Háztáji természetvédelem

  Valami zsákmány is került. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Esténként a félig leengedett garázsajtó alatt beröppen egy apró, szürke madár. Valahogy pár perccel hét után már megérkezik, nem zavartatja magát, hogy pár méterre tőle a teraszon üldögélek. Öröm, ha van a háznál rozsdafarkú.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nap közben nincs egyedül, ma is négyet láttam egyszerre; pontosabban egyszerre csak hármat, három egyszínű, szürkésbarna madarat. A háztetőn, az ereszcsatornában, a bokrok között keresgéltek, majd miután elrepültek, egy szépen kiszínesedett, csaknem fekete hím egyed is követte őket. Fiatal, ez évi példány.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az is kiderült ám, hogy a szállóvendégünk hol ütötte fel a tanyáját: egy vascső lóg a mennyezeten, valami ismeretlen célból rakta a helyére az előző tulajdonos. A hálóvendég házi rozsdafarkú ezen tölti éjszakákat. Elárulta magát: a cső egyik vége alatt rengeteg apró pöttyentés árulkodik arról, hogy jó az emésztése. Az is ke...

Frissen kirepült, még csak pár méteres vergődésre képes fióka. Azért gyorsnak gyors, a szülők is igyekeznek elterelni a fiatalokról a ragadozók figyelmét. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Kirepültek a rozsdafarkú fiókák a pinceelőtető alatt lévő fészekből . Ez volt idén a második fészekalj. Az elsőt valami baj érte, nem tudom, volt-e végül túlélő, két fiatal biztosan elpusztult. A második költés jobban sikerült, négy fiókát neveltek fel sikeresen a madárszülők. A címben említett kirepülés azért túlzás, inkább csak kiugrálnak ilyenkor a fészekből. Ahogy a földön pattogott az egyik apróság, megtévesztett; amikor észrevettem, egy pillanatra azt hittem, hogy egér. Ez egyébként életük legveszélyesebb időszaka, főleg a házi macskák vadásszák le őket könnyűszerrel. Fiatal példány. Pár nap alatt megerősödnek annyira, hogy jól repülnek és a zsákmányukat is összeszedik.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Idén már biztosan nem lesz több fészekalj, jövőre pedig őszintén remélem, hogy ...

 Második fészekaljukat nevelik a rozsdafarkúak a pince előteteje alatt. Az előző sajnos nem igazán volt sikeres, legalább két fióka elpusztult kirepülés, pontosabban szétugrálás előtt. Táplálékra várva. Olyanok, mint négy túlfűtött operaénekes.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Vannak saját házi rozsdafarkúink, úgy három hete. A pár a pincelépcső feletti védőtető gerendáján épített fészket, ott költöttek és nevelték a fiókáikat - egészen mostanáig. Nem tudom, hányan voltak, sajnos az építmény adottságai miatt kiemelkedően körülményes lett volna megnézni. A napokban már egyre erősödő hangok alapján legalább 3-4 fiókás fészekaljra gondoltam. Házi rozsdafarkú hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ma aztán beütött a ménkű... gondolom, a környéken tucatszámra kóborló macskák valamelyike tartotta mancsban a boldogabbik végét. A rigófélék - az a házi rozsdafarkú is - fiókái a röpképesség elérése előtt már kiugrálnak a fészekből. Nem ütik agyon magukat, de pár méteres sikláson kívül másra nem képesek. Ez az életük legveszélyesebb időszaka, a ragadozók és forgalom mellett a jó szándék is szedi áldozatait. Maradványok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Tokos tollat visz a hangya. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A lényeg: három rozsdafarkú lábat talál...

 Végéhez közeledik az április. Gyönyörű, színpompás időszak, egy kis eső is érkezett a napokban, ami külön öröm az aszályos tél és kora tavasz után. Egyre több rovar mutatkozik, kardos és fecskefarkú pillangót is láttam a napokban, előbbiekből több járja a kertünket is.   A négy hazai pillangófaj egyike, a kardos lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virágzik már az orgona is. Régebben, a klímaváltozás kezdetén még az volt a kérdés, hogy kivirágzik-e egyáltalán május 1-jére. Hosszú évek óta már április végén nyílnak a többnyire lila, néha fehér virágok, a rovarok is gyakran látogatják ezeket. Virít az orgona. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A pitypang, amitől szó szerint sárgállottak a mezők még pár napja, elnyíltak nagy részt. Az időjárásnak köszönhetően idén hosszabb volt a virágzása, máskor két nap alatt a repítőszőrös kis gömbökké érnek. Sokfelé virít még a pitypang, de a fő virágzásnak vége. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A másik gyakoribb hazai pillangófaj, a f...

 A nagyhétre megérkeztek a Mátraaljára a nyaktekercsek. Egy több hektáros szőlőterületen hallottam őket először, elég nagy hangerővel veszekedtek, néha közelebb is jöttek, még a szomszéd diófájáról is hallottam egyiket. Meglátni sajnos nem sikerült, pedig a diófák még kopaszak. Mindenesetre jól működik a nyaktekercs terepruhája, beleolvad a környezetébe... Terepruhás nyaktekercs. Fotó: Pexels  Másnapra egyik nyaktekercs elköltözhetett a környékről: már csak egy madár hangját hallottam. Előtte való napon valószínűleg még revírt foglaltak, azért csaptak olyan nagy patáliát. Sajnos már most késői kihelyezni számukra az odút, de jövőre megpróbálom, hátha megtelepednének. Nyaktekercs. Fotó: Pexels  Már most olyan hihetetlen, de valamikor, fiatalkoromban költött a kertünk végében, az akácosban, nagy fakopáncs odújában. Még fotózni is tudtam őket, papíralapon meg is van. Valahol. Nem állok neki megkeresni.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Sorra érkeznek a vándormadarak a telelésből. Idén már láttam néhány fajt, ami a hideg hónapok után megérkezett a környékünkre. Mivel Nógrádban élek, így a délebbre élők persze jóval előbb is megfigyelhetik ezeket a vonuló madarakat. Elsőként a barázdabillegetőt figyeltem meg a vándorok közül, március 1-én. Ahhoz képest, hogy láttam már Salgótarjánban január 25-én is egy példányt, ez jó későn volt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán barázdabillegetőt , március 1-én; örvös galambot március 14-én figyeltem meg először az idén.   Az örvös galamb a lakott területeken is egyre gyakoribb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az első énekes rigó t március 15-én láttam. Énekes rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A hónap közepén megfigyeltem az idei első házi rozsdafarkút is, Fehér gólyát és cigánycsukot március 22-én láttam először. Cigánycsuk hím. Mindig nagy öröm a márciusi érkezésük! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Csilpcsalp füzikét 26-án már hallottam, de nem láttam.  Még...

 Sorra érkeznek a vándormadarak a telelésből, barázdabillegetőt , énekes rigó t, házi rozsdafarkút, meg még egy-két vonuló fajt láttam már az idén. Sajnos nem volt alkalmam utánuk járni, minden megfigyelés lakott területen történt... Március 22-én láttam az első fehér gólyát Vizslás-Újlakpusztán. Pár perccel később egy cigánycsukot is megfigyeltem az út mellett.  Készítettem róluk egy montázst, amin jól láthatók a különbségek. Ugye, hogy nem lehet őket összetéveszteni? A fekete gólya gyűrűje leolvasható volt, pár dolog ki is derült róla. Majd egyszer megírom azt is.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©    

Megérkeztek a házi rozsdafarkúak: az első példányt március 15-én figyeltem meg Pásztó-Hasznoson, szemerkélő esőben. Riasztva menekült előlem a kerítésről, de persze így is öröm volt látni.   Megérkeztek a házi rozsdafarkúak. Néha áttelelésük is előfordul. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Éneklő fiatal hím. Az idősebbek feketére színeződnek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az első barázdabillegetőt március 1-én láttam-hallottam idén. Valószínűleg már korábban is itt voltak, de az első seregélycsapatot, 30-40 példányt csak március 8-án figyeltem meg Hasznos és Tar között. Az örvös galambokat idén március 11-én láttam a Zagyva-völgyben, Mártraverebélytől északra. Az idei első énekes rigó március 12-én szólalt meg a kertben. Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©