Háztáji természetvédelem

Április utolsó napja van, ennek az évnek is elrohant éppen az egyharmada. Sok szépséget láttam jövet-menet, sajnos sok időm most sem volt a természeti szépségekben való gyönyörködésre, de azért vadvirágtól a vándormadárig, rovartól a gímbikáig sok mindent láttam. Virágzó madárcseresznye pöszörléggyel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virít a pitypang. Idén hatalmas virágzás volt, az éjszaka hűvös időjárás miatt el is húzódott. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A kökény a hónap elején lefagyott, de maradtak azért túlélő területek és bokrok is, sokfelé kifehéredtek a domboldalak az április elején pusztító fagyok után. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Lenvirág. Egyik kedvencem ez a kis kék szépség. Valamikor, elég régen mondták a kékszemű széplányokra is, hogy lenvirágszemű. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Megérkeztek a telelésből a színpompás gyurgyalagok. A múlt héten már hallottam a hangjukat Tar község központja felett, de megpillantani nem sikerült őket. Április 27-én viszont a Mátraalján, a Pásztóhoz tartozó Hasznos városrész felett már nem csak a jellegzetes hrüp-hrüp érkezett a magasból, láttam is két madarat.Lehetett persze több is belőlük. Trópusi színpompa: ilyen a gyurgyalag. Fotó: Pexels  Az egyik népi neve az, hogy piripió, ez hangutánzó szó. Hívják méhészmadárnak - angolul különben méh evő - mert a kaptárok körül nem igazán népszerű faj... Röptében. Fotó: Pexels  Február vége óta folyamatosan érkeznek a vándormadarak: Március 1-én láttam az első barázdabillegetőt. Március közepére megjöttek a fehér gólyák a környékünkre. Más években jöttek már korábban is, de a tél vége és a kora tavasz első napjai végre elég hidegek voltak. Április 23-án énekelt a Zagyva-völgyben az első sárgarigó és szólt a kakukk is.  A vidék természeti képéről bővebb leírást talá...

Letisztította már az agancsát ez a bak, a téli szőrzete is vedlik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Hím csicsörke. Csörömpölésszerű hangját gyakran hallom mostanában, lakott területeken is szól. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Elvirágzott a fekete kökörcsin. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Barna varangy  nőstény a salakon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Piros árvacsalán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Végéhez közeledik az április. Gyönyörű, színpompás időszak, egy kis eső is érkezett a napokban, ami külön öröm az aszályos tél és kora tavasz után. Egyre több rovar mutatkozik, kardos és fecskefarkú pillangót is láttam a napokban, előbbiekből több járja a kertünket is.   A négy hazai pillangófaj egyike, a kardos lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virágzik már az orgona is. Régebben, a klímaváltozás kezdetén még az volt a kérdés, hogy kivirágzik-e egyáltalán május 1-jére. Hosszú évek óta már április végén nyílnak a többnyire lila, néha fehér virágok, a rovarok is gyakran látogatják ezeket. Virít az orgona. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A pitypang, amitől szó szerint sárgállottak a mezők még pár napja, elnyíltak nagy részt. Az időjárásnak köszönhetően idén hosszabb volt a virágzása, máskor két nap alatt a repítőszőrös kis gömbökké érnek. Sokfelé virít még a pitypang, de a fő virágzásnak vége. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A másik gyakoribb hazai pillangófaj, a f...

 Ma is volt egy oda-vissza 60 kilométeres utam Pásztó és Salgótarján között. Ragyogó tavaszi napsütés, már elvirágzóban lévő, hatalmas pitypangmezők, zengő madárdal, ahol csak egy kicsit is szétnézhettem.   Szólt a kakukk a Zagyva galériaerdejében. Fotó: Pexels Taron ért a legnagyobb meglepetés: gyurgyalag hangját hallottam a magasból, de hiába figyeltem, nem ismétlődött meg hrüp-hrüp, látni sem láttam madarat. Ráadásul olyan, hogy egy gyurgyalag, nem létezik, ezek a színpompás szárnyasok mindig csapatban járnak. A seregély kiváló hangutánzó, akár be is csaphatott, de valahogy nagyon gyurgyalagos volt a hangszín... Egyébként ez a legkorábbi nógrádi észlelésem lett volna, egyszer, régen április 26-án figyeltem meg négy madarat Pásztó felett. Füsti fecske. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ugyancsak Taron ért a következő meglepetés: a Zagyva galérierdejéből sárgarigó énekét és jelzéseit hallottam. Nagy öröm volt persze a többi madár is, a füsti fecskék, a fehér gólyák, a tengelice...

 Ma van a Föld napja... Nem mintha az összes többi nem az lenne, lévén az egész emberiség más élőhely híján, de valahogy csak kell erre emlékeztetni azt is, akit igazából nem érdekel. Elég szomorú, hogy erre egyáltalán figyelmeztetni kell. Fogoly a fűben. Az 1970-es évek óta gyakorlatilag kipusztult. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A bolygó sokszínűsége gyorsan kopik, sajnos már több évtizedre visszaemlékezve is romlik a helyzet. Fogynak a fecskék, eltűnt a fogoly, alig van haris, kipusztulás szélén a császármadár. A felszíni és a talajvíz védelme is nagyon fontos. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Talán nem is a globális klímaváltozás okozta gondok a legnagyobbak. A mezőgazdasági területeken sorra kinövő ipartelepek, más, a környezetet felfaló építkezések, az ezekhez párosuló betonmánia, az aszfaltozás, a közlekedés, a fák és persze más növényzet pusztítása akár a lakott, akár a természetközeli élőhelyeken, a sokfelé eluralkodó inváziós növény- és állatfajok nagyon sokat rontanak a ...

 Egyik kedves helyem a Medves-fennsík. Pontosabban a kedvesek között is dobogós helyen áll. Régebben gyakran jártam ide, volt, hogy egy héten többször is meglátogattam, írtam is már róla itt . Rónafalu háztetői. A háttérben a Karancs és Salgó vára. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kilátás a fennsíkról a Medvesaljára. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Énekes rigó keresgél a gyepen. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Különösen szép és kedves a Medves áprilisban, amikor a vadkörte és -cseresznyefák, a kökénybokrok virágoznak. A téli pihenő után ébredő természet csodája, amit ilyenkor itt láthatunk! Rónafalu, a háttérben Salgótarján húzódik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virít még a kökény itt-ott: a tengerszint feletti 500-550 méteres magasságban elterülő fennsíkon a virágzás pár nappal később várható, mint a völgyekben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Madárdaltól hangos a legelő, mezei pacsirták emelkednek énekelve a magasba, a fekete- és az énekes rigó strófái melle...

 Épp' április elején, amikor a kökény már kezdett virágba borulni, volt pár fagyos nap. A hideg persze megviselte - a gyümölcsösök mellett - a kökényt is, bebarnultak a menyasszonyi ruhába öltözött bokrok. Viszont amelyik még nem nyílt ki addigra, túlélte a fagyokat, és varázslatossá váltak ez erdő- és útszélek, legelők, kökénybokrokkal benőtt helyek. Itt-ott még virágzik a kökény. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kibomlottak a bimbók Hasznos vagy másik nevén Cserter vára alatt. A kép 2017. március 30-án, napkeltekor készült. Abban az évben nagyon korán virított a kökény. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Elvileg áprilisra esik a java virágzás, amióta érzékelhető is a globális felmelegedés, korábban fakadnak a kökénybimbók, sokszor március végére kinyílnak az első virágok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Áprilisi eső a Zagyva felső folyása mentén, vetési varjúval. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Április eleje, virágzik a kökény Szuha határában. Fotó: Andrásfalvi-Faragó ...

 A héten minden nap volt egy oda-vissza 60 kilométeres utam a 21-es számú főúton, Pásztó és Salgótarján között. Az aszfalton mindig látni elgázolt állatokat, egész évben, egerész ölyvtől a dámszarvasig, feketerigótól a  rókáig, mezei nyúltól a borzig bármi, ami csak előfordul a környéken. Nyest volt. Nem a most látottak, a kétszer kétsávos úton életveszély lenne megállni és fotózni. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Többnyire fiatal példányok esnek áldozatul, tapasztalat híján könnyebben végzik a kerekek alatt, de ugye áprilisban ez még korai lenne. Jövet- menet a napokban három felnőtt sünt és két nyestet láttam az aszfalt szélén. Könnyen lehet, hogy kölykeik lettek volna, vagy már voltak is, megeshet, hogy éhhalál vár rájuk. Megoldás? Az nincs.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

 A nagyhétre megérkeztek a Mátraaljára a nyaktekercsek. Egy több hektáros szőlőterületen hallottam őket először, elég nagy hangerővel veszekedtek, néha közelebb is jöttek, még a szomszéd diófájáról is hallottam egyiket. Meglátni sajnos nem sikerült, pedig a diófák még kopaszak. Mindenesetre jól működik a nyaktekercs terepruhája, beleolvad a környezetébe... Terepruhás nyaktekercs. Fotó: Pexels  Másnapra egyik nyaktekercs elköltözhetett a környékről: már csak egy madár hangját hallottam. Előtte való napon valószínűleg még revírt foglaltak, azért csaptak olyan nagy patáliát. Sajnos már most késői kihelyezni számukra az odút, de jövőre megpróbálom, hátha megtelepednének. Nyaktekercs. Fotó: Pexels  Már most olyan hihetetlen, de valamikor, fiatalkoromban költött a kertünk végében, az akácosban, nagy fakopáncs odújában. Még fotózni is tudtam őket, papíralapon meg is van. Valahol. Nem állok neki megkeresni.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Vörös vércse. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Énekel a kertben a barát poszáta, csak a hangját hallottam eddig, nem láttam még idén. Bekörözött egy egerész ölyv is a telek fölé, nemsokára egy vörös vércse támadta; ez rendkívüli öröm volt, mintha a vércsék többen lennének már a Mátraalján. A kuvikot viszont január óta nem láttam,-hallottam, újabb köpetét sem találtam... Remélem, azért jól vannak...   A távolban egy hím cigánycsuk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Amerre járok, szerencsésen megérkeztek a fehér gólyák. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sokfelé túlélték a fagyokat a kökénybokrok virágai. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©

 Nagy eltérések mutatkoznak egyes évek között az áprilisi időjárásban. Volt már rá példa, hogy ilyenkor még javában nyílt a hóvirág. A képek 2013. április 15-én készültek a Mátrában, Piszkéstetőn, a csillagvizsgáló bekerített területén. A hely tengerszint feletti magassága 950 méter körüli. Virított még a hóvirág. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Abban az évben még nagy hófoltok voltak odafent, de ránézésre bizony már nem voltak tiszták. A felettük álló fákról kéregmorzsalék, ágdarabkák, zuzmók hullottak az eljegesedett maradványokra. Emiatt a színük is inkább szürkés volt Piszkéstető, 950 méterre a tengerszint felett 2013. április 15-én. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Hol van már fehér hó... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Aztán máskor volt már hó is április 15-én: Az alábbi képek Salgó várán készültek 2017-ben. Reggelre nagy hó esett, közelítette a 10 centit, de aztán már dél körül nem sok nyoma volt, gyorsan elolvadt.   Salgó vára áprilisi havazás után. Fotó: A...

 Nagyon szép a ma reggel! Borult az ég, esett egy kis eső is végre, a járdán apró pocsolyák sorakoznak. Öröm a csapadék, de bizony azt juttatja eszembe, hogy az utóbbi hónapokban nem sok jutott belőle a földekre a környékünkön... Pedig nagyon kellene.   Alábbi fotók a Várberek-patak völgyében készültek egy kellemes áprilisi eső után. Nagy öröm volt akkor is kint kószálni! Az áprilisi, lombfakadás előtt virágzó növények javában nyílnak. Madársóska esőcsepekkel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ibolyafaj, talán erdei. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Bogláros szellőrózsa. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Aranyos veselkék nőnek a fatönk szigeten a moha között. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán       Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©