Háztáji természetvédelem

 Szép, havas január volt, régen örülhettünk ilyennek! A természetnek nagyon kellett a hó is, a tartósabb hideg is. Bízzunk Istenben, hogy a csapadék több lesz, mint tavaly, mert még egy olyan év, mint 2025 és a Kárpát-medence központi része sivataggá válik. Néhány januári képet találsz: itt. Tél volt, hó esett - és erre sokan rácsodálkoztak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Patakparti télidő. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Régen közismert, hogy a széncinegék nem azok a békés kis rovar- (és napraforgó) pusztító apróságok,  mutatnak  ragadozó hajlamokat  is: a linken egy ökörszemet zsákmányoló széncinegéről készített videót egy madármegfigyelő. Az persze könnyen előfordulhat, hogy az ökörszem sérült, vagy valamiért legyengült egyed volt. Széncinege, a madáretetők leggyakoribb vendége. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A ragadozó hajlam miatt azonban nehogy valaki megharagudjon a széncinegékre! Teszik a dolgukat a természet rendje szerint. Ők is zsákmányuk esnek karvalynak, macskának, más ragadozóknak.

 Január 27-én nulla fok volt reggel, később gyorsan melegedett az idő, aztán egyszer csak, dél körül megjelent a kertben az első házi méh. Hófoltok, jégtömbök, az árnyékban fagyott talaj, de a dolgozó már repült. Nem tudom, mi lett vele, leszállt egy pillanatra a cseresznyefára, aztán elrepült a szomszéd kerítésén túlra. Remélem, visszatalált a kaptárba. Házi méh. Fotó: Pexels  A tavaszias melegben a verebek nagyon vidáman voltak, akárcsak a széncinegék. Jöttek a szokásos nagy fakopáncsok, szajkók, egy balkáni gerle, meg vagy 25-30 kenderike. A dolmányos varjak erre a szép időre azt mondták: kár. Intelligens madár, tudja, hogy a kutya nem eszi meg a telet.

Szurdokpüspöki határában a pincepataki kőbánya mesevilággá vált a kőfalakra fagyott jégcsapvilágnak köszönhetően. Kifelé menet láttunk citromsármányokat, nagy fakopáncsot, a szokásos széncinegéket, végül két muflon ballagott át előttünk az úton. A bányaudvar felé tartva kicsit megálltunk a patak mellett - valami szárnysuhogás hallatszott és a meder felett elrepült egy karvaly. Letelepedett egy keresztbe dőlt fára, de sajnos olyan messze volt, hogy nem lehetett fotózni. Mesés alaktatokat varázsoltak a jégcsapok a kőfalakra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az egykori bányaudvart benőtték a fák, sziklák repedéseiben is megkapaszkodtak, ahol csak lehet. Már megindult az olvadás, jégfalakról néha leszakadt egy-egy darab. Itt hollók korrogását hozta a szél. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Hazafelé menet az út mellett láttunk vörös vércsét, egerész ölyvet, fácánt, mindből csak egyet-egyet. Szajkókból viszont vo...

Párszor ki-ki-tél-t kiáltott a széncinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Két napja megenyhült az idő, a Mátraalján éjszaka sem fagy, vagy csak alig. Nap közben a plusz pár fok a kemény mínuszok után olyan, mintha tavasz lenne. Talán ez zavarta meg azt a kis széncinegét is, amelyik A kert végében azt kiáltotta párszor: "ki-ki-tél!" Talán csak hangolt, vagy a többiek intették le, nem tudom; mindenesetre nem sokszor ismételte ezt a tavaszhívó kiáltást. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy balkáni gerle is tavaszt érzett már délután, huhúkolt egy párat: ő is lakott területen volt. Balkáni gerle. Fotó: Pexels   A természetben járva hollók korrogását is hallottam, de mutatták magukat; megesik, hogy a tél második felében már látjuk a nászröptüket, de őket a fák közül, a völgy aljából nem láttam.  

 Volt ma egy hosszabb autós utam: Pásztó és Gödöllő között, Hatvantól az M3-ason úgy 70 kilométer. Pár meglepetés is ért: láttam egy parlagi sast, egy vörös vércsét és tíz egerészölyvet. Persze mindenből lehetett több is.  Telelő vörös vércse. Fotó: Pexels   Vörös vércse. Fotó: Pexels Még otthon, induláskor egy karnyújtásnyiról látott sárgafejű királyka, egy barátságos vörösbegy, Lőrincinél egy nagy őrgébics szerzett örömet. Varjúféle meg, vetési és dolmányos is, szarka, szajkó mindenfelé volt.

 A mondás szerint "hogyha fénylik Vince, megtelik a pince." Nos, a Mátraalján nem sok jóra számíthatnak a szőlősgazdák. Borult a reggel, a hó is szállingózik, viszont valamelyest megenyhült a hajnali hideg. Rövidesen olvadás kezdődik, de persze a táj most is gyönyörű . Magasles a hóban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Jégvilág jégvirágok között. Fagyos a nappal is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Mácsonyás.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Gyönyörű a tél, már két hete tart a hó, a hideg: hasonló  2017-ben volt utoljára. Akkor alakítottak ki lihogót a vízimadarak a szécsényi sóderbányatavon; sajnos már tavaly sem jártam arra, nemhogy idén. Szép azért a természet a Mátraalján is! 😊 Havas mácsonyák. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Havas bükkös. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kékcinege. A fagyos téli erdőn is van élet! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Hull a zúzmara. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Gyakori látogatóink a nagy fakopáncsok: a dióburok-fúrólégy által megcsúfolt termés nagy része most az ő jussuk. Szívesen látom őket, vigyék, ami kell nekik. 😊Egész évben jönnek egyébként, dolgoznak a többi fán is, bár pillanatnyilag nincs sok...  Nagy fakopáncs hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagy fakopáncs tojó, bár a tarkója épp nem látszik... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége is volt 2025-ben a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.    

Ha kilépek a házból, elég gyakran hallom a hollók korrogását. A Mátra és a Zagyva-völgy felett jönnek-mennek, januárban kis szerencsével már a nászröptüket is láthatjuk. A tavasz egyik biztos jele, hiába, hogy még csak tél közepe van, a kikelet közeledik! Holló röpképe. Az ék alakú farktollak elárulják, hogy nem vetési varjú került elénk...  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége is volt 2025-ben a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.  

 Hóval-faggyal köszöntött be a január, és ez így van jól. A természet télen vegetáló része, a növényzettől a sündisznóig alszik most. Remélhetőleg a sok behurcolt kártevőt, a spanyol csigától a poloskafélékig úgy megtizedeli a kemény fagy, hogy idén nem lesz velük nagy gond. Kipusztulni nem fognak, mert mindig akadnak túlélők, de azért nem mindegy, hogy miből mennyi.  Havas korlát. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Befagyott a Kövicses-patak széle, de a víz szalad a jég alatt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Zúzmarás galagonya. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A havas táj varázslatos, a jégformák elképesztőek, az élet pedig megmutatja magát a hollók röptében, a verebek csipogásában, a harkályok kopácsolásában, az etetőre járó cinegefajok sürgés-forgásában... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Nem sok meggyvágót láttam még a kertben: tavaly télen összesen csak kettőt, azok is a második szomszéd diófáján ültek. Portré. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Persze az nem kizárt, hogy amikor nem láttam őket, bejöttek hozzánk is. 😊 Meggyvágó tojó. A nőivarúak színe világosabb, fakóbb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Vendégek a madáretetőn: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ;   Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége is volt 2025-ben a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.     Fotó: Pexels

 Házi veréb bőven tanyázik a környékünkön, a nyári időszakban 60-70 példány is mozgott főleg a tujákon, meg persze más növényzeten, a háztetőkön is. Mostanság jóval kevesebbet látok, de azért minden nap jönnek páran. Az ereszcsatornán szeretnek üldögélni, talán találnak benne valami magevőknek való táplálékot, juhar- és hársmagot például. Házi veréb hím.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Vendégek a madáretetőn: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Meggyvágó . Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége is volt 2025-ben a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.     Házi veréb tojó.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Hím portréja.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Naponta általában kétszer jön egy őszapócsapat. Most még 10-12-en vannak, tavaszra valószínűleg fogyatkozik a létszám. Karvaly, macska, más veszélyek lesnek rájuk. Tavaly a szomszéd hatalmas ezüsfenyőjén költöttek is; remélem, idén is lesz eredményes fiókanevelés, bár az a rengeteg szajkó, ami a környéken tanyázik, biztos, hogy gond számukra. Őszapó, a fehérfejűek közül. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Pexels  Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége is volt 2025-ben a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.   Más vendégek a madáretetőn: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Meggyvágó .

 A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közzétette: 2026-ban az Év madara az énekes rigó . Sok érdekességgel szolgál a természetbarátoknak: mesteri, belülről kitapasztott fészket épít és eszközt is használ, a csigák házát gyakran ugyanazon a kövön töri fel: ez a rigóüllő.  Márciusban számíthatunk az első, telelésből érkező példányokra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Gyakori faj, jellegzetes énekét - megismétli a strófáit - a városi kertekben, nagy forgalmú parkokban is hallhatjuk, a fekete rigók mellett gyakran láthatjuk a gyepen szaladgálni, miközben gilisztákból, csigákból, férgekből álló táplálékát gyűjti. Énekes rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az MME a bejegyzésében kifejtették: akár telelő példányok is akadhatnak, ezekre fokozottan kell figyelni a hideg hónapokban. 

 A nagyobb, több fajból álló cinegecsapatokhoz gyakran csatlakoznak csuszkák is. Általában kettő, mert a párok télire sem bomlanak fel. Erős csőrű madarak, néha harkálymódra kopácsolják a napraforgót, a német nevük is az, hogy harkálycinege. No meg, amiből a magyar nevük származik: fejjel lefelé, csúszva közlekedne a fák törzsén. Persze bőven akad kivétel, 😉amikor ellenkezőleg csinálják. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége is volt 2025-ben a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.     Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Vendégek a madáretetőn: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Meggyvágó .

  Szombaton, életének 54. évében elpusztult Craig, az Amboseli Nemzeti Rezervátum elefántóriása - közölte a Kenya Wildlife Service. A földig érő agyarú elefántbikát októberben még volt szerencsém látni és lefotózni, bár messze volt és porfelhőbe burkolódzott a füves síkság. Craig, a földig érő agyarú óriás az Amboseliben.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Számos utódot nemzett, a képen jobbról a harmadik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán