Háztáji természetvédelem

 Olvastam egyszer egy remek feljegyzést a Fertő-tó vidékének népi madárismeretéről . A lényege erősen egyszerűsítve, hogy a praktikus gondolkodású régiek a rendszertant nem bonyolították agyon. Két rendre osztották a madárfajokat : volt belőlük az ehető és a nem ehető. Gilisztaűző varádics, a háttérben terjőke kígyószisz, jobbra látszik egy már elvirágzott mezei katáng is. Akár díszkertben is megállnák a helyüket! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valahogy így vagyok a növényvilággal , ha nem is az elfogyaszthatóságukat illetően. A gaztenger , ha őshonos fajokból áll, kifejezetten jó. Táplálékot és rejtekhelyet ad gyakorlatilag minden, szintén őshonos fajnak, vakondtól a gímszarvasig , a pókfajoktól a rovarokig , nem is beszélve a madarak sokaságáról. Aszályos időkben a beporzók is inkább találnak itt élelmet, mint a tövig kaszált helyeken. Mácsonyák. Különleges növény, érdemes alaposabban megvizsgálni egy-egy példányt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Az őshonos fajok mell...

 Bár az emberek többsége a tövig kaszált természetes környezetet tartja gondozottnak, következésképpen szépnek, a gazosnak mondott területek sokkal több csodát és szépséget rejtenek.  Egy tőről fakadnak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A gyapjas aszat nagy, lila virágaival mutatós növény, akár másfél méteresre is megnőhet. Olyan szép, hogy kerti dísznövényként is megállná a helyét, ráadásul szárazságtűrő is.   Tűri a szárazságot, de lehet, 2025 már sok neki is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Naplementében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Alkonyattájt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Földi poszméh gyűjti a nektárt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Esőt ígér a meteorológia, remélem, máshol kaptak is belőle, mert a Mátraalján csak pár csepp esett. Vörös vércse, gyurgyalagok, hollók, tengelicek és kenderikék mutatták meg magukat a többi mindennapi madárral együtt. Bár ez idő tájt, Istennek hála, ők is mindennapiak. Tarlóhántás keresgélő fehér gólyákkal. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  A gólyák viszont elmentek a környékről, itt már nem láttam egyet sem napok óta. A kép az Ipoly-völgyben készült pár éve, nagy csapat, vagy harminc gólya követte a traktort és szedegette táplálékát a hantok közül. Mit lehet tenni, az idő rohan... Viszont látásra jövőre! Elutaznak melegebb éghajlatra.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.  

 Pár napja egerész ölyvet támadó vörös vércsét figyeltem meg a kert végében. Mostanra akadt még egy érdekes eset a vörös vércse virtusról, amit ezúttal az ablakból láttam. Ugye a szúnyoghálós ablak a addig van nyitva, amíg nem kell fűteni. Tehát egész nyáron. A magasból hallottam a vércse vijjogását, gondoltam, támad valamit. Az ablakhoz lépve egy termetes héja suhant el a kert felett. Héját támadó vörös vércse. Szinte lerúgta a levegőből a jóval nagyobb madarat, aminek a súlyra akár  a nyolcszorosa is lehet a kisebb ragadozóénak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Pár éve volt szerencsém nem csak megfigyelni, hanem le is fotózni, ahogy egy vörös vércse a területére tévedő héját zaklatja, szinte lerúgja a levegőből a jóval nagyobb termetű ragadozót. Ami a méreteket illeti, a wikipédia szerint a vörös vércse testhossza 32–35 centiméter, szárnyfesztávolsága  70–80 centi. A hím jóval kisebb, testtömege 160-210 gramm, a tojóé pedig 200-250...

 Láttam ma pár vadgerlét, néha elröppen pár példány a kert felett. Viszont napok óta csendben vannak, a hangjukat kurrogásnak mondják. Valahogy úgy hangzik magyar fülnek, hogy prúú-prúú-prúú. Halk, kellemes turbékolás, szeretem hallgatni, kár, hogy erre az évre vége. Azért még a vadgerlék itt vannak. Vadgerle a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A  sarlósfecskék viszont eltűntek a környékünkről. Későn érkeznek, korán elvonulnak, a fiókák kirepülése után nem sokkal már megkezdik vándorútjukat melegebb éghajlatra. Sarlósfecske. Augusztus 5-én láttam az utolsó példányokat. Fotó: Pexels A sárgarigó utoljára augusztus 1-én mutatkozott a környékünkön. A fiókák kirepülése után nagy zajjal voltak vagy három hétig, a legtöbb, amit egyszerre láttam, hét példány volt. A korán elvonuló fajok közé tartozik, már most ki tudja, hol járnak, - bár lehetnek még itthon is. Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos...

 Ma a csepergő esőben repült a kacsafarkú szender . Amíg a japán lonc virágzott, állandóan a kertben tanyázott két-három példány. Most már jóval ritkábban látom őket, a petúniát látogatja leginkább. A kép régebben készült, most nem sikerült megörökíteni a szép és gyors lepkét. Kacsafarkú szender. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Valami bulváridiótaság okán emlegetik magyar kolibri néven, mert arra biztos jobban kattintanak. Most elkövettem ezt az ocsmányságot én is...  Meglátogatott nemrég egy cickány is.  Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.    

 Vörös vércse vijjogását hallottam a kert végéből, aztán két példányt is láttam: egyik a cseresznyefánk mögött kanyarodva eltűnt a szemem elől, a másik meg egy egerész ölyvet támadott. A hatszor akkora ölyv a vérmes kis ragadozóval eleinte mit sem törődött, békésen siklott a magasban. A vörös vércse gyors és fordulékony, képes repülős mutatványokra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A vércse azonban néha nagyon is közel merészkedett, mire a szinte mindig lomhának tűnő ölyv tett néhány villámgyors fordulatot, szárnyát összekapva kitért támadója elől - aztán körözött tovább. A kisebb ragadozó nem hagyta békén, folytatta a támadásokat, néha vijjogott is közben. A fajtársa nem jött a segítségére. Gyakran szitálva, a levegőben "megállva" lesi zsákmányát. Egyébként erre a mutatványra az egerész ölyv is képes, pedig lomhának tűnő, termetes madár.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Még vagy négy-öt alkalommal az egerész arra kényszerült, hogy szárnyát összekapva hirtelen fordul...

 Az ősz közeledtének biztos jele, hogy a villanydrótokon gyülekeznek a molnár fecskék. Július vége óta megfigyelhető, hogy csoportosulnak, repülőgyakorlatokat tartanak, visszaülnek a villanydrótokra, hogy aztán újabb köröket tegyenek. Villanydrótokon gyülekeznek a fecskék a vonulásra készülve. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Látom még a füsti fecskéket is, legutóbb kilenc példányt láttam együtt. Úgy látszik, ők is csoportosulnak indulás előtt, mert korábban csak négy és öt madarat figyeltem meg a csapatban, - feltéve, hogy egyáltalán  őket láttam viszont. Gyülekező után startolnak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Pusztító az aszály és a hőség, de a természet ilyenkor is gyönyörű! Akkor is sok örömöt találni benne, ha csak a kertbe jut ki az ember. A rovarok nagy részét a nyüzsgő hangyatömeg adja, amit persze a pokolba kíván az ember a zöldbab virágáról, mert ott is csak a levéltetveket gondozzák...  Háziméh a zsákmány, a sárga-fekete viráglakó karolópók foghatta meg. Az apró termetű légy - lett légyen bármelyik faj - éppen emésztőnedvet ereszt a méh fejére. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szanaszét szaladó kisebb-nagyobb farkaspókok , hálót szövő keresztes pókok , viráglakó karolópókok is szép számmal akadnak a kertben. Keresztes barátom, a Vízipók, csodapók című mese után szabadon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A zöldségek védőnövényének ültetett büdöskét látogatja pár lepkéfaj, házi méhek,  zengőlegyek , no meg poloskák is tucatjával... Fenti lakótársak mellett néhány madárfaj, esetleg zöld, vagy fürge gyík társaságában élvezheti az ember a csendet. Különösen nagy öröm h...

 Egérszerű, aprócska négylábú pattant át a tereszra vezető járdán, aztán visszafordulva kinézett a nagy télizöld levelei alól. Cickány volt, hosszú orra azonnal és jól megkülönböztette az egerektől. Futtában azt ugye nem igazán látni, hogy pikkelyes-e a farka. Nagy bajszú apróság. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az irodalom szerint hét fajuk fordul elő Magyaországon, azt nem tudom, hogy a kertben tanyázó parányi emlős melyik lehetett. A mezei cickány a leggyakoribb, így biztosan őt láttam. Egérszerű állatka, de hatalmas orra jól megkülönbözteti a rágcsálótól. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az egérnél is kisebb rovarevő egyébként állandóan zsákmánya után jár, szinte folyamatosan ennie kell, hogy életben maradjon. Öröm, hogy nálunk is otthonra talált, a haszon- és a dísznövényeket pusztító kártevők közül pedig ellátmányt is bőségesen tudok ajánlani! Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi po...

 Augusztus első napjaitól bizony előfordult, hogy üresen láttam a gólyafészket a főút mellett. A két fióka kirepült, július végétől próbálgatták a szárnyaikat, felemelkedtek a levegőbe, aztán egyszercsak elrugaszkodtak a biztonságot jelentő gallyfészekből. Megindulnak a nagy vándorútra, ami akár a Fokföldig is vezethet, az út közben tett, élelemszerző kóborlásokkal együtt oda-vissza 20 ezer kilométer is lehet. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy darabig, úgy egy hétig még vissza- visszajártak, gyakran valamelyik szülő is ott álldogált a szomszédos villanyoszlopon, vagy a fészekre is rászállt. A mezőkön még ott járnak ilyenkor.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Lehet, hogy néha, rövid időre még hazalátogatnak, de a fehér gólyák augusztus közepén már csapatokba verődnek, hogy a nagy parancsnak engedelmeskedve meginduljanak dél felé. Visszavárom őket! Kelep Elek elköszön márciusig.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és r...

Kisvakondnak vége... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

  Reggel öt füstifecske repült el a kert felett, két öreg madár és három fiatal. Nagy öröm látni őket, főleg, hogy egy ismerős fészekből csak két fióka repült ki nemrég. Ez azt jelenti, hogy volt a közelben másik sikeres fészekalj is. Azért inkább azt remélem, hogy ez egy másik család volt, három fiókával. Fiatal füsti fecske. A farokvillája jóval rövidebb, mint a felnőtt példányoké.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A vadgerle ma már nem kurrogott, a sárgarigót sem hallottam ma reggel, a fehér gólyák fészke is üres volt, bár ez nem az első eset; még visszajárnak a hosszúcsőrűek. A zöld küllők, a nagy fakopáncsok, a szajkók és a két, lakott területeken költő fecskefaj jelezgetése a leggyakoribb madárhang. Egy másik fiatal. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár . ...

 Augusztus lett hirtelen idén is... A reggel szinte már néma, néha a nagy fakopáncsok és a zöld küllők kiáltanak, a tengelicek, a kenderikék, a széncinegék jelezgetnek egymásnak. A rovarvilág megélénkült, éppen a népszerűtlenebbik része. Rengeteg a darázs, a bab között egész poloskaóvodát láttam, a fehér molytetű is mindenfelé szívogatja a növények nedveit. A természet azonban ilyen gyönyörű: Aszaton osztozkodók. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Bogáncslepke bogáncsvirágon. Tud valamit a szép rovar.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bálák az Ipoly-völgyben. A környéken újra költ a szalakóta.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Csíkos pajzsospoloskák a vadmurok virágán.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.  

  Ijedeztek a tujákon és alattuk keresgélő verebek, gondoltam, hogy valami ragadozó, leginkább macska jár a közelben, Nem tartott sokáig a riadalom, a nagy, vagy 30-40 példányból álló csapat távozott a legközelebbi baromfiudvar felé. Karvaly röptében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A vadgerle kurrogott a szőlők felett; napok óta nem hallottam, de most újra megszólalt. Sárgarigót viszont nem láttam-hallottam, ez volt idén az első ilyen délelőtt. A madárvilág a szokásos volt, a két harkályfaj mellett szajkók, egy szarka, több csapat kenderike látogatott meg. Háztetőn leskelődő. Fotó: Pexels Aztán egyszer csak leröppent valami a vérszilvafára... Egy kis hím karvaly érkezett, pár percig mozdulatlanul nézelődött, biztos látott engem is a padon, de nem törődött velem. A környék apró madarai nem vették észre, nem riadozott semmi. Fán pihen a ragadozó. Fotó: Pexels A karvaly a végén tollászkodott egy kicsit, aztán a toalett rendezése után még körülnézett, utána alacsonya...

Elnémult a természet, egyre kevesebb hang üti meg a fülemet a kertben nézelődve, bár a szajkók jelezgetnek egymásnak, a sárgarigók is itt vannak még, a két fecskefaj meg- megfordul a házunk felett, a tengelicek is elbeszélgetnek egymással röptükben, ahogy a gyurgyalagok is. Beszélgetnek a magasban a gyurgyalagok: kirepült a fiatalok nagy része, de még nem hagyták el a költőfalakat, sokat mozgolódnak ez idő tájt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ma a kertben egy kis poszáta csettegett az éréskor leszüretelt vérszilvafán , jött a nagy fakopáncs, - azután nem tudom mit láttam. A szürke gém hangjára emlékeztető kiáltás után két fehéren villogó szárnyú, örvös galamb méretű madár repült dél felé, gyorsak voltak, nem sokáig mutatták magukat. Talán kiderül még, mik voltak. Egyszer, régen, fiatal koromban a szüleim kertjében voltam, amikor valami furcsa, repedtfazék hangon megszólalt a magasban. Négy kaszapengeszárnyú madarat láttam, nem tudtam, mik. Aztán sok évvel később Herman...

Ma kora reggel nagy meglepetés ért, miközben az udvari padon kávéztam. Nézegettem a madarakat, mint ilyenkor mindig. A július végén szokásos látogatók járták a kertet és a levegőeget, a természet még nem némult el teljesen. A sárgarigók jelezgetnek egymásnak, flótázás már nem volt ma.   Jégmadár. Sajnos nem most készült a kép. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Jönnek-mennek a kenderikék, a meggyvágók, a tengelicek, a gyurgyalagok, a szajkók, előbb hallani a hangjukat, mint látni őket... Vadászgatnak a közelben a házi rozsdafarkúak, a levegőben jönnek-mennek a molnár és a füsti fecskék, megfigyeltem nagy fakopáncsokat és zöld küllőket is. Házi veréb bőven van, a balkáni gerlék még huhúkolnak is. Pár széncinege is rendszeresen jön hozzánk... Sajnos ez sem most készült kép. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Aztán ma reggel, bögrével a kezemben, mit láttam? Elröppent az udvar felett - egy jégmadár. A meglepetés nagy volt, szerencsére elég közel volt, mert különben nem hitte...