Háztáji természetvédelem

 Elállt az eső. Kicsit elázott a fűzfák barkája, de ennél nagyobb baj sosem legyen. A rovarvilág is megmozdult így vasárnap délelőtt, még egy szakadozott szárnyú, áttelelt atalanta lepke is rárepült a virágporban gazdag barkákra. Közben énekelt a feketerigó, csilingelt a barázdabillegető hangja, megindultak virágport gyűjteni a méhek is. Atalanta lepke. Megkopott egyed, de sikeresen áttelelt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virít még a húsos som, bár nemsokára már elvirágzik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Elállt az eső. Remélem azért, nemsokára újra megnyílnak az ég csatornái. Nagyobb szükség van most természetben a vízre, mint bármire. Biztató, hogy közben erdei pinty esőhangját hallom. Ez nagyjából úgy szól, hogy "zsrip", a madár gyakran is mondogatja. Azt azonban nem tudom, miért hívják esőhangnak. Bízom azonban abban, hogy az erdei pinty nem téved.   Árokpartokon, napsütötte helyeken virítanak az első pitypangok is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kibomlott rekett...

 Virít az Adonis vernalis. A tavaszi hérics valamiért a férfiszépségről kapta a nevét, az való igaz, hogy gyönyörű növény a kora tavasszal nyíló, sárga virágaival. Egyes élőhelyeken néha még májusban is találni virágzó példányokat. Házi méhek keresik fel a márciusban már javában virító virágokat. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Védett növény, Istennek hála, amerre én járok, sok helyen és sok tő terem, kora tavasszal a fakadó fűzbarkák mellett az elsők között szolgál nektárral a beporzó rovaroknak.    Néha a vágások helyén is megtelepszik pár évre néhány tő. Akácos és cseres erdőújulatban is megtaláltam már. Mielőtt a fű kizöldülne, a tavaszi hérics már virágzik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Mérgező növény, néha domboldalnyi legelőkön is virít százával. A jószág nem legeli le. Csepergő esőben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói

 A korai juhar idén az év fája Magyarországon. A neve is mutatja, hogy korán virágzik, talán a farkasboroszlán után az első virító fásszárú. Ma reggelre az ablakom alatt is nyíltak a zöldessárga, szép virágok. Emlékszem ám arra az időre is, amikor a ma már a harmadik emeleten is túlnyúló fát ültették. Virágzik a korai juhar. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A csemete 1999 kora tavaszán került az ablakunk alá. Azóta jól megnőtt, egyszer majd meg is mérem a törzskerületét. Nem csak a beporzókat vonzza, madarak is keresgélnek a koronájában, szén- és kékcinege, gerle, feketerigó rendszeresen látható rajta. A balkáni gerlék fészkelnek is. Télidőben süvöltő, csíz, meggyvágó is volt már rajta, bár idén egyiket sem láttam itt. A valamelyik üres lakás erkélyén költő szürke légykapót is megfigyeltem már rajta, ma reggel meg alatta egy vörösbegyet. Pár kép és adat az év fájáról: Jellegzetesek a sárga levelek. A kép októberben, egy elegyes hegyvidéki bükkösben készült. Gyakori a városokb...

 Egészen kicsi gyerekként jártam először a Szécsény alatt húzódó sóderbanyatónál édesapámmal és a nagybátyámmal. Akkor még művelték, kotrógép is volt a partján. A helyiek azt mondták, a legmélyebb részén 17 méter mély.  Vadásztak is még ezen a részen, valaki elejtett egy barátrécét, aztán - kutya híján - gatyára vetkőzve beúszott érte. A két-három szemtanú meg szörnyülködött rajta, mer bemenni ilyen mély vízbe. Horgásztanyák, a háttérben Szécsény, jobbra a római katolikus, balra az evangélikus templom tornya. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Aztán nagyot változott a világ, vízfelület megnőtt, bányászatot abbahagyták, a tó a horgászoké lett. A víz a közeli Ipoly szintjére áll be, a madárvilág is elég gazdag és változatos itt, főleg vonulás idején. Ha kicsit tartósabban hidegebbre fordul a tél, lihogót is kialakítanak a vízi madarak, főleg tőkés récék, nyári ludak, bütykös hattyúk.   Lihogó sok tőkés récével és egy-egy bütykös hattyúval, szárcsával. Fotó: Andrásfalvi-Faragó ...

 Sorra érkeznek a vándormadarak a telelésből. Idén már láttam néhány fajt, ami a hideg hónapok után megérkezett a környékünkre. Mivel Nógrádban élek, így a délebbre élők persze jóval előbb is megfigyelhetik ezeket a vonuló madarakat. Elsőként a barázdabillegetőt figyeltem meg a vándorok közül, március 1-én. Ahhoz képest, hogy láttam már Salgótarjánban január 25-én is egy példányt, ez jó későn volt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán barázdabillegetőt , március 1-én; örvös galambot március 14-én figyeltem meg először az idén.   Az örvös galamb a lakott területeken is egyre gyakoribb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az első énekes rigó t március 15-én láttam. Énekes rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A hónap közepén megfigyeltem az idei első házi rozsdafarkút is, Fehér gólyát és cigánycsukot március 22-én láttam először. Cigánycsuk hím. Mindig nagy öröm a márciusi érkezésük! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Csilpcsalp füzikét 26-án már hallottam, de nem láttam.  Még...

 Beesteledett. A feketerigó még fújja a nótáját az ablak alatt, ahol a nap lement, egy kicsit pirosas az ég alja. Kicsit hűvös az este, de hát márciusban ez így van jól. Kékcinege fűzbarkán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Nagyon szeretem ezt az időszakot! A természet ébredését, ami felénk a kökörcsinek virágzásával kezdődik, még a húsos som is csak utána jön. Követi a martilapu, a lombfakadás előtt mát virágzó növények sora a még kopasz erdők alján... Aztán kivirágzik a kökény és már követhetetlen is, hogy mi minden jön utána. Feketerigó hím. Énekük a városokban is hallható. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A fűzbarkák tövén már megjelentek az első zöld levélkék, a kertekben sárgállik a nárcisz, a hóvirág és a krókuszok már elvirágzóban vannak.  Aztán az egymás után dalra fakadó madarak hangja, a telelésből érkező vándorok megjelenése mind maga a csoda! Éled a rovarvilág is, zengőlegyeket, méheket is láttam pár lepkefaj mellett. Igazi csoda számomra! Tőkés récék párban...

 Március harmadik dekádjára megérkeztek az első fehér gólyák Nógrád északi részére. A február végén beköszöntő hideg biztosan hátráltatta őket, mert volt már olyan év, hogy jóval korábban megjöttek. Persze nem a hideg tartja távol a vándorokat, azt bírnák, de olyankor nem találnak elegendő táplálékot. Egyedfüggő persze ez is, hiszen vannak olyan példányok, amik ki is telelnek a Kárpát-medencében.    Idén az első fehér gólyát Vizslás-Újlakpusztán láttam, március 22-én. Érkezhetett persze napokkal is korábban, nem jártam arrafelé. A gyakoribb útjaim során látható négy másik gólyafészekben, a Kis-Zagyva-völgyben és a Mátraalján ma még nem volt lakó. Nincsenek persze elkésve, remélem, rövidesen megjönnek! A fehér és a fekete gólya közötti különbséget jól láthatod: itt .   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©  

 Két verébfaj is előfordul az emberi környezetben, az is könnyen találkozhat velük, aki nem különösebben figyel a madárvilágra. Érdemes azonban figyelni rájuk, érdekes életmódot folytató, sokfelé előforduló szárnyasok. A fiókanevelés időszakában főleg rovarevők, különösen addig, amíg nem kezd érni a cseresznye. Mezei veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Mind a két gyakori verébfaj védett. Az állományok nagysága az utóbbi húsz évben változásokat mutat, a házi veréb az elmúlt időszakban sok helyről el is tűnt. Ez intő jel, olyan környezeti változást jelez, ami a legéletképesebb, számos körülményez alkalmazkodni képes madárfajt is kipusztítja.  Házi veréb hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Részben a mezőgazdaságban tapasztalható változások okozhatják a bajt: a kemikáliák elpusztítják az árokparti, útszéli, mezsgyék mentén felnövő, gyomnak tartott növényzetet a magtermésükkel együtt és a rovartáplálékot is. A tárolási és szállítási körülmények javulása miatt a hull...

 Megjöttek a telelésből a cigánycsukok. Egy tojó példányt láttam március 22-én Vizslás-Újlakpuszta és Vizslás között, az út mellett. Hím cigánycsuk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©  

 Sorra érkeznek a vándormadarak a telelésből, barázdabillegetőt , énekes rigó t, házi rozsdafarkút, meg még egy-két vonuló fajt láttam már az idén. Sajnos nem volt alkalmam utánuk járni, minden megfigyelés lakott területen történt... Március 22-én láttam az első fehér gólyát Vizslás-Újlakpusztán. Pár perccel később egy cigánycsukot is megfigyeltem az út mellett.  Készítettem róluk egy montázst, amin jól láthatók a különbségek. Ugye, hogy nem lehet őket összetéveszteni? A fekete gólya gyűrűje leolvasható volt, pár dolog ki is derült róla. Majd egyszer megírom azt is.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©    

 Levegő nélkül úgy öt percig élhetünk. Víz nélkül egy-két hétig. Élelem nélkül - hát, az egyénenként biztos nagyon változó, de lényegesen tovább, akár hónapokig is. Olyan hosszan lehetne sorolni a víz jelentőségét, fontosabb élőlényeit, hogy bele sem kezdek... Mindenesetre tegnapelőtt a Békák Világnapja volt, a víz pedig különösen fontos a kétéltűek számára. Víz és növényzet: az élet alapja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Tegnap az Erdők Nemzetközi Napjára figyelt a világ, legalábbis az az ezrelékekben is elhanyagolható része, amelyik érez valami elkötelezettséget a környezet és a természet iránt. Ma a Víz Világnapja van: a bihidrogén-monoxid fontosságát pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni. A víz az víz hó és jég formájában is. A Várberek-patak a Medves-vidéken, Salgótarján közelében.   Holtág. A vízimadarak már elmentek, mire a fényképezőgépet sikerült felemelni... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Legyen a víz akár sós, akár édes, az élet nem létezhet nélkü...

  Hím házi veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valahogy régen természetes volt a házi veréb látványa. Faluhelyen és városban is annyi volt belőlük, hogy nem lepődtünk meg a százas csapatokon sem. Sokszor persze a természetközeli élőhelyeken is ott ugráltak, nyilván ragaszkodva a táplálék- és a fészkelőhelyek bőségéhez. Hím házi veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sok volt belőlük, nem is voltak védettek sokáig, az Európai Uniós csatlakozás jogharmonizációjáig. Akkor aztán hirtelen megfogyatkoztak. A verebek persze mit sem tudtak róla, hogy megszáradt a pecsét a megfelelő okmányon, és most már illene a kipusztulás szélére jutniuk, mint azt már Nyugat-Európa nagy részén meg is tették. Azóta sem tudjuk, hogy a házi veréb ilyen jogkövető madár-e, de ugye a dolgok természetéből kifolyólag ez nem valószínű...  Az eltűnés okait sokan boncolgatták, az "amíg lócitrom van, veréb is van" elv mentén, azt fejtegetve, hogy a lócitromból kinyerhető zabmaradványok elvesztésével a házi ...

 Ma van az Erdők Nemzetközi Napja. Nehéz röviden összefoglalni, hogy mit is jelentenek a fával borított területek... Az erdő az élet alapja: oxigént termel, faanyagot ad, megköti a port, javítja a klímát a párologtatásával. Egy fa a gyökérzónától az ághegyig egész életközössége sorának ad otthont, megtartja a vizet, árnyékolásával csökkenti a felmelegedést. Jó hosszan lehetne sorolni. Zúzmara hull a földre a Zagyva forrásvidékén. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Bükkös májusi eső után a Medves-vidéken. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Cser hagyásfa a Medves-fennsík peremén. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív A holt fának ugyanolyan fontos szerepe van az erdőben, mint az élőnek: gomba-, növény- és állatfajok sokasága táplálkozik a lebomló faanyagból. A gombák a gyökerekkel élnek szimbiózisban, a kéreg, az odú, a gyökerek között megbújó üreg a denevérektől a madarakig, a rovaroktól az emlősökig számos élőlénynek nyújt rejtek- és táplálkozóhelyet. ...