Pár éve gyakran körbesétáltam a salgótarjáni Tóstrandot, az egykor csónakázótó és strand szerepét betöltő kis víztározó elég gazdag madárvilággal rendelkezett. Főleg tőkés récéket etettek itt azok, akik még nem hallottak arról, hogy micsoda károkat okoznak ezzel a vízimadaraknak. Vagy, ha hallottak róla, nem érdekelte őket. Volt ott kiszórva a grízes tésztától a kiflivégig sok minden, örömére a patkányoknak is.
 |
| Egyszer valahogy május táján egy kisebb, öt madárból álló fészekalj fiókái között feltűnt egy szokatlanul világos példány. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
 |
| Viszontláttam többször, rendben felnőtt. A képen látni, hogy a szeme nem piros, tehát nem albínó példány volt a szokatlanul világos színű réce. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
 |
| Következő évben két másik, hasonló példány is volt az itt akkoriban tanyázó, negyven-ötven tőkés réce között. Csak akkor mentek el innen, amikor a tó befagyott. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
 |
| Viselkedésük semmiben sem különbözött a többi madárétól. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
 |
| Mind a három szokatlanul világos madár tojó volt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
Ezeknek a színhiányos madaraknak a szervezete nem tökéletesen termelt melanint, így a tollazatuk színhiányos maradt. Ezen a vedlések sem változtattak. A szemük nem vált pirossá, mint az albínóknak. Az ilyen színhiányos állapotot nevezik leucisztikusnak.
Ami a három világos színű madarat illeti, később eltűntek az itt tanyázó tőkések közül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése