Veszélyes vándorút: volt, hogy megették a gólyát (I.)

A vonulás számos áldozatot követel Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Nagyon sok veszély leselkedik a vonuló madarakra. A ragadozók mellett az időjárás viszontagságai is sűrűn szedik az áldozatokat, különösen a fiatal, tapasztalatlan vándorok közül. Ez azonban a természetes folyamatok része, a ragadózó dolga, hogy vadásszon, a viharé, hogy süvítsen... Az emberi tevékenységek, legyen az gazdaság, szórakozás, bármi, súlyosabb kihívásokat jelentenek.

Január vége felé már hazafelé indulnak a fehér gólyák. Mik a legfőbb veszélyek, amiket az ember okoz nekik a vándorút során? Első helyen említhető a sok villanydrót, a vonuló gólyák nem egyszer szenvednek áramütést, ha nem is pusztulnak el azonnal, sérülten a ragadozók könnyebben elbánnak velük. Nem csak a költő-, hanem a telelőterületek élőhelypusztításai szintén nagy gondot jelentenek.

Az, hogy a Földközi-tenger partvidékén és szigetein tömegével vadásszák a madarakat, közismert, természetvédő szervezetek folytatnak szélmalomharcot az Európában védett madárfajok megmentéséért. 

"A vonulási útvonalak által érintett országokban sajnos továbbra is jellemző a madarak sport és fogyasztási célú vadászata. Ez a Földközi-tenger térségében jelentős természetvédelmi problémát okoz olyan európai uniós tagállamok esetében is, mint amilyen Olaszország és Málta. A Szahara térségében a madárpusztítás hátterében jelentős részben a szegény lakosság húshoz jutásának igénye áll, melynek kapcsán még nagyobb nehézségekbe ütközik a vonuló madarak védelme" - írja honlapján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

 Tehát kedves madaraink könnyen a fazékban is végezhetik, ez nem példátlan még a fehér gólyák körében sem, 2013-ban jeladós példány is áldozatul esett. Ménes a Nógrád vármegyei Pösténypusztán bújt ki a tojásból, ott, ahol a Ménes-patak az Ipolyba folyik. Vándorútja pedig - bocsánat a képzavarért - Canossa-járássá vált, legalábbis emberi szemmel nézve. Annak idején írtam róla cikket is, legközelebb vele folytatjuk.

Andrásfalvi-Faragó Zoltán
a szerző fotója ©

Hely: Salgótarján, Magyarország

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Biztonságban telelhet a fehér gólya

Kép
 Többször felbukkant a közösségi médiában az év utolsó és első napjaiban egy fehér gólya: a madár nem vonult el a nyár végén, a maconkai víztározón tartózkodott újév környékén. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai befogták a madarat, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság salgótarjáni látogatóközpontjába vitték, ahol tavaszig gondoskodnak róla. Bátonyterenye és Kisterenye között tartózkodott a telelő fehér gólya. Fotó: Pintér Zsolt  Köszönet a fotóért Pintér Zsoltnak, az MME önkéntes munkatársának!  Az elkövetkező napokban kemény hideg várható, így a madár valószínűleg nem jutott volna táplálékhoz.
További információk

Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó (Fotókkal)

Kép
 Főleg a közösségi média bejegyzéseiben, de a szépirodalomban, vagy akár a közbeszédben is gyakran használják a lepke szinonimájaként a pillangó szót.  Farkasalma lepke. Régen május közepétől repült az imágó, az utóbbi években sokszor már április végén felbukkantak az első példányok. A négy hazai pillangófaj egyike.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Kardos lepke. Szintén pillangó, a leggyakrabban talán őt látjuk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó...  Fecskefarkú lepke, a négy hazai pillangófaj egyike. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     Mi is a különbség a lepke és a pillangó között? Nem valami nagy, nézd meg az alábbi képen:  Ezen a képen jól látható a lepkék és pillangók közötti apró különbség. Az alsó szárny belső, azaz  a potroh felé eső széle a pillangók esetében enyhén ívelt, mint ezen a terjőke kígyósziszen táplálkozó fecskefarkú lepkén is megfigyelhető. A lepkefajok esetében ...
További információk

Kiderült, melyik faj az Év madara 2026-ban (Fotókkal)

Kép
 A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közzétette: 2026-ban az Év madara az énekes rigó . Sok érdekességgel szolgál a természetbarátoknak: mesteri, belülről kitapasztott fészket épít és eszközt is használ, a csigák házát gyakran ugyanazon a kövön töri fel: ez a rigóüllő.  Márciusban számíthatunk az első, telelésből érkező példányokra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Gyakori faj, jellegzetes énekét - megismétli a strófáit - a városi kertekben, nagy forgalmú parkokban is hallhatjuk, a fekete rigók mellett gyakran láthatjuk a gyepen szaladgálni, miközben gilisztákból, csigákból, férgekből álló táplálékát gyűjti. Énekes rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az MME a bejegyzésében kifejtették: akár telelő példányok is akadhatnak, ezekre fokozottan kell figyelni a hideg hónapokban. 
További információk