Háztáji természetvédelem

 Érdekes kis látogatók érkeztek a kertbe: sárgafejű királykák keresgéltek a bokrokon és a fákon, különösen tetszhettek nekik az ezüstfenyők.😏Négyen voltak legalább, apró cippantásokkal jelezgettek egymásnak.   Sárgafejű királyka. Fotó: Pexels Sajnos fotót nem sikerült készíteni róluk.

Ami a címet illeti, nem kell valami ritkaságra gondolni, nem eltévedt jégmadár keresett fel, mint a nyáron, nem is parlagi sas vitorlázott be nagy magasságban a telek fölé. A valóság prózaibb: a környéken járó cinegecsapatban a jóval termetesebb széncinegék mellett megjelent két kis barátcinege is. Öröm volt látni őket, ahogy a bokrosan növő fosókaszilvákon keresgéltek. Nyilván jártak már itt máskor is, de nem túl régen költöztünk be a házunkba. Barát cinege. Szerény megjelenésű madárka, de nagyon élénk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Gombóc Artúr vetélytársa. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Jobbra egy széncinege, jól látni a méretkülönbséget. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A képek nem most készültek, de a látogatóim pontosan így néztek ki. 😉 Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy ...

 Két verébfaj is előfordul az emberi környezetben, az is könnyen találkozhat velük, aki nem különösebben figyel a madárvilágra. Érdemes azonban figyelni rájuk, érdekes életmódot folytató, sokfelé előforduló szárnyasok. A fiókanevelés időszakában főleg rovarevők, különösen addig, amíg nem kezd érni a cseresznye. Mezei veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Mind a két gyakori verébfaj védett. Az állományok nagysága az utóbbi húsz évben változásokat mutat, a házi veréb az elmúlt időszakban sok helyről el is tűnt. Ez intő jel, olyan környezeti változást jelez, ami a legéletképesebb, számos körülményez alkalmazkodni képes madárfajt is kipusztítja.  Házi veréb hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Részben a mezőgazdaságban tapasztalható változások okozhatják a bajt: a kemikáliák elpusztítják az árokparti, útszéli, mezsgyék mentén felnövő, gyomnak tartott növényzetet a magtermésükkel együtt és a rovartáplálékot is. A tárolási és szállítási körülmények javulása miatt a hull...

  Hím házi veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valahogy régen természetes volt a házi veréb látványa. Faluhelyen és városban is annyi volt belőlük, hogy nem lepődtünk meg a százas csapatokon sem. Sokszor persze a természetközeli élőhelyeken is ott ugráltak, nyilván ragaszkodva a táplálék- és a fészkelőhelyek bőségéhez. Hím házi veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sok volt belőlük, nem is voltak védettek sokáig, az Európai Uniós csatlakozás jogharmonizációjáig. Akkor aztán hirtelen megfogyatkoztak. A verebek persze mit sem tudtak róla, hogy megszáradt a pecsét a megfelelő okmányon, és most már illene a kipusztulás szélére jutniuk, mint azt már Nyugat-Európa nagy részén meg is tették. Azóta sem tudjuk, hogy a házi veréb ilyen jogkövető madár-e, de ugye a dolgok természetéből kifolyólag ez nem valószínű...  Az eltűnés okait sokan boncolgatták, az "amíg lócitrom van, veréb is van" elv mentén, azt fejtegetve, hogy a lócitromból kinyerhető zabmaradványok elvesztésével a házi ...

A feketerigó sokszor már januárban is énekel. Eleinte halkan, a bokrok mélyén, csak úgy magának hangolgat, aztán egyszer csak egy hajnalon rigófütty száll a sötétben... Akár januárban is, de februárban már egészen biztosan.Idén is az utóbbi években megszokott időpontban, már január 7-én dalra fakadt egy példány. Enyhe napok jártak az idő tájt... Mint minden évben, idén is a feketerigó fakadt dalra elsőként. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Korai megszólaló a balkáni gerle is, de az a monoton huhúkolás, amit sokszor már januárban is produkálnak, elég erős fantáziával nevezhető madárdalnak. Az erdei pinty február 21-én énekelt először az ablakom alatt. Február közepén már széncinegék is éltették a tavaszt, a madáretetőre járók között egyre gyakoribbá vált a civakodás, megkezdődött a párok kialakulása is. A "ki-ki-tél" február közepén már nem meglepetés. Az már nem az ablakom alatt történt, hogy a citromsármányt énekét február 23-án hallottam először a Kis-Zagyva-völgyben, Sá...

 A naptári tél utolsó napja van. Lehet még hideg, jöhet hó, akár áprilisig is, fagyhat még májusban is... Így a végén azonban elmondhatjuk: enyhe három hónap után vagyunk. A tél február utolsó hetére ugyan megemberelte magát, pár napig mínusz tíz fok alatt volt a hőmérséklet. Dámszarvasokat gyakran láttam, néha négy-öt rudlit is naponta. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A pár centi hó, amikor esett vagy háromszor december óta, olyan sajtóvisszhangot kapott, mintha méteres lepel borította volna be a Kárpát-medencét. Pár napnál tovább egyszer sem tartott, amikor esett is egy kis fehér csapadék. Zúzmarás időszak is csak január elején volt pár napig, az első napsugarak el is vitték egykét óra leforgása alatt. Kékcinege az etetőn. Átlagos volt a madárjárás. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ami nagy baj, hogy szokatlanul száraz is volt 2024-2025 tele, aminek majd a tavaszi felmelegedéssel látjuk csak igazán a kárát. Egyrészt a talajból hiányzik a víz, vetésnél-ültetésnél ez nagyon na...

 A késő őszi fagyoktól a kora tavaszi időszakig, novembertől márciusig etetjük a madarakat. A legjobb és legolcsóbb, könnyen beszerezhető élelem számukra a fekete napraforgó. Van még számos alternatíva, de ebben fogadjuk meg a szakemberek tanácsait ! Kékcinege, nyakatekert kis madár. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Általában a széncinegék fedezik fel elsőként az ingyenkonyhát, majd társul hozzájuk néhány kék- és barát-, fenyvescinege, csuszka. A rendszeresen etetett helyeket meggyőződésem, hogy ismerik és emlékeznek is rájuk, rendszeresen ránéznek már a nyár végi, őszi kóborlásaik idején. Erdei pinty. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A nagyobb etetőkön biztosan számíthatunk a pintyfélék látogatásaira. A tengelicek gyakran csapatostól érkeznek, a zöldikék, a csízek, az erdei pintyek, a meggyvágók, a fenyőpintyek sem számítanak meglepetésnek. Nem csak az etetőre mennek rá, szívesen szedegetik körülötte a többi faj által szétszórt hulladékmagot is. Házi és mezei veréb ...

  Esett egy ujjnyi hó, aztán el is olvadt, jó tapadós, nyakig érő sár maradt utána a Mátraalján. Udvarrendezésre készülve az esővízgyűjtőket át kellett rakni, az október óta mozdítatlan tartályok alatt pedig bőségesen felszínre jutott a tavalyi avar a szemközti szomorúfűzfáról. Vörösbegy portréja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A lényeg: telel a kertben egy vörösbegy:a pusztuló tuják és a sóskaborbolyák alatt látom leginkább, a magyalt is járja, a talajtakarónak hagyott növényi törmelékben mindig találhat valamit. Rovarokat, bábokat, petéket, fagyott gilisztát. Sovány táplálék télidőben, de a bogyókkal kiegészítve elég egy vörösbegynek; ha nem így lenne, odébbállt volna. Egyébként november táján még több példány volt, talán öt-hat is telelt a környéken, csak amiket láttam. Aztán csapadékvíz-elvezetés nemes céljából a szemközti oldalon az árkot betonelemekkel bélelték ki, csak úgy mellékesen lepusztították a növényzetet is mindkét oldalán. A vörösbegyekből nem s...

 Néha, egy-egy beszélgetésből kiderül, hogy a verebek sokak kedvenc madarai. (Nekem nincs ilyen, mindegyik a kedvencem.) Aztán, hogy az a veréb házi-e vagy mezei, nem nagyon derül ki. Mezei veréb az etetőn, mögötte egy széncinege.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Nem tudom, hogy mi a népszerűség oka, leggyakrabban azt hallani, hogy találékony faj, a jég hátán is megél. Régebben ez igaz is lehetett, vagy húsz éve azonban a városi házi verebek létszáma nagyot zuhant, valahogy 2020 körül erőre kapott valamelyest az állomány, az utóbbi egy-két évben megint ritkábban látom őket. Bármerre járok, figyelem a madarakat, a házi veréb mind szerényebb létszámban mutatkozik. Szakember legyen, aki tudja az okát. A mondás szerint amíg lócitrom van, veréb is van. Csakhogy a lócitrom már sokkal régebben ritkaság, mint a belőle táplálkozó veréb nép... Mint említettem az elején, akiknek a veréb a kedvence, annak sokszor fogalma sincs arról, hogy környezetünkben a házi és a mezei ver...

 A madáretetőn egészen biztosan számíthatunk kékcinege felbukkanására. A nagyobb, valószínűleg a költési időszak végétől családi kapcsolatban járó széncinegéhez jó eséllyel csatlakozik két-három példány. Kékcinege. A hím és a tojó egyforma ránézésre. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az etető közelében kihelyezett A-típusú odúban van esélye a megtelepítésének, de a költés időszakára területet foglaló széncinegék táplálékkonkurenst látnak bennük, a kisebb termetű madarakat könnyen elűzhetik. Így aztán ritka az olyan hatalmas kert, ahol a két faj fészekodúi megférnem egymás mellett. Tehát választanunk kell, hogy melyik fajt részesítjük előnyben, az A-odú 28 milliméter átmérőjű bebújónyílása egészen biztos, hogy szűk a fészkelőhely tekintetében rendkívül találékony és életképes széncinegék számára. Kékcinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A madáretető más vendégei: Széncinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Megyvágó . Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©  

 Apró termetű cinegefaj, főleg a természetes élőhelyek közelében jók az esélyek, hogy rámegy a madáretetőre. Városi környezetben előfordulhat, hogy egyáltalán nem is jelentkezik. A nagyobb, vegyes madárcsapatokhoz általában csak két-három fenyves cinege csatlakozik.  Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már hosszú évek óta rendszeres látogatója az etetőmnek, de az ezredfordulóig megesett, hogy évekig sem láttam. Az apró termetű cinegefajok számára alkalmas, A-típusú fészkelőodú alkalmas számára, de kertben még sosem tapasztaltam költését; ez persze nem azt jelenti, hogy nem is fordul elő. Mindenesetre a fürge madárkát nagy öröm az etetőn látni! A madáretető más vendégei: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Megyvágó .   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

 Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kertünket viszonylag gyakran felkeresik az őszapók. Parányi madárkák, diónyi testtel és jó hosszú farokkal: utóbbi miatt az egyik népi neve dorongos őszapó, dorongfarkú cinege Herman Ottó gyűjtése alapján. Őszapó. Fotó: Pixabay Ma is meglátogattak, a szomszédból érkeztek egymás után, meg tudtam számolni őket: már csak hatan vannak .Ősszel még tíz körüli létszámmal érkeztek, azóta áldozatul eshettek a környéken kóborló macskáknak, a naponta többször is látott karvalynak, meg még ki tudja, miféle más ragadozónak. Régen, amíg nagy fenyőfáink voltak a kertben, rendszeresen költöttek is jól elrejtett fészkükben, még többször azonban csak próbálkoztak vele. A fészekaljaik általában szajkó támadásának estek áldozatul, egyszer csak ott találtam a levert fészket a fák alatt... A fészek egyébként a legkiválóbbak  közé tartozik, ha egyszer előkerülnek a régi feljegyzéseim, írok még róla. Az őszapók rámennek a madáretetőre is, a cinegegolyó me...

 Tavaly és tavalyelőtt mindennapi vendég volt a kertben az ökörszem, leginkább a kivágott fák és bokrok halomba rakott gallyai között, meg a bontott faanyag szó szerint ház méretű kupacában bujkált. Ezek rejtekhelynek is kiválóak voltak, mellette telelő rovarokat, bábokat és petéket, pókokat találhatott az emberi szemnek valamiért kellemetlen, rendezetlen viszonyok között. Ökörszem. Az etetőre szoktatható, de a siker nem garantált. Fotó: Pexels  Ősztől kora tavaszig gyakran láttam, a 6-7 gramm súlyú, parányi madárka néha karnyújtásnyi távolságból is. Idén nem jelentkezett, kétszer hallottam ökörszem csettegését a kerten túli, elhanyagolt szőlőből. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tanácsokat is ad a parányi madárka kertbe való csábítására. Az esélyeket javítja, hogy a télen tápláléka után kóborló madár sokfelé, a lakott területeken is felbukkanhat. A különleges életmódot folytató ökörszemről így írnak:  " Inkább egér, mint madár Az ok elsősorban az, hogy az...

 Az egyik leggyakoribb faj a madáretetőn a csuszka. Általában kettőt láthatunk belőlük, mert az énekesmadarak között szokatlan hűséggel viseltetnek egymás iránt: télen is párban maradnak, nem mennek szét a fiókák felnevelése után sem. Csuszkák az etetőn. Az etetőn van egy másik szokásuk, elhordják a magot és távolabb törik fel azt; a rejtekhelyet néha elfelejtik, ezért fordulhat elő, hogy tavasszal napraforgó hajt ki a kéregrepedésekből, a falrésekből, vagy a háztetőkön. A csuszkák csőre hegyes és erős, néha egészen harkályszerűnek tűnik, amikor kopácsolnak. A madáretető más vendégei: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ;  Eléggé közismert a csuszka név eredete: onnan származik, hogy ezek a madarak sokszor fejjel lefelé közlekednek a fatörzseken, miközben táplálékukat keresik. Ellentétben a fakúszokkal, amik fejjel felfelé araszolnak a fakérgen Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói  ©  

  Barátcinege. Apró, terepszínű madárka fekete sapkában A téli időszakban a madáretetés sokak kedvelt szórakozása. Minél nagyobb, régebben használatban lévő és a természeti környezet közelében van az etető, annál nagyobb forgalomra számíthatunk, de akár egy városi kertben vagy parkban is felbukkanhat öt-hat faj, köztük a barátcinege is. Gombóc Artúr stílusban is megmutatta magát  A madáretetőkön a legtöbben takarmánynak való fekete napraforgóval vendégelik meg a madarakat, ez valóban a legjobb választás számukra.A cinegefélék a leggyakoribb fajok az etetőn, a széncinegékről itt már volt szó.  Az egyszerű színezetű barátcinegék szintén gyakoriak a nagyobb vegyes madárcsapatokhoz csatlakozva, hasonlóan a kék cinegékhez általában csak pár példány csatlakozik a többi fajhoz. Könnyen összetéveszthetők egy másik, de ritka cinegefajjal, a nagyobb zárt erdőkben élő kormosfejű cinegével. Elsősorban a hangjuk alapján különböztethetők meg, de az etetőn teli a csőrük, ...

Kécinege. Fürge kis madarak. :) Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán ©  Reggelre esett vagy 5-6 centi hó, a szokásos közlekedési fennakadások és balesetek ellenére is sikerült kijutnom a természetbe egy kis bükkerdei sétára. Nagy öröm volt végre fák között járni a napot azonban az Eresztvényi Látogatóközpont madáretetője koronázta meg. Nagy madárjárás volt, ami meglepetést okozott, széncinege talán négy volt, barátcinege meg vagy nyolc. Barátcinege. Meglepően sokan voltak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán ©  Megjelent egy erdei szürkebegy is, ami azért nem mindennapi látvány az etetőn. Tavaly már megfigyeltem itt, lefotóztam akkor is, de az jóval később, február végén volt. Ezek szerint telelő madárról van szó. Csuszka. Ha csak teheti, fejjel lefelé közlekedik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán ©  Az említetteken kívül volt még két csuszka, három-négy kékcinege, legalább egy fenyvescinege, vörösbegy, erdei pinty, bejött egy szajkó. Sajnos nem sikerült annyi időt rászánni a fotó...

  Kék cinege a madáretetőn. Ugye, hogy könnyen felismerhető? Fotó: Pexels Madármegfigyelők bevonásával kezdett téli akcióba a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) még múlt év december 28-án. A természetvédő szervezet két hónapos téli akciója február 28-ig tart. Várják az önkéntesek adatait, főleg a madáretetők környékéről. A madárleső program ezen a télen is a madáretetők és a parkok, kertek madarait veszi számba múlt év december 28-a és február utolsó napja között. Bárki részt vehet benne előzetes természetismereti képzés nélkül, az adatok feltöltéséhez csak mobiltelefon, ha nincs, egy jegyzetfüzet kell. Az önkéntesek értékes adatokkal segíthetik az MME munkáját – írja honlapján a természetvédő szervezet. Széncinege, a leggyakoribb vendég a madáretetőkön Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán „Az adatrögzítés és -beküldés egyszerűsítése érdekében tovább fejlesztettük a Turdus nevet viselő mobiltelefonos appot is. Ezt eddig csak szakmai adatgyűjtésre has...

Széncinegék várnak a napraforgómagra az etetőnél Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Verőfényes nappal köszöntött be a hétvége, az elmúlt napok tavaszias időjárása után hajnalban fagyott, nap közben is alig emelkedett nulla fok fölé a hőmérő higanyszála. Az előttünk álló időszakra is fagyos, igazi januári időjárást jósol a télen is aktív levelibéka; ilyenkor növekszik a madáretetés jelentősége is. Balra: fenyves cinege. Fentről lefelé: szén-, barát- és kékcinege Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A madáretetést általában a fagyok beálltától a fagyok elmúltáig, jellemzően november végétől március elejéig javasolják a szakemberek. A madáretetőkön a legtöbben napraforgóval vendégelik meg az éhes madarakat. A cinege-, pinty-, harkály- és rigóféle madarak bátran etethetők a napraforgóval, nem fognak kárt szenvedni miatta, könnyen visszaállnak természetes táplálékforrásaikra, ha véget ér az etetési szezon.   A madáretető leggyakoribb vendégei a széncinegék, gyakran nagyobb, aká...

Meggyvágó az etetőn. A napraforgót sem veti meg a legtermetesebb pintyféle  Télire gyakran nagyobb csapatokban érkeznek telelni a Kárpát-medencébe az északabbra költő meggyvágók. Sokszor előfordul, hogy a legtermetesebb pintyféle madár betelepszik az etetőbe és kedvére válogat a napraforgóban. Egyébként megfigyeléseim szerint a gyertyán és a hársfajok magját eszi a legszívesebben a téli időszakban. Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója © Még néhány kép erről az erős csőrű madárról Meggyvágó az etetőn. FOTÓ: PEXELS   Meggyvágó pár. A tojó színezete tompább. FOTÓ: PEXELS  

Vörösbegy a bejegesedett itatón Fotó: Pexels   Sok háznál, intézménynél, vállalkozásnál, nagyobb közterületeken, parkokban is gondoskodnak télidőben a madarak etetéséről. Az itató és fürdő működtetése azonban inkább a nyári időszakra jellemző, pedig a szárnyasoknak télen is szükségük van a vízre, a hideg ellenére is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján hívja fel a figyelmet a téli itatás fontosságára, tanácsokat is adnak, hogy fagyos időben hogyan hosszabbíthatjuk meg a víz folyékony halmazállapotát.   "Télen sokan azért nem itatnak, mert a víz megfagy. Pedig éppen ez, a folyékony halmazállapotú víz hiánya a legfontosabb érv a téli itatás mellett. Ráadásul ebben az etető madarai is segítségünkre vannak, jellegzetes viselkedésükkel órákkal is elodázhatják az itatók teljes befagyását" - írja az MME. Hozzáteszik: a dolog a nagy forgalmú etetők közelében működik a legjobban, itt a madarak szinte folyamatosan látogatják az itatót is....