Háztáji természetvédelem

 Kimentem szarvasbőgést hallgatni, meg egy pár fotó reményében. A természet mindig ad valamit, nem biztos, hogy megörökítésre is érdemes pillanatokat is, de azért a lélek mindig gazdagodik a látottaktól. Meg a hallottaktól is. Volt is bőgés, 3-4 bika is mordult még megfelelő fények mellett, de nem mutatta meg magát egyikük sem. Azért egy bakot sikerült lefotózni. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Megkésve virító katángkóró. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Imádkozó sáska . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy pár vadvirág és rovar is megörvendeztetett.

Letisztította már az agancsát ez a bak, a téli szőrzete is vedlik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Hím csicsörke. Csörömpölésszerű hangját gyakran hallom mostanában, lakott területeken is szól. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Elvirágzott a fekete kökörcsin. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Barna varangy  nőstény a salakon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Piros árvacsalán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Még barkában van az agancs. Az idősebb példányok már letisztítittak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán    Amerre járok, néhány helyen valósággal világítanak a kis akácfahusángok. A lehántott kérget lengeti rajtuk a szél, seprűnyél vastagságú - vagy inkább vékonyságú fácskák elég érdekesen mutatnak. Őzbak tisztította rajtuk az agancsát, a barkát ilyenkor már ledörzsölik róla. Az akáctól világos színű marad az agancspár, ellenben, ha magas csersavtartalmú tölgyfajt hánt meg a bak, egészen sötétbarna lesz.  Láttam kora reggel egy kis csapat dámbikát is. Még le sem vetették az agancsukat. Az őzeknek meg már készen van az új is.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©