Háztáji természetvédelem

 Nem sok meggyvágót láttam még a kertben: tavaly télen összesen csak kettőt, azok is a második szomszéd diófáján ültek. Portré. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Persze az nem kizárt, hogy amikor nem láttam őket, bejöttek hozzánk is. 😊 Meggyvágó tojó. A nőivarúak színe világosabb, fakóbb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Vendégek a madáretetőn: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ;   Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége is volt 2025-ben a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.     Fotó: Pexels

 Nyár közepe van. A kis gólyák a szárnyukat próbálgatják, néha már egy kicsit a levegőbe is emelkednek, nemsokára kirepülnek. A kora nyári virágok közül még virít néhány, pipacsot is látni itt-ott, meg réti bakszakállt, közönséges párlófüvet, lizinkát... Szárnyra kelt az öreg madár. Nemsokára kirepülnek a fiatalok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A madárdal elhallgatott mostanra, persze nem némák a szárnyasok, de területet már nem foglalnak. A sárgarigók etetik a fiókáikat, közben flótázik a hím. Nagy öröm, ha sikerül megpillantani valamelyiküket, de vagy a fényképező, vagy a madár, a kettő együtt nem jött még össze... Két vagy három fiókájuk repült ki idén. Mezei cickafark és vetési pipacs.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szamárkóró.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Pipacsvirág.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ez után az értelmetlen cím után lássuk, mit is takar a ma reggeli megfigyelés. Elnémult a madárdal, a fekete rigó riaszt időnként, macskára, kuvikra, sőt, ma hajnaltól a hangok alapján még nyestünk is lehet... A házi rozsdafarkúak fiókákat etetnek, a kenderikepár mellett két tengelic is megmutatta magát, jött a kis meggyvágócsapat, ha jól gondolom, két felnőtt, két fióka jár a - fán maradt meggyre. Színpompás madár a gyurgyalag, öröm látni is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Aztán magasan a levegőben megszólalt a hrüp-hrüp. A szürke, eső utáni égbolton csak kis idő múlva vettem észre egy piripiót - ez a régies és népies neve a gyurgyalagnak, Herman Ottó 1908-as, a Madarak hasznáról és káráról című könyvében is így szerepel. Aztán kicsit később még négy jött belőlük. Gyurgyalag a ligeti zsálya virága felett. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Tollászkodás. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Rajtuk kívül még vagy 11-12 seregély, egy nagy fakopáncs, pár balkán...

 A késő őszi fagyoktól a kora tavaszi időszakig, novembertől márciusig etetjük a madarakat. A legjobb és legolcsóbb, könnyen beszerezhető élelem számukra a fekete napraforgó. Van még számos alternatíva, de ebben fogadjuk meg a szakemberek tanácsait ! Kékcinege, nyakatekert kis madár. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Általában a széncinegék fedezik fel elsőként az ingyenkonyhát, majd társul hozzájuk néhány kék- és barát-, fenyvescinege, csuszka. A rendszeresen etetett helyeket meggyőződésem, hogy ismerik és emlékeznek is rájuk, rendszeresen ránéznek már a nyár végi, őszi kóborlásaik idején. Erdei pinty. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A nagyobb etetőkön biztosan számíthatunk a pintyfélék látogatásaira. A tengelicek gyakran csapatostól érkeznek, a zöldikék, a csízek, az erdei pintyek, a meggyvágók, a fenyőpintyek sem számítanak meglepetésnek. Nem csak az etetőre mennek rá, szívesen szedegetik körülötte a többi faj által szétszórt hulladékmagot is. Házi és mezei veréb ...

Meggyvágó az etetőn. A napraforgót sem veti meg a legtermetesebb pintyféle  Télire gyakran nagyobb csapatokban érkeznek telelni a Kárpát-medencébe az északabbra költő meggyvágók. Sokszor előfordul, hogy a legtermetesebb pintyféle madár betelepszik az etetőbe és kedvére válogat a napraforgóban. Egyébként megfigyeléseim szerint a gyertyán és a hársfajok magját eszi a legszívesebben a téli időszakban. Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója © Még néhány kép erről az erős csőrű madárról Meggyvágó az etetőn. FOTÓ: PEXELS   Meggyvágó pár. A tojó színezete tompább. FOTÓ: PEXELS