Háztáji természetvédelem

 Erdőn járva, néha utazás közben is az ember erdős-hegyes vidéken elég jó eséllyel láthat muflonokat. Legalábbis amerre nekem útjaim vannak, akad belőlük itt-ott. A trófeákat persze sokkal könnyebb szemügyre venni, ahogy fotón vagy filmen is alaposabban megfigyelhetők, mint terepen. Ha akadályozza a kos látását, letöri a szarvvégét. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Az bizonyára feltűnik, hogy a nagy kosok szarvvége gyakran törött, ennek pedig oka van. A muflonok csigái - így hívja a vadásznyelv - folyamatosan nőnek, egyszer csak elérhetnek olyan szögbe, ahol akadályozzák a vad látását. Ezért aztán az állatok a szarvuk végét sziklarepedésekbe, kövek közé, fák elágazásába akasztva igyekeznek letördelni. Emiatt ritka az olyan idősebb kos, amelyiknek ép lenne a szarvvége! Ritka az olyan kos, amelyiknek ép a szarvvége! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója  ©    

Mezei nyúl a deres fűben. A mezőgazdaság átalakulása megritkította az állományt. Fotó: Pixabay   Valahogy minden évben ott motoszkál az agyamban, hogy január 8-a valaminek az évfordulója. Aztán néha eszembe is jut, hogy miért. Akkor volt az utolsó élőnyúl befogás Nógrád vármegyében, a Héhalom határában fekvő Újmajor, egy mai napig lakott puszta környékén. Akkor 67 tapsifülest fogtak be, egy évvel korábban 62 került a ládákba, korábban már kímélték a törzsállományt, ahogy utána is, annyira, hogy azóta sem volt húzták ki a hálókat január első felében ezen a vidéken. Annak idején, épp' ma húsz éve volt szerencsém ott lenni és megfotózni a különleges vadászeseményt, pár nappal később készült is róla egy terjedelmes tudósítás.  Cikk a Nógrád Megyei Hírlapban a befogásról A nyúlbefogáson hangzott el a címben említett mondás: amikor ládába került az egyik tapsi, valaki megjegyezte, hogy akkor most már tanulhat olaszul szegény. Merthogy Olaszországba vitték vérfrissítésnek az újmajori...