Vendégek a madáretetőn: széncinegéék ivari dimorfizmusa

Fagyosak az éjszakák és a reggelek a 2024 decemberének utolsó napjaiban, a madáretetőkön is mutatkozik elég nagy a forgalom. A széncinegék a leggyakoribbak, az öregebb madarak úgy tűnik, előző évből emlékeznek arra, hogy hol találtak táplálékot a hideg hónapokban. 

Széncinege. Oldalról nem látni az ivari dimorfizmus, a nemi kétalakúság jegyeit
 

Azt többször megfigyeltem, hogy a nyár második felétől együtt járó cinegecsapatok október-november táján már benéznek az etetőhelyekre, végeznek egy kis felderítőmunkát, hogy hol számíthatnak napraforgóra.

A széncinegék, mint említettem, a leggyakoribb madarak az etetőkön, így kiválóan alkalmasak arra, hogy életüket megfigyeljük a téli időszakban. A hím és a tojó példányok megkülönböztetését is megtanulhatjuk, ami egyszerű, mint a faék, de egy kis érdeklődés nélkül nem megy... 😊 Ebben a bejegyzésben be is mutatom, mi a különbség. Nem bonyolult a dolog:


Széncinege tojó: a mellsáv jóval keskenyebb, mint a hímek esetében.

Hím széncinege: fekete mellsávja árulkodik a neméről.

Minél szélesebb mellsáv, annál tapasztaltabb, keményebb a fickó a hím!

Más téma. Karácsony körül volt pár kisebb utam a Zagyva-völgyben; a legérdekesebb, amit láttam, egy parlagi sas volt Szurdokpüspöki közelében. Nagy őrgébicset is rendszeresen megfigyeltem, Mátraverebély és Mátraszőlős környékén is. Rendszeresen telelnek ezeken a helyeken, lehet, évről-évre visszatérő példányok.

Andrásfalvi-Faragó Zoltán
a szerző fotói (C)


Megjegyzések

  1. Ideje tenni valamit környezetünk védelméért akkor is, ha már elkéstünk...

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen a le írt segítő tájékoztatást! Szűcs Imréné Marika

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Biztonságban telelhet a fehér gólya

Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó (Fotókkal)

Kiderült, melyik faj az Év madara 2026-ban (Fotókkal)