Kerti munkatársak a cinegefajok, megfigyelésük pedig öröm!

 Túl a tél közepén időszerűvé válik a mesterséges fészekodúk kihelyezése. Tulajdonképpen bármikor kirakhatjuk ezeket, a késő őszi, téli időszakban éjszakázóhelyül szolgálnak a cinegefélék számára, tavasztól nyár közepéig pedig költés lehet bennük. Nagy szükség van ezekre az odúkra, hiszen az elég ritka, ha a kertben olyan idős fák vannak, amelyek már kiodvasodva költőhelyet adnak a madaraknak. Deszkaodút könnyen készíthetünk is: a leggyakoribb faj, a széncinege 32 milliméter átmérőjű bebújónyílást igényel. Az odú alapja 13x13, mélysége 25 centi körül legyen, a kisebb eltérések nem okoznak gondot a leendő lakóknak.

Balra: fenyves cinege. Jobbra, fentről lefelé: szén-, barát és kékcinege.

A cinegeodú alacsonyan, egy–két méteres magasságban is kihelyezhető, de arra vigyázni kell, hogy a ragadozók, főleg a házimacskák, ne férjenek hozzá. A tetejük jól záródó, de levehető legyen a könnyebb tisztítás, a fészekalj ellenőrzése céljából. Persze más megoldások is választhatók az időnkénti nyitogatás megoldására, a lényeg, hogy utána biztonságosan visszazárható legyen az odú.

Kékcinege költött rendszeresen ebben az odúban

Előfordulhat, hogy a széncinegéknek szánt odút házi vagy mezei verebek foglalják el. Nem gond, ezek is ezerszámra szedik össze a hernyókat, férgeket, rovarokat a fiókáiknak.

A madáretető vendégei jó eséllyel megtelepszenek a közelben kihelyezett odúban.

A leggyakoribb faj a széncinege, a tojó és a hím könnyen meg is különböztethető.

Az odút kirepülés után tisztítsuk ki, a fészekanyagot – amiben gyakran bezápult tojás, elpusztult fióka is található – égessük el! A pete-, vagy bábállapotban is hosszú ideig életképes vérszívó fészekparaziták könnyen a fiókák pusztulását okozhatják.

A madáretető más vendégei:

• Széncinege;
• Kék cinege;
• Barát cinege;
• Rigófélék;

 

Andrásfalvi-Faragó Zoltán
a szerző fotói ©