Háztáji természetvédelem

  Nagy őrgébics. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Volt egy utam a Kis-Zagyva-völgyön keresztül. Szép a táj, nézelődni mindig lehet út közben, gyakran látni szarvasféléket, rókákat, néha vaddisznókat is, madarakat meg száz százalékos biztonsággal, főleg hollóra számíthat az ember. Van egy nagy, térségi hulladéklerakó a közelben, az vonzza az énekesmadarak óriását. Most is több példányt láttam, végigkísértek az úton. A fekete madarak ellentéteként a Cruxx Gemina vizén egy hófehér bütykös hattyút láttam. Nem emlékszem, hogy valaha is megfigyeltem volna itt. A nagy őrgébics is előkerült, idén még csak egyszer került elém. Évek óta szinte minden télen látni itt egy-egy példányt, aztán, hogy ugyanaz a madár-e, vagy valamiért tetszik nekik a hely, nem tudom. Hollók nászröpte. Január közepén sem meglepetés. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A karvaly is ugyanott volt, ahol szokott, egy fán üldögélt az út mellett a völgyfőnél. A közelében csapatnyi citromsármány és mezei veré...

  Esett egy ujjnyi hó, aztán el is olvadt, jó tapadós, nyakig érő sár maradt utána a Mátraalján. Udvarrendezésre készülve az esővízgyűjtőket át kellett rakni, az október óta mozdítatlan tartályok alatt pedig bőségesen felszínre jutott a tavalyi avar a szemközti szomorúfűzfáról. Vörösbegy portréja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A lényeg: telel a kertben egy vörösbegy:a pusztuló tuják és a sóskaborbolyák alatt látom leginkább, a magyalt is járja, a talajtakarónak hagyott növényi törmelékben mindig találhat valamit. Rovarokat, bábokat, petéket, fagyott gilisztát. Sovány táplálék télidőben, de a bogyókkal kiegészítve elég egy vörösbegynek; ha nem így lenne, odébbállt volna. Egyébként november táján még több példány volt, talán öt-hat is telelt a környéken, csak amiket láttam. Aztán csapadékvíz-elvezetés nemes céljából a szemközti oldalon az árkot betonelemekkel bélelték ki, csak úgy mellékesen lepusztították a növényzetet is mindkét oldalán. A vörösbegyekből nem s...

  Szürke gém a ködben. A kép nem a történet helyszínén készült. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Volt egy hosszabb utunk tegnap, pesti céllal. Korán indultunk reggel, még sötétben, ujjnyi hóban, szitáló köd mellett. A széncinegék már éltették a tavaszt, de út közben a kerítéseken üldögélő egerészölyveket is már csak az autópálya mellett lehetett meglátni. Madártani szempontból a főváros nem tartozik az említést érdemlő célpontok közé, egy áruházi parkolóban várakozva mégis láttam egy érdekes találkozót: Dunakeszi felől berepült a légtérbe egy szürke gém. A szürke reggelen alig lehetett látni, hogy S-alakban tartja a nyakát. Azután a fejünk felett egy dolmányos varjú repült el, egy szarka pedig keresztezte a röptét. Ez a három faj kifejezetten gyakori, de így együtt látni őket egy utca feletti légtércsíkban, mégiscsak érdekes. Legalábbis nekem. A visszaút madármegfigyelés szempontjából jobban sikerült, de arról majd később. Mindenesetre a kertben a széncinegék később...

 Néha, egy-egy beszélgetésből kiderül, hogy a verebek sokak kedvenc madarai. (Nekem nincs ilyen, mindegyik a kedvencem.) Aztán, hogy az a veréb házi-e vagy mezei, nem nagyon derül ki. Mezei veréb az etetőn, mögötte egy széncinege.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Nem tudom, hogy mi a népszerűség oka, leggyakrabban azt hallani, hogy találékony faj, a jég hátán is megél. Régebben ez igaz is lehetett, vagy húsz éve azonban a városi házi verebek létszáma nagyot zuhant, valahogy 2020 körül erőre kapott valamelyest az állomány, az utóbbi egy-két évben megint ritkábban látom őket. Bármerre járok, figyelem a madarakat, a házi veréb mind szerényebb létszámban mutatkozik. Szakember legyen, aki tudja az okát. A mondás szerint amíg lócitrom van, veréb is van. Csakhogy a lócitrom már sokkal régebben ritkaság, mint a belőle táplálkozó veréb nép... Mint említettem az elején, akiknek a veréb a kedvence, annak sokszor fogalma sincs arról, hogy környezetünkben a házi és a mezei ver...

 A madáretetőn egészen biztosan számíthatunk kékcinege felbukkanására. A nagyobb, valószínűleg a költési időszak végétől családi kapcsolatban járó széncinegéhez jó eséllyel csatlakozik két-három példány. Kékcinege. A hím és a tojó egyforma ránézésre. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az etető közelében kihelyezett A-típusú odúban van esélye a megtelepítésének, de a költés időszakára területet foglaló széncinegék táplálékkonkurenst látnak bennük, a kisebb termetű madarakat könnyen elűzhetik. Így aztán ritka az olyan hatalmas kert, ahol a két faj fészekodúi megférnem egymás mellett. Tehát választanunk kell, hogy melyik fajt részesítjük előnyben, az A-odú 28 milliméter átmérőjű bebújónyílása egészen biztos, hogy szűk a fészkelőhely tekintetében rendkívül találékony és életképes széncinegék számára. Kékcinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A madáretető más vendégei: Széncinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Megyvágó . Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©  

 Apró termetű cinegefaj, főleg a természetes élőhelyek közelében jók az esélyek, hogy rámegy a madáretetőre. Városi környezetben előfordulhat, hogy egyáltalán nem is jelentkezik. A nagyobb, vegyes madárcsapatokhoz általában csak két-három fenyves cinege csatlakozik.  Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már hosszú évek óta rendszeres látogatója az etetőmnek, de az ezredfordulóig megesett, hogy évekig sem láttam. Az apró termetű cinegefajok számára alkalmas, A-típusú fészkelőodú alkalmas számára, de kertben még sosem tapasztaltam költését; ez persze nem azt jelenti, hogy nem is fordul elő. Mindenesetre a fürge madárkát nagy öröm az etetőn látni! A madáretető más vendégei: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Megyvágó .   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

A bogyósok, a dísznövények egy része már metszhető. Fotó: Pexels  A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) arra figyelmeztet, hogy még a költési idő kezdete előtt kell elvégezni a kertekben, parkokban, fasorokban a növényzet visszavágását . A tél végi, kora tavaszi időszak egyébként is a metszés időszaka, fontos, hogy időben megtörténjenek ezek a munkák, nem csak természetvédelmi, hanem a gyümölcstermés szempontjából is.  A szakszerű metszés külön tudomány, érdemes róla hozzáértőktől tájékozódni , bár az is tény, hogy a gyakorlatot nem pótolja semmi. A csonthéjasok - meggy, cseresznye, mogyoró, mandula, kajszi és őszibarack, szilva - metszésével várni kell, amíg rügyes állapotba nem kerülnek. A kiszámíthatatlan téli végi időjárás miatt erre ma már nem lehet időpontot ajánlani, de tény, hogy a munka mindenképpen a költési idény előtti időszakra esik. Fotó: Pexels  Előbbi mellett az épületfelújítások megkezdése is fokozott figyelmet követel, főleg a fecskefész...