Háztáji természetvédelem

 Láttam ma pár vadgerlét, néha elröppen pár példány a kert felett. Viszont napok óta csendben vannak, a hangjukat kurrogásnak mondják. Valahogy úgy hangzik magyar fülnek, hogy prúú-prúú-prúú. Halk, kellemes turbékolás, szeretem hallgatni, kár, hogy erre az évre vége. Azért még a vadgerlék itt vannak. Vadgerle a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A  sarlósfecskék viszont eltűntek a környékünkről. Későn érkeznek, korán elvonulnak, a fiókák kirepülése után nem sokkal már megkezdik vándorútjukat melegebb éghajlatra. Sarlósfecske. Augusztus 5-én láttam az utolsó példányokat. Fotó: Pexels A sárgarigó utoljára augusztus 1-én mutatkozott a környékünkön. A fiókák kirepülése után nagy zajjal voltak vagy három hétig, a legtöbb, amit egyszerre láttam, hét példány volt. A korán elvonuló fajok közé tartozik, már most ki tudja, hol járnak, - bár lehetnek még itthon is. Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos...

 Megérkeztek a sarlósfecskék a Karancs-Medves vidékére. Május 2-án láttam az első három példányt Salgótarjánban. Az utóbbi években már rendszeres fészkelő itt is, többfelé látni őket a lakótelepeken és környékükön. Jellegzetes, sivításszerű hangjuk is elárulja őket.   Sarlósfecske. Bár valóban fecskének látszik, nem áll rokonságban velük. A szalangánafélék családjába tartozik, egyik, a Távol-Keleten élő faj szolgáltatja az ehető fecskefészket. Fotó: Pexels Ahol rendszeresen látom őket, tavaly hét példány mozgott együtt, mielőtt a fiókák kirepültek volna. Akkor hirtelen többen lettek, akár harmincan is, de lehet, hogy a másfelé költőkkel összeálltak egy csapatba az "enyémek". Már július elejére elvonultak, nem csak az egyik legkésőbb érkező faj, elmenni is az elsők között szoktak. A kakukkal együtt. Neki ugye nincs gondja a fiókanevelésre. A vándormadarak tél vége óta folyamatosan érkeztek a környékre. Március 1-én láttam az első barázdabillegetőt. Március közepére megjöttek a...