Eszközhasználó fakopáncsok: harkályműhely a fa kérgén, az ágvillában
Idősebb erdőkben, gyümölcsösökben, vagy akár parkokban járva néhol találkozhatunk a harkályfajok munkájának nyomaival. Nem csak az idősebb fákba vájt odúkra, vagy a rovarok után megvésett fakéregre kell itt gondolni. Ágvillába, fakéregbe szorított magok, makkok, fenyőtobozok mutatják, hogy hol kopácsoltak a madarak a beltartalom után kutatva. Az alkalmas, munkavégzésre leginkább megfelelő helyekre a harkályok összehordják a táplálékukat, rendszeresen ott táplálkoznak.
 |
| Nagy fakopáncs hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
Sajnos nem mindig jutott eszembe, hogy le is fotózzam, ha ilyet látok, de azért mindig megnéztem, mit bontogattak az adott környéken élő harkályfajok, többnyire nagy fakopáncsok. Télen ugyanis rovarok híján éhen halnának, ha csak abból kellene megélniük, amit a kéreg alól, vagy a korhadó fából kikopácsolnak. Így aztán a tápanyagban gazdag magok is szóba jönnek a túlélés végett.
Mit találhatunk a harkályműhelyben?
Nos, ez leginkább a környezettől függ. Ahol fenyőtelepítések vannak, a lucfenyő tobozai borítják az alkalmas ágvilla alatt a talajt. A régi kertemben hét ilyen óriás lucfenyő volt, a telek meredek végében pedig hatalmas, elöregedett akácfák. A tobozokat erre hordták át a nagy fakopáncsok, azután a kéregbe szorítva szedték ki a tápláló magokat. Az akácok alja a tél végére teli volt fenyőtobozzal.
 | ||||
| Nagy fakopáncs műhelye. Makkokat szorított a fiatal, kéttörzsű tölgy elágazásába | . |
Emellett találtam fakéregbe szorítva kilyukasztott mogyorót, őszi- és kajszibarack magját. Dióra azonban nem emlékszem - az okát nem tudom. A szakirodalomban a harkályműhely előfordul harkályüllő néven is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése