Háztáji természetvédelem

Meghagytam a pipacsokat egy földkupacon; a szép, piros virágok most nyílnak, kicsit később, mint a szántóföldeken, útszéleken nagy tömegben virító példányok. A leggyakrabban földi poszméhek látogatják, néha két példány is csemegézi a virágport.   Párosával érkeztek, ilyenkor valamit zümmögtek egymásnak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Más rovarvendégek a kertben: Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár . 

Valamelyik éjszaka felébredtem a napokban. Sehogyan sem sikerült visszaaludnom, kimentem ezért az erkélyre, mert hallottam, hogy szól a kuvik a közelben. Nagy öröm, mert korábban éveken keresztül a környékünkön tanyáztak, a télen viszont nyomuk veszett, januárban mutatkozott utoljára egyikük. Énekelt még a fülemüle. Fotó: Pexels A kuvik mellett még egy a fülemüle is énekelt, igaz, jó messze, a völgy aljában, a patakparti galériaerdőben vagy annak a környékén. Néha fürjkakas kontrázott neki, ő sokkal közelebb volt, a kertek végéből jött a pittypalatty. Néha rázendítettek a kecskebékák is, messze voltak, a fülemüle háztáján, de elég hangosak ahhoz, hogy a dombtetőre is felhallatsszon a brekegés. A kertekből - tövig kaszálták a többségét - pedig valósággal zengett a tücsökzene. Apróság volt ez az éjszaka és a hajnal határán - mégis szép élmény! 

 Június eleje forrósággal érkezett, eső kellene, de nem irgalmaz az Úr... A mediterrán hangulat nem csak a hőmérsékletben érzékelhető: mostanra teljes pompájában kivirított a levendula. Kardos lepke és két sakktábla lepke, a háttérnem földi poszméh. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az elmúlt 40 évben egyre népszerűbbé vált ez a valóban gyönyörű növény, ültetvényeket is telepítettek, a közterületeken is mindenfelé ültették, ahogy a kertekben is. Bogáncs lepke.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Káposzta és fehérpettyes álcsüngőlepke.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A virágzó levendula lila virágok rengeteg rovart csábítanak, különösen látványosak a nagylepkék. Néha  még pillangó is keveredik közéjük, ami ugye lepke, de nem minden lepke pillangó! Legközelebb megnézzük a különbséget. Tobzódás.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Rovarvendégeim a kertben: Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár . 

Ma meglátogatott egy gyönyörű darázscincér. Nem tudom, melyik faj, nem néztem utána... Az egynyári seprence virágán hagyta magát lefotózni is. Ezt a lágyszárút egyébként irtom, amerikai eredetű kerti szökevény, dísznövényből lett inváziós faj. Van helyette sok szép őshonos virág, azokat viszont a lehetőségekhez mérten békén hagyom; majd egy kis válogatást róluk is hozok egyszer. Darázscincér az egynyári seprenc virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Most ez az egynyári seprence kegyelmet kapott a cincér látogatásának az idejére, de aztán megy ez is a komposztra. Egy tanács: a gyökerestől kitépett, akár bimbós állapotban lévő seprence is képes még arra, hogy magot hozzon. Ezért a virágot külön szárítom meg, hogy ne szaporodjon tovább... Jó messzire kanyarodtunk a rovarvandégektől... A kis szarvasbogár és a nagy szarvasbogár is rendszeres vendég a kertben és felette, sok más rovarfajjal együtt.

 Szedi áldozatait a forgalom a Mátraalján. Pásztón két gyönyörű hím feketerigót láttam az útszélen. Az történhetett, hogy tettlegességig fajulhatott egy veszekedés, aztán figyelmetlenül nekirepültek valami járműnek. Ugyanitt a napokban egy sün is volt elgázolva, belőlük a 21-es főút mellett is volt az utóbbi egy hónapban pár példány. Ahogyan nyestek is... Aprócska mezei nyúl végezte a főúton; a hulla épnek tűnt, de valószínűleg elgázolták őt is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A 21-esen Újlakpuszta közelében egy aprócska mezei nyulat sikerült lefotózni is. Az út szélén hevert, olyan szakaszon, ahol meg is lehetett állni a közelében. Madarak, a felismerhetetlenségig kilapítva, sokfelé voltak az aszfalton itt is. Többségük feketerigó lehetett. Hasznoson egy teljesen kivasalt harkály, valószínűleg nagy fakopáncs tollait lengette a szél. A fiatal, tapasztalatlan madarak különösen nagy veszélyben vannak a kirepülés után, a macskák után a forgalomnak esik áldozatul a legtöbb. A Kis-Zagyv...

 Egy kerti ágyás kialakításához félig komposztálódott f aaprítékot kapáltam fel, úgy másfél négyzetméternyi helyen, a két éves kupac összeesett már majdnem a talajszintig. Kis vakond. Nekem nagy öröm. Fotó: Pixabay  Tartottam egy kis pihenőt kapálás közben, aztán egyszer csak azt láttam, hogy mozog a föld. Pocokra számítottam, volt belőlük pár kertben, de aztán előbújt egy pillanatra egy vakond! Az történt, keresztbe elkapáltam az egyik járatát, ő meg éppen arra ment volna. Óvatos volt, többször ki- kinézett, ügyesen eltúrta göröngyöket, aztán visszabújt, ahonnan jött. Öt-hat tájékozódó látogatás után aztán végül csak rászánta magát, és átsurrant a járat folytatásába.   Régen láttam élő vakondot, örülök, hogy van a kertben. Néha túrásait is látom, a krumpli és a komposzt alatt is dolgozott az elmúlt hetekben. Öröm, hiszen a kerti kártevőket gyéríti, nekem eszembe nem jutna bántani!

 Alig virradt meg, nagy meglepetésben volt részem: a ház előtt, az utcán valami mozgást észleltem, mintha egy kisebb termetű kutya szaladt volna át az úton és megindult egyenesen felém... A látogató. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nem kutya volt azonban, hanem egy jól kinőtt mezei nyúl! A szemben lévő telkek felől érkezett, a napokban kaszálták ott a lucernát, nem sok rejtekhely kínálkozik. A nyúl meg- megállva, fülelve közeledett, egészen az előkertünkig jutott. (Közterület ugyan, de nekünk kell karban tartani, úgyhogy vehetjük úgy, a miénk.)  Akkor aztán lépteket hallott a kocsifeljárónkról, fülelni kezdett, majd megugrott és visszaszaladt arra, merről jött. Végigfutott a telkeken, vagy száz méter után tűnt el szem elől. Később, amikor kinéztem az erkélyről, viszontláttam: az út másik oldalán, az árokban csemegézett valamit.  

 Június első napjaiban olyan kánikula volt a Mátraalján, ami ilyenkor azért még nem megszokott... Éppen a kaszálás ideje van, ami sok érdekes megfigyelésre ad lehetőséget, írtam erről: itt.   Fűszál eső után, a háttérben pipaccsal.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Viszont amit nem szívesen látott az ember: a rekkenő hőségben a tövig kaszált gyepterületek úgy kiégtek, mintha már augusztus vége lenne két hónapos aszály után.  Réti bakszakáll szirmai eső után.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Medárd napján azonban, Istennek hála, nagyon jó kis záport kapott a környékünk, megtelt az esővizes hordó is. A madarakat nem zavarta, amikor már csendesedett az eső, keresgéltek a fűben, a verebek csiripelő versenyt rendeztek, énekelt a feketerigó is. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, bízzunk benne, hogy a nyári monszun tartogat még égi áldást. Ráfér erre a szegény, gyorsan felmelegedő és száradó Kárpát-medencére... 

 A napokban már rajzottak a nagy szarvasbogarak a Mátraalján. A kert felett öt kört tett egy kisebb hím példány; legalábbis úgy gondolom, ugyanazt láttam viszont, a méret nagyjából azonosnak tűnt. Nem valószínű, hogy többen lettek volna pár perc alatt, de persze nem is zárható ki. Nagy szarvasbogár repkedett a kert felett. Fotó: Pexels   Párjukat keresik Európa legtermetesebb rovarjai. Fotó: Pexels Estefelé három denevér, két nagyobb és egy kisebb termetű is röpköd a kert felett: a nagyok talán korai denevérek, a kicsi meg kis patkósorrú, de ezt sajnos nem tudom megállapítani. 

Vannak saját házi rozsdafarkúink, úgy három hete. A pár a pincelépcső feletti védőtető gerendáján épített fészket, ott költöttek és nevelték a fiókáikat - egészen mostanáig. Nem tudom, hányan voltak, sajnos az építmény adottságai miatt kiemelkedően körülményes lett volna megnézni. A napokban már egyre erősödő hangok alapján legalább 3-4 fiókás fészekaljra gondoltam. Házi rozsdafarkú hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ma aztán beütött a ménkű... gondolom, a környéken tucatszámra kóborló macskák valamelyike tartotta mancsban a boldogabbik végét. A rigófélék - az a házi rozsdafarkú is - fiókái a röpképesség elérése előtt már kiugrálnak a fészekből. Nem ütik agyon magukat, de pár méteres sikláson kívül másra nem képesek. Ez az életük legveszélyesebb időszaka, a ragadozók és forgalom mellett a jó szándék is szedi áldozatait. Maradványok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Tokos tollat visz a hangya. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A lényeg: három rozsdafarkú lábat talál...

 Ma reggel meglátogatott egy kis szarvasbogár! A kertben a metszés után összeaprított gallyakon találtam. Méretben meg sem közelíti a "nagy testót", ez a példány úgy három centis lehetett. Az első, idén repülő nagy szarvasbogarat június 2-án láttuk a kert felett. Kis szarvasbogár. A hím csáprágói is kicsit erősebbek, mint a nősténynek, de ez nem túl feltűnő. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán      A kis szarvasbogár valahogy nem olyan feltűnő, mint a nagy, pedig jóval gyakoribb. A kifejlődése viszont ugyanolyan kényelmes, akár öt évig is tart a lárvaállapota.

 Májustól kezdve folyamatosan kaszálják az útszéleket, főleg a forgalmasabb helyeken. Géppel, kézzel, ahogy a terepviszonyok engedik, de azért eléggé egységesen és mindenfelé benzines eszközökkel. A rejtekhely nélkül maradó rovarokra, puhatestűekre, férgekre, más állatokra ilyenkor sokan lesnek. A szemfüles varjúfélék, köztük a szarkák, ki is használják a lehetőséget, hogy táplálékot szerezzenek. Szarka röptében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ilyenkor még a szokásosnál is gyakrabban láthatók az útszéleken, amint a kasza nyomán járnak, vagy kerítésoszlopon, ághegyen ülve azt lesik, mit is zsákmányolhatnának.  Gyakran ághegyről lesi zsákmányát.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A varjúféle szarka meglehetősen opportunista a táplálékát illetően, az elkaszált - vagy a forgalomnak áldozatul eső - dögöket is szívesen fogyasztja. Ami az egyiknek halál, az a másiknak étel és élet. Főleg a fiókanevelés időszakában van ez így. Nem válogat a táplálékban, amit meg tud fo...

 Nem nagy ritkaság a házi veréb, - legalábbis egyelőre, - de jó pár éve megritkult az állomány. Salgótarjánban, azon a részen, ahol laktam, az ezredforduló táján gyakori volt, aztán szinte teljesen eltűnt - az okokat próbáltam felvázolni itt . Persze tudni nem tudom, hogy mi történt velük. Házi veréb hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A lényeg, hogy a lakásunk előtt nem láttam még idén egyetlen darabot sem - egészen június 1-e reggeléig. Akkor öt példány érkezett, meg lehetett számolni őket, ahogy a kukák felett egy épület párkányára telepedtek. A csipogásukat délutánig hallottam, talán meg is telepszenek újra. Mellettük öröm a sok molnárfecske, a ritkán mutatkozó szürke légykapó, a sarlós fecske. A rigófélék közül fekete- és énekes rigó, házi rozsdafarkú látható, kicsit távolabb vörösbegyet is megfigyeltem már. Mi a különbség a két verébfaj, a mezei és a házi között?  Kattintás után látod! :)