Háztáji természetvédelem

 Egyelőre kialakítás alatt áll a kertem, de amennyire lehet, próbálok a természettel együtt dolgozni. Nincs vegyszerezés, az invazív növényeket - egynyári seprence, parlagfű, trombitafolyondár - igyekszem kiirtani. Kaszálni legfeljebb ágyásnyi, 5-8 négyzetméteres területet szoktam egyszerre. Közönséges lágybogár. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ami onnan lekerül, megy mulcsnak. A rovarvilág meg is hálálja, nagyon is változatos. Kicsit sok a hangya, de nagy örömömre - bizonyára a tél végi kemény fagyoknak köszönhetően - a spanyol csigák hada megritkult. A rovarbarát kertek kialakításához információkat találsz itt .  

Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Pár napja már fehérlenek a galagonyabokrok arra, amerre járok. Gyönyörű a látvány, különösen akkor öröm látni ezeket a cserjéket, amikor mondjuk őz is álldogál előttük az üde zöld vetésen. A galagonya virágát számos betegség megelőzésére és kezelésére ajánlják, a virágból főzött tea a szívre van jó hatással. A felhasználásáról számos cikk kering az Interneten... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagyon szép a látvány, azt pedig különös öröm látni, hogy a galagonya időnként, egyes helyeken fává fejlődik, akár 5-6 méter magas is lehet. A Medves-fennsíkon ismerek egy példányt, aminek 105 centiméter a törzskerülete úgy egy méterre a földtől. Lehetnek persze nagyobbak is a környéken, néha látok is egy-egy példányt, meg is kellene egyszer mérni őket... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Számos növény virágzik ez idő tájt, egy kis ízelítőt találsz itt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Láttam a napokban párszor, hogy a hím feketerigók összeverekedtek. Kemény fickók, valóságos légcsárdást járnak, amikor összecsapnak az élőhelyüket védve. A madarak egy része a költés idejére revírt foglal, akkorát, amekkora élelemszerző terület kell a fiókák felneveléséhez. Rézorrú barátom főleg reggel és este fakad dalra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A fiókanevelés nagy munka, a madárszülők sokat dolgoznak ilyenkor. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Egy-egy ilyen terület az elfoglalását és határát jelzik a hímek az énekükkel. Az emberi fülnek gyönyörű a madárdal, sokan azt gondolják, hogy a szárnyas örömében fakad dalra, dicsérve a napfényt, a hajnalt, az estét, a párját, az utódait vagy akármit, holott nem tudjuk, mit mondanak ilyenkor. Hím feketerigó téli portréja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Lehetséges, hogy válogatott sértéseket vágnak egymás fejéhez? Például az a feketerigó, amelyik a birsalmafán énekelt ma reggel, talán azt üzente a másik hím madárnak: "ú...

 A héten minden nap volt egy oda-vissza 60 kilométeres utam a 21-es számú főúton, Pásztó és Salgótarján között. Az aszfalton mindig látni elgázolt állatokat, egész évben, egerész ölyvtől a dámszarvasig, feketerigótól a  rókáig. Május elején két borzot láttam elgázolva a 21-es főút mellett. Áprilisban volt egy harmadik is. A kép még tavaly készült egy mellékút mellett, a kétszer kétsávos főúton nem lehet akárhol megállni. Fotó: Andrádfalvi-Faragó Zoltán  A héten egy nagyon fiatal, még süldőnek sem tekinthető mezei nyulat találtam Vizslás-Újlakpusztánál. A borzokra rossz idők járnak, a Sulyom-hegy és Mátraverebély között kettőt is elgázoltak. Másnapra eltűnt mind a kettő, valószínűleg elszállították őket. Sorra repülnek ki a madárfiókák, életük kezdeti szakaszában fenyegeti őket a legtöbb veszély. A házi macskák mellett a forgalomnak is sokan áldozatul esnek, megfelelő tapasztalatok híján. Egy feketerigó tollait lengette a szél a 21-esen, még két-három olyan kivasalt mad...

Becsavarodott. Négylevelű farkasbogyó nőtt a bükklevélbe. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fekete nadálytő. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A védett réti iszalag. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fodros gólyaorr. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Négy, a környéken gyakoribb ragadozómadár faj is elém került a legutóbbi, oda-vissza 60 kilométeres, Salgótarján és Pásztó közötti utamon. Vörös vércsét három helyen is rendszeresen látok, karvalyt Mátraszőlős és Hasznos között rendszeresen. A barna rétihéja a Sulyom-hegy környékén tanyázik, de láttam a Tar és Hasznos között húzódó szőlők felett is. Egerész meg mindenfelé akad... Barna rétihéja, rövidített nevén brh. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Egy elgázolt egerészölyvet is láttam a 21-es főút mellett. Viszonylag ritkán keverednek az aszfalt fölé, legalábbis ahhoz képest, amennyi az útszéli kerítésoszlopokon üldögél belőlük. Előfordulhat, hogy valami elgázolt állat maradványai miatt közelítik meg az utat és kerülnek végül a kerekek alá. Egerész ölyv az év fáján, a korai juharon pihen. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A Zagyva-völgyben került elém ez a karvaly. Viszonylag gyakran látok itt példányokat. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Vörös vércse. Öröm, hogy az utóbbi idő...

 Megérkeztek a sarlósfecskék a Karancs-Medves vidékére. Május 2-án láttam az első három példányt Salgótarjánban. Az utóbbi években már rendszeres fészkelő itt is, többfelé látni őket a lakótelepeken és környékükön. Jellegzetes, sivításszerű hangjuk is elárulja őket.   Sarlósfecske. Bár valóban fecskének látszik, nem áll rokonságban velük. A szalangánafélék családjába tartozik, egyik, a Távol-Keleten élő faj szolgáltatja az ehető fecskefészket. Fotó: Pexels Ahol rendszeresen látom őket, tavaly hét példány mozgott együtt, mielőtt a fiókák kirepültek volna. Akkor hirtelen többen lettek, akár harmincan is, de lehet, hogy a másfelé költőkkel összeálltak egy csapatba az "enyémek". Már július elejére elvonultak, nem csak az egyik legkésőbb érkező faj, elmenni is az elsők között szoktak. A kakukkal együtt. Neki ugye nincs gondja a fiókanevelésre. A vándormadarak tél vége óta folyamatosan érkeztek a környékre. Március 1-én láttam az első barázdabillegetőt. Március közepére megjöttek a...