Egyik kedves helyemet, ahol mindig szívesen elnézelődöm, útjaimat pedig úgy alakítom, hogy időm is legyen rá, márciusra általában elönti az Ipoly vize. Néha máskor is, tulajdonképpen csapadéktól, hóolvadástól függően bármikor, de idén az iszonyatosan száraz tél után biztosan nem így van... Most éppen volt két csapadékosabb nap, de biztos, hogy ez nem bizonyult elégnek... A lényeg: ha ezen a tájon járok, mindig próbálok időt szakítani egy hosszabb-rövidebb nézelődésre.
 |
Bütykös hattyúk márciusi áradás idején. Pár éve már a vonat sem jár az Ipoly-völgyben.
Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív |
Rendkívüli élmény lehet itt a madármegfigyelés, főleg, amikor kint a víz. Vízimadarak ezrei tanyázhatnak itt olyankor, többségük persze tőkés réce, de figyeltem már meg kerce-, csögő-, kendermagos és böjti récét is. Utóbbi 2025-ben az év madara.
 |
Danka sirály a téli ködben. Ha kint a víz, ezrével látni itt madarakat.
| Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív |
|
|
 |
Nyáridőben hengerbálák sorakoznak az ártéren. A képen látható öreg fűfa már elpusztult.
| Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív |
|
A bütykös hattyú is mindennapos látvány itt, a legtöbb példány, amit valaha számoltam, 26 példány volt. A horgászok örömére a nagy kárókatona mellett a kis kárókatona is előkerült egyszer. Nagy kócsag, szürke gém is előkerülhet egész évben, költési időben fehér, néha fekete gólya is megörvendezteti az embert. A tavaszi vonulás idején rendszeresen megpihennek itt a darvak.
 |
Bütykös hattyúk az aranyhíd két oldalán.
| Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív |
|
|
Aztán vannak itt jégmadarak, szárcsák, nádi sármányok, költési időben búbos vöcskök, bakcsók, bíbicek is. Az öt gyakori varjúféle pár óra alatt is megfigyelhető itt, akárcsak a cinege-, pinty-, poszáta-, rigó, billegető-, galamb-, harkály és ragadozófajok egy része is.
 |
Dolmányos varjak és tőkés récék a villámsújtott, vén fehér fűz körül. Pár éve még élt a fa.
| Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív |
|
|
A március már csak azért is érdekesebb az átlagnál, mert a vonuló fajok többsége pár napig együtt látható a telelőkkel. A seregélyek a fenyőrigók társaságában, a darvak a szürke gémekkel, a ritkább récefajok a tőkésekkel. Tehát van itt látnivaló. Csak víz legyen, a többiről gondoskodik a természet...
Andrásfalvi-Faragó Zoltán
a szerző fotói ©
Megjegyzések
Megjegyzés küldése