Vendégek a madáretetőn: széncinegéék ivari dimorfizmusa
Fagyosak az éjszakák és a reggelek a 2024 decemberének utolsó napjaiban, a madáretetőkön is mutatkozik elég nagy a forgalom. A széncinegék a leggyakoribbak, az öregebb madarak úgy tűnik, előző évből emlékeznek arra, hogy hol találtak táplálékot a hideg hónapokban.
![]() |
| Széncinege. Oldalról nem látni az ivari dimorfizmus, a nemi kétalakúság jegyeit |
Azt többször megfigyeltem, hogy a nyár második felétől együtt járó cinegecsapatok október-november táján már benéznek az etetőhelyekre, végeznek egy kis felderítőmunkát, hogy hol számíthatnak napraforgóra.
A széncinegék, mint említettem, a leggyakoribb madarak az etetőkön, így kiválóan alkalmasak arra, hogy életüket megfigyeljük a téli időszakban. A hím és a tojó példányok megkülönböztetését is megtanulhatjuk, ami egyszerű, mint a faék, de egy kis érdeklődés nélkül nem megy... 😊 Ebben a bejegyzésben be is mutatom, mi a különbség. Nem bonyolult a dolog:
![]() | ||
| Széncinege tojó: a mellsáv jóval keskenyebb, mint a hímek esetében. |
![]() |
| Hím széncinege: fekete mellsávja árulkodik a neméről. |
![]() |
| Minél szélesebb mellsáv, annál tapasztaltabb, keményebb a fickó a hím! |
Más téma. Karácsony körül volt pár kisebb utam a Zagyva-völgyben; a legérdekesebb, amit láttam, egy parlagi sas volt Szurdokpüspöki közelében. Nagy őrgébicset is rendszeresen megfigyeltem, Mátraverebély és Mátraszőlős környékén is. Rendszeresen telelnek ezeken a helyeken, lehet, évről-évre visszatérő példányok.




Ideje tenni valamit környezetünk védelméért akkor is, ha már elkéstünk...
VálaszTörlésKöszönöm szépen a le írt segítő tájékoztatást! Szűcs Imréné Marika
VálaszTörlés