Háztáji természetvédelem

 Szép, havas január volt, régen örülhettünk ilyennek! A természetnek nagyon kellett a hó is, a tartósabb hideg is. Bízzunk Istenben, hogy a csapadék több lesz, mint tavaly, mert még egy olyan év, mint 2025 és a Kárpát-medence központi része sivataggá válik. Néhány januári képet találsz: itt. Tél volt, hó esett - és erre sokan rácsodálkoztak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Patakparti télidő. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Régen közismert, hogy a széncinegék nem azok a békés kis rovar- (és napraforgó) pusztító apróságok,  mutatnak  ragadozó hajlamokat  is: a linken egy ökörszemet zsákmányoló széncinegéről készített videót egy madármegfigyelő. Az persze könnyen előfordulhat, hogy az ökörszem sérült, vagy valamiért legyengült egyed volt. Széncinege, a madáretetők leggyakoribb vendége. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A ragadozó hajlam miatt azonban nehogy valaki megharagudjon a széncinegékre! Teszik a dolgukat a természet rendje szerint. Ők is zsákmányuk esnek karvalynak, macskának, más ragadozóknak.

 Január 27-én nulla fok volt reggel, később gyorsan melegedett az idő, aztán egyszer csak, dél körül megjelent a kertben az első házi méh. Hófoltok, jégtömbök, az árnyékban fagyott talaj, de a dolgozó már repült. Nem tudom, mi lett vele, leszállt egy pillanatra a cseresznyefára, aztán elrepült a szomszéd kerítésén túlra. Remélem, visszatalált a kaptárba. Házi méh. Fotó: Pexels  A tavaszias melegben a verebek nagyon vidáman voltak, akárcsak a széncinegék. Jöttek a szokásos nagy fakopáncsok, szajkók, egy balkáni gerle, meg vagy 25-30 kenderike. A dolmányos varjak erre a szép időre azt mondták: kár. Intelligens madár, tudja, hogy a kutya nem eszi meg a telet.

Szurdokpüspöki határában a pincepataki kőbánya mesevilággá vált a kőfalakra fagyott jégcsapvilágnak köszönhetően. Kifelé menet láttunk citromsármányokat, nagy fakopáncsot, a szokásos széncinegéket, végül két muflon ballagott át előttünk az úton. A bányaudvar felé tartva kicsit megálltunk a patak mellett - valami szárnysuhogás hallatszott és a meder felett elrepült egy karvaly. Letelepedett egy keresztbe dőlt fára, de sajnos olyan messze volt, hogy nem lehetett fotózni. Mesés alaktatokat varázsoltak a jégcsapok a kőfalakra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az egykori bányaudvart benőtték a fák, sziklák repedéseiben is megkapaszkodtak, ahol csak lehet. Már megindult az olvadás, jégfalakról néha leszakadt egy-egy darab. Itt hollók korrogását hozta a szél. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Hazafelé menet az út mellett láttunk vörös vércsét, egerész ölyvet, fácánt, mindből csak egyet-egyet. Szajkókból viszont vo...

Párszor ki-ki-tél-t kiáltott a széncinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Két napja megenyhült az idő, a Mátraalján éjszaka sem fagy, vagy csak alig. Nap közben a plusz pár fok a kemény mínuszok után olyan, mintha tavasz lenne. Talán ez zavarta meg azt a kis széncinegét is, amelyik A kert végében azt kiáltotta párszor: "ki-ki-tél!" Talán csak hangolt, vagy a többiek intették le, nem tudom; mindenesetre nem sokszor ismételte ezt a tavaszhívó kiáltást. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy balkáni gerle is tavaszt érzett már délután, huhúkolt egy párat: ő is lakott területen volt. Balkáni gerle. Fotó: Pexels   A természetben járva hollók korrogását is hallottam, de mutatták magukat; megesik, hogy a tél második felében már látjuk a nászröptüket, de őket a fák közül, a völgy aljából nem láttam.  

 Volt ma egy hosszabb autós utam: Pásztó és Gödöllő között, Hatvantól az M3-ason úgy 70 kilométer. Pár meglepetés is ért: láttam egy parlagi sast, egy vörös vércsét és tíz egerészölyvet. Persze mindenből lehetett több is.  Telelő vörös vércse. Fotó: Pexels   Vörös vércse. Fotó: Pexels Még otthon, induláskor egy karnyújtásnyiról látott sárgafejű királyka, egy barátságos vörösbegy, Lőrincinél egy nagy őrgébics szerzett örömet. Varjúféle meg, vetési és dolmányos is, szarka, szajkó mindenfelé volt.

 A mondás szerint "hogyha fénylik Vince, megtelik a pince." Nos, a Mátraalján nem sok jóra számíthatnak a szőlősgazdák. Borult a reggel, a hó is szállingózik, viszont valamelyest megenyhült a hajnali hideg. Rövidesen olvadás kezdődik, de persze a táj most is gyönyörű . Magasles a hóban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Jégvilág jégvirágok között. Fagyos a nappal is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Mácsonyás.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán