Háztáji természetvédelem

 Tegnap ígértem a kökörcsines bejegyzésben, amit megtalálsz itt , hogy megírom részletesebben a Boszorkánykő szikláiról eltűnt leánykökörcsinek esetét. Ez valahogy az ezredforduló táján volt, az első egy-két évben, utána tudnék nézni pontosan is, de a történet szempontjából nincs jelentősége. Havazás után virágzó fekete kökörcsin. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Élt akkoriban a szikla alatt, a Zagyvaróna nevű településen egy nagy tudású és aktív természetvédő, madárszakértő, kakukk-kutató, helytörténész ember, Varga Ferenc. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületben teljesedett ki a munkássága, majd egyszer írok róla bővebben is. (Egyébként még a sírján is úgy szerepel a felirat, hogy Varga Ferenc madarász.) Leánykökörcsin. Nevét a szépségéről kapta állítólag. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Valahogy az ezredforduló táján, amikor a Boszorkánykőn járt májusban vagy júniusban, a madarásznotesze lapjai közé berakott négy szem leánykökörcsinmagot. A madarásznotesz...

 Úgy két-három évtizede még március elején-közepén virítottak a kökörcsinek a Medves-vidék egyik legismertebb szikláján, a Boszorkánykőn. Aztán egyre korábban emelték fel bimbófejüket a tavasz közeledtével, az elmúlt években már volt úgy, hogy február végén bimbózott itt a leánykökörcsin, ami azonban 2024-re eltűnt a szikláról. Mi lett vele? Nem tudom, de veszett ki már máskor is. Ez külön történet, a fajt fenyegető veszélyekkel együtt majd holnap írok róla. Leánykökörcsin. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív     A Boszorkánykő mikroklímájának köszönhető, hogy a Medves-vidék korai vadvirágai odafent nyílnak. A tengerszint feletti 570 méter körüli magasságával közelebb van a naphoz, előbb felmelegszik, mint a környék. Erre rásegít, hogy a szilafal egyes részei majdnem függőlegesek, így a tél végén még laposan járó nap sugarai szinte merőlegesen érik. Ráadásul a bazaltszikla sötét színű, nappal felmelegszik, este pedig kisugározza az elnyelt hőt. Leánykökörcsin. Fotó: An...