem neveznék turbékolásnak - legyen inkább huhúkolás. 😊Egyébként nem egy csendes faj, sokszor már januárban is hallani ezt a jellegzetes hangot. Nem idén persze, mert most azért beléjük fagyott nem csak a korai szaporodási kedv, hanem a hang is...   Párban. Fotó: Pexels Most, hogy a napok hosszabbak már, rendszeressé vált a huhúkolás. Aztán majd apránként érkeznek a vándormadarak is, tegnap például seregélyeket láttam .   Háttal. Fotó: Pexels Egy kis borzolás. Fotó: Pexels A szürke városlakó. Fotó: Pexels

 Nem csak a fekete rigók fakadtak dalra a mai fagyos hajnalon, más tavaszi jeleket is tapasztaltam. Az, hogy sárgulnak a szomorúfűz ágai, vagy a széncinegék éltetik a tavaszt, nem jelent nagy meglepetést. A hollók nászröpte sem, bár ma hármasban repültek végig a kert felett... Seregély. Fotó: Pexels  Ma láttam az első csapat seregélyt is, úgy 40-50 madár lehetett. Seregélyszokás szerint egy csapatban repültek végig a szőlők felett, szinte a tőkék között bujkálva; rájuk ijesztett egy ragadozó. Azt sajnos nem tudom, hogy nagyra nőtt karvaly tojó volt-e, vagy héja. Inkább előbbi lehetett. A fenyő rigók is megijedtek tőle, még ők is itt vannak, úgy 30 körüli létszámmal. 

Párszor ki-ki-tél-t kiáltott a széncinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Két napja megenyhült az idő, a Mátraalján éjszaka sem fagy, vagy csak alig. Nap közben a plusz pár fok a kemény mínuszok után olyan, mintha tavasz lenne. Talán ez zavarta meg azt a kis széncinegét is, amelyik A kert végében azt kiáltotta párszor: "ki-ki-tél!" Talán csak hangolt, vagy a többiek intették le, nem tudom; mindenesetre nem sokszor ismételte ezt a tavaszhívó kiáltást. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy balkáni gerle is tavaszt érzett már délután, huhúkolt egy párat: ő is lakott területen volt. Balkáni gerle. Fotó: Pexels   A természetben járva hollók korrogását is hallottam, de mutatták magukat; megesik, hogy a tél második felében már látjuk a nászröptüket, de őket a fák közül, a völgy aljából nem láttam.  

A feketerigó sokszor már januárban is énekel. Eleinte halkan, a bokrok mélyén, csak úgy magának hangolgat, aztán egyszer csak egy hajnalon rigófütty száll a sötétben... Akár januárban is, de februárban már egészen biztosan.Idén is az utóbbi években megszokott időpontban, már január 7-én dalra fakadt egy példány. Enyhe napok jártak az idő tájt... Mint minden évben, idén is a feketerigó fakadt dalra elsőként. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Korai megszólaló a balkáni gerle is, de az a monoton huhúkolás, amit sokszor már januárban is produkálnak, elég erős fantáziával nevezhető madárdalnak. Az erdei pinty február 21-én énekelt először az ablakom alatt. Február közepén már széncinegék is éltették a tavaszt, a madáretetőre járók között egyre gyakoribbá vált a civakodás, megkezdődött a párok kialakulása is. A "ki-ki-tél" február közepén már nem meglepetés. Az már nem az ablakom alatt történt, hogy a citromsármányt énekét február 23-án hallottam először a Kis-Zagyva-völgyben, Sá...