Háztáji természetvédelem

 Nyár közepe van. A kis gólyák a szárnyukat próbálgatják, néha már egy kicsit a levegőbe is emelkednek, nemsokára kirepülnek. A kora nyári virágok közül még virít néhány, pipacsot is látni itt-ott, meg réti bakszakállt, közönséges párlófüvet, lizinkát... Szárnyra kelt az öreg madár. Nemsokára kirepülnek a fiatalok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A madárdal elhallgatott mostanra, persze nem némák a szárnyasok, de területet már nem foglalnak. A sárgarigók etetik a fiókáikat, közben flótázik a hím. Nagy öröm, ha sikerül megpillantani valamelyiküket, de vagy a fényképező, vagy a madár, a kettő együtt nem jött még össze... Két vagy három fiókájuk repült ki idén. Mezei cickafark és vetési pipacs.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szamárkóró.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Pipacsvirág.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ez után az értelmetlen cím után lássuk, mit is takar a ma reggeli megfigyelés. Elnémult a madárdal, a fekete rigó riaszt időnként, macskára, kuvikra, sőt, ma hajnaltól a hangok alapján még nyestünk is lehet... A házi rozsdafarkúak fiókákat etetnek, a kenderikepár mellett két tengelic is megmutatta magát, jött a kis meggyvágócsapat, ha jól gondolom, két felnőtt, két fióka jár a - fán maradt meggyre. Színpompás madár a gyurgyalag, öröm látni is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Aztán magasan a levegőben megszólalt a hrüp-hrüp. A szürke, eső utáni égbolton csak kis idő múlva vettem észre egy piripiót - ez a régies és népies neve a gyurgyalagnak, Herman Ottó 1908-as, a Madarak hasznáról és káráról című könyvében is így szerepel. Aztán kicsit később még négy jött belőlük. Gyurgyalag a ligeti zsálya virága felett. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Tollászkodás. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Rajtuk kívül még vagy 11-12 seregély, egy nagy fakopáncs, pár balkán...

 Még csak két napja érkezett meg a gólyánk , aztán, bár jártam a fészek felé, egyetlen madarat sem találtam ott. Ma azonban fordult a kocka! Megérkezett a gólyánk párja is, azt nem tudom, hogy a tavalyi-e, vagy újat talált, a lényeg, hogy itt van. Kisterenyén és Vizslás-Újlakpusztán már a kotlás is megkezdődött. Érkezés után nem vesztegetik az időt a fehér gólyák. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A fehér gólyák nem tétlenkednek a hosszú és bizonyára fárasztó vándorút után azonnal a családalapítás nagy munkájába fognak. Gólyanász. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A kertben a vörösbegyeket párban láttam, több alkalmas gallyrakás is van a fiókanevelésükhöz. A kenderike is rendszeresen énekel a fák hegyén. A feketerigók fészkét meg is találtam az egyik tuján. Azt a legkönnyebb, jó nagy... A széncinegék is költhetnek valahol, de az odút nem foglalták el.     Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©