Háztáji természetvédelem

 A nagy, vegyes cinegecsapatokkal mindig jár néhány apró termetű, egyszerűbb színezetű barátcinege is. Az etetőn eléggé bizalmasan viselkednek, pár lépésről hagyják fotózni magukat. Barát cinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Így néz ki nagyjából a kormosfejű cinege is.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Gombóc Artúrként így néz ki az apróság. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége is volt 2025-ben a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.  

Ma meglátogatott két vörösbegy is. A tuják alatt keresgéltek, onnan lehetett tudni, hogy nem ugyanazt a madarat látjuk viszont, hogy egyszerre, de másik ablakból is láthattuk őket. Nagy öröm volt, hogy a karácsonyi vendégek mellé szárnyas látogatók érkeztek. 😊 Vörösbegy volt a szenteste előtti vendégünk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A madáretetőn is megfigyelhető faj. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bizalmas madár, néha még portréfotót is megenged. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Dolmányos varjú. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ma is ködös idő volt és dolmányos varjak érkeztek a diófára. A dióburok-fúrólégy tönkretette a termést, de legalább a varjak lakmározhatnak belőle, ha fel tudják törni. A dolmányos egyébként komoly intelligencia: láttam, hogy a diót a betonra dobálja, hogy feltörje a héját. Máskor Pesten a piros lámpánál a kocsik közé, hogy a kerekek intézzék el a kemény munkát. Amikor állt a forgalom, volt egy-két perce, hogy a dióbélhez hozzáférjen. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Szép, szürke nap volt ma is, varjúkárogással, cinegék jelezgetésével, harkályok kiáltásaival. Egyszer egy percre, vagy még annyira sem, elvékonyodott a felhőzet a Nyugat-Mátra felett, de csak azért, hogy utána még jobban észrevegyük a borongós időt. Ennek is megvan a maga szépsége.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma van a téli napforduló. Hosszabbodnak a nappalok, ami nem is gond, mert a Mátraalján reggel 7 után jön fel, háromnegyed 4 körül meg már le is megy a nap. A fagy és a hó persze továbbra is hiányzik. Ünnepek után meg már - ablakpárkányon való vetésre - elő is lehet keresni a zellermagot. 😉 Ködös, párás az idő változatlanul, de nem annyira, mint a elmúlt napokban. Fotók: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sajnos nem idei képek. Fotók: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Fenyő rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ködös volt a reggel, elég nehezen világosodott ki, bár a pára felett szemmel láthatóan előbújt pár napsugár a felhők közül. Pár percre. Nem maradtam madarak nélkül ma reggel sem: a fekete rigók egy kis riasztgatás kíséretében ugráltak a tujákon, kiáltott a zöld küllő, jelezgettek egymásnak a cinegék. Aztán a fenyő rigók is meglátogattak: kisebb csapat érkezett a kert végébe. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagy részük odébbállhatott, október végén még 100-150 között volt a rigólélekszám. Most úgy 20-30 példány látogatott meg. Öröm persze a kisebb csapat is.😊

Köd van. A látvány varázslatos és titokzatos, igazi adventi várakozást rejt. Fekete István mondatánál szebbet nem tudok megfogalmazni... "Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom" - írta. Köd üli meg a mátrai bükkerdőt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Magasles mácsonyával és csipkebogyó pirosságával. Közel volt, csak a színét látni... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A színtelen reggelen nagy öröm látni a széncinegéket. A képen egy kemény fickó, hím példány. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Idén is tönkretette a diótermésünket a fúrólégy. Sajnos a fa nem a legjobb fajta, büntetődiónak hívom, mert aki elő akarja varázsolni a kőkemény héjból a belét, annak igencsak meg kell dolgoznia vele. A harkályoknak viszont megfelel így is. Néha mókus is jön, bár őt mostanában nem láttam a kertben. Nagy fakopáncs hím. A piros tarkója különbözteti meg a tojótól. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nagy fakopáncs tojó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néha dolmányos és vetési varjak is visznek egy-egy szem diót, a feltörésüket itt nem tudom, hogy oldják meg. Előbbiektől láttam már egészen különleges módszereket is, majd egyszer megírom. A lehullott dió az egerek és a pockok jussa.  

 Kora reggel kedves látogató érkeztek a kertbe: egy csapat őszapó. Elég gyakran látom őket a környéken, de mindig nagy öröm volt megfigyelni őket a díszbokrokon, cseresznyefán, a fosókaszilva sűrűjében... Őszapó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Tíz-tizenkét madár alkotja most a csapatot. Tavaszra valószínűleg megfogyatkoznak, mint tavaly. Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos rovarvendége is volt idén a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.