Háztáji természetvédelem

 Jártam egyet Maconkán , a víztározó körül; nem voltam már vagy két éve, nekem túlságosan zsúfolt és művi a környezet. Viszont a pusztító aszály miatt, ami persze nagyon nagy baj, alacsony a fő tározó vízszintje, iszapzátonyok bukkantak elő. Ezek vonzzák a madarakat, volt is 22 faj, legalábbis ennyit számoltam, meg néhányat fel sem ismertem. Október 6-án még megfigyeltem három molnárfecskét is. Csörgő récék . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bütykös hattyúk , középen ez évi példány. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Iszapzátony szürke gémekkel , dolmányos varjakkal és csörgő récékkel. Kicsit odébb voltak nagy kócsagok és tőkés récék is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Hattyúk libasorban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A mindig itt tanyázó madárfajok mellett érdekes volt a rengeteg csörgő réce, biztosan száz körül lehettek. Volt néhány hegyi billegető, legalább két nagy kócsag is.

Illeget-billeget ő, a garázda barázdabillegető.  Kagylóhéj és billegető.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Arról jutott eszembe a fenti magvas gondolatot megörökítő versikém, hogy napok óta látok-hallok néhány barázdabillegetőt a kert és az udvar felett. Régebben láttam ám a garázdálkodását is: az autó visszapillantójában támadta a saját tükörképét egy példány. Fiatal, ez évi barázdabillegető. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ilyenkor, a vonulás megkezdése előtt kisebb csapatokba is verődhetnek, régebben ilyet is megfigyeltem már, de most a Mátraalján nem láttam olyat, hogy két-három példánynál több lenne együtt.    Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Október 4-e Assisi Szent Ferenc halálának napja, a római katolikus egyház ezen a napon tartja a ferences rend alapítójának emléknapját is. Szent Ferenc az állatok védőszentje, életéből ismert a gubbiói farkas legendája, amikor megtérítette a korábban emberekre támadó, veszélyes vadállatot. Másik ismert cselekedete, amikor a madaraknak prédikált . Eszerint az állatok iránti szeretete és tisztelete olyan nagy volt, hogy a madarak tömegesen szálltak a közelébe, hallgatva tanácsait, hogyan dicsőítsék a Teremtőt, aki táplálékkal és menedékkel gondoskodik róluk.  Szent Ferenc már a 13. század elején azt hirdette, hogy a teremtett világit élő és élettelen részét is szeretnünk kell.   Süvöltő. Idén még nem láttam-hallottam. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Suta. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagy gyászlepke. Elég ritka rovarfaj. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sün. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sakktábla lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Szépséges, színes időszak az október. Egy kis összeállítás az elmúlt évek fotóterméséből: Októberi anzix, ami magyarul képeslap...  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nem tudjuk, idén milyen lesz az október, lehet vénasszonyok nyara, de akár télies időjárás is. Mindenesetre 3-án reggel már fagyott a Mátraalján. Deres a fű, a madáritatón vékony jégkéreg képződött, a tetőablakok is befagytak. Medves-fennsík, a rónafalui pajták egy régi képen. Azóta már összedőltek a régi gazdasági épületek.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Száradó erdei mácsonyák. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Palotás, a kiváló horgászvíz.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Hajnalban csillagos volt az égbolt, csak úgy szikrázott a fényük a hidegben: plusz két fokot mutatott a hőmérő, aztán a telefonon olvastam, hogy a közeli városkában mínusz hármat mértek. Napkelte után a melengető sugarak végigsimogatták a háztetőket - a szomszéd ereszdeszkáján pedig megláttam  a fületlen kis baglyot! Így mondta, akitől a házat vettük. Nem tudta, hogy kuvik, de jól körülírta. Kuvik a tetőn. Fotó: Pexels  A madár sütkérezett, talán még szunyókált is egy kicsit. Mindenesetre azt még megvárta, hogy a telefonnal visszaérjek, de a fotó nem sikerült róla. Az ablakon keresztül észrevette a mozgást, gyorsan elrepült. A fényképezőgép kint volt a kocsiban, ha kimegyek érte, akkor meg még inkább lelépett volna. Így aztán maradt az élmény. 😊Lelki szemeimmel bármikor elővarázsolhatom a mi kuvikunkat! Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , ki...

 Október elseje van, borongós, csepergős, elég hűvös őszi reggel. A kávémat a teraszon ittam meg szokás szerint, közben elnézegettem a madarakat. Szépen mozogtak a kert felett, zöld küllőt kétszer is láttam átröppenni az udvar felett, de, hogy kettő volt, vagy ugyanazt a madarat láttam viszont, nem tudhatom. Zöld küllő. Fotó: Pexels A környéken előforduló varjúfélék is megmutatták magukat, a holló kivételével. Vetési varjú két csapatban jött, elsőre 40-50 madár, aztán nem sokkal később még jöttek páran, legalább két csókával megerősítve. A szarka is csörgött a szőlők felett, egy dolmányos varjút is láttam, de a károgás alapján lehetett belőlük négy-öt is. A szajkó kisebb csapatban járják a kerteket, néha hatot is látok egyszerre, de ennél többen is lehetnek. Dolmányos varjú. Sok lehet belőlük a környéken.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Vetési varjú csepergő esőben.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Seregélyek sokan jöttek, egy nagy, 150-200-as csapa...

 Esett egy kis eső, szó szerint pár csepp, közben sütött a nap. A magasból holló korrogását hallottam, jött egy kis csapat vetési varjú és egy nagyobb seregélyraj is. A kenderike mellett három-négy őszapó okozott meglepetést, tavasz óta nem láttam őket a kertben. Este szivárvánnyal búcsúzott a szeptember.  Ezt láttam az ablakból. Szép volt. 😊Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán