Háztáji természetvédelem

 Nyár közepe van. A kis gólyák a szárnyukat próbálgatják, néha már egy kicsit a levegőbe is emelkednek, nemsokára kirepülnek. A kora nyári virágok közül még virít néhány, pipacsot is látni itt-ott, meg réti bakszakállt, közönséges párlófüvet, lizinkát... Szárnyra kelt az öreg madár. Nemsokára kirepülnek a fiatalok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A madárdal elhallgatott mostanra, persze nem némák a szárnyasok, de területet már nem foglalnak. A sárgarigók etetik a fiókáikat, közben flótázik a hím. Nagy öröm, ha sikerül megpillantani valamelyiküket, de vagy a fényképező, vagy a madár, a kettő együtt nem jött még össze... Két vagy három fiókájuk repült ki idén. Mezei cickafark és vetési pipacs.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szamárkóró.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Pipacsvirág.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ez után az értelmetlen cím után lássuk, mit is takar a ma reggeli megfigyelés. Elnémult a madárdal, a fekete rigó riaszt időnként, macskára, kuvikra, sőt, ma hajnaltól a hangok alapján még nyestünk is lehet... A házi rozsdafarkúak fiókákat etetnek, a kenderikepár mellett két tengelic is megmutatta magát, jött a kis meggyvágócsapat, ha jól gondolom, két felnőtt, két fióka jár a - fán maradt meggyre. Színpompás madár a gyurgyalag, öröm látni is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Aztán magasan a levegőben megszólalt a hrüp-hrüp. A szürke, eső utáni égbolton csak kis idő múlva vettem észre egy piripiót - ez a régies és népies neve a gyurgyalagnak, Herman Ottó 1908-as, a Madarak hasznáról és káráról című könyvében is így szerepel. Aztán kicsit később még négy jött belőlük. Gyurgyalag a ligeti zsálya virága felett. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Tollászkodás. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Rajtuk kívül még vagy 11-12 seregély, egy nagy fakopáncs, pár balkán...

Nagy őrgébics. Telente láthatjuk főleg, költése kuriózum Fotó: Pexels   Volt ma egy oda-vissza 60 kilométeres utam, egész élménydúsra sikerült. A januári tavasz talán még kedvezett is a madármegfigyelésnek, de a viharos szél és az erős borulat nem. Mindenesetre a feketerigó énekelt hajnalban, a balkáni gerle sem maradt csendben... :) Ami az  utat illeti, az egerész ölyvek végigkísérték, vagy kéttucatnyit láttam a leggyakoribb ragadozóból, némelyiket röptében, másokat karókon, oszlopokon, vagy egyszerűen csak a földön üldögélve. Fenyőrigók. Három helyen láttam őket egy 60 kilométeres úton Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagykeresztúr határában, a Cruxx Gemina körül 27 hollót számoltam, nagy részüket a levegőben . Nem véletlen, közel a kotyházi szeméttelep. Egyszer, régen, 140 körüli példányt is láttam már úgy két kilométerrel feljebb, a Kis-Zagyva forrása felé. Lehetett akkor valami testesebb dög a kidobott szemét között. Nászröptüket most nem láttam, pedig január első ...