Őszapók látogatása: megfogyatkoztak február elejére

 Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kertünket viszonylag gyakran felkeresik az őszapók. Parányi madárkák, diónyi testtel és jó hosszú farokkal: utóbbi miatt az egyik népi neve dorongos őszapó, dorongfarkú cinege Herman Ottó gyűjtése alapján.

Őszapó. Fotó: Pixabay

Ma is meglátogattak, a szomszédból érkeztek egymás után, meg tudtam számolni őket: már csak hatan vannak .Ősszel még tíz körüli létszámmal érkeztek, azóta áldozatul eshettek a környéken kóborló macskáknak, a naponta többször is látott karvalynak, meg még ki tudja, miféle más ragadozónak.

Régen, amíg nagy fenyőfáink voltak a kertben, rendszeresen költöttek is jól elrejtett fészkükben, még többször azonban csak próbálkoztak vele. A fészekaljaik általában szajkó támadásának estek áldozatul, egyszer csak ott találtam a levert fészket a fák alatt... A fészek egyébként a legkiválóbbak  közé tartozik, ha egyszer előkerülnek a régi feljegyzéseim, írok még róla.

Az őszapók rámennek a madáretetőre is, a cinegegolyó mellett a más fajok által tört szemben is találnak maguknak táplálékot.

A madáretető állandó vendégei:

 Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Biztonságban telelhet a fehér gólya

Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó (Fotókkal)

Kiderült, melyik faj az Év madara 2026-ban (Fotókkal)