Teős-teős madár helyett valami más jött

Elnémult a természet, egyre kevesebb hang üti meg a fülemet a kertben nézelődve, bár a szajkók jelezgetnek egymásnak, a sárgarigók is itt vannak még, a két fecskefaj meg- megfordul a házunk felett, a tengelicek is elbeszélgetnek egymással röptükben, ahogy a gyurgyalagok is.

Beszélgetnek a magasban a gyurgyalagok: kirepült a fiatalok nagy része, de még nem hagyták el a költőfalakat, sokat mozgolódnak ez idő tájt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma a kertben egy kis poszáta csettegett az éréskor leszüretelt vérszilvafán, jött a nagy fakopáncs, - azután nem tudom mit láttam. A szürke gém hangjára emlékeztető kiáltás után két fehéren villogó szárnyú, örvös galamb méretű madár repült dél felé, gyorsak voltak, nem sokáig mutatták magukat.

Talán kiderül még, mik voltak. Egyszer, régen, fiatal koromban a szüleim kertjében voltam, amikor valami furcsa, repedtfazék hangon megszólalt a magasban. Négy kaszapengeszárnyú madarat láttam, nem tudtam, mik. Aztán sok évvel később Herman Ottónál találtam egy leírást, ami az összegyűjtött népi neveket ismerteti és ott volt közöttük a teős-teős madár. Valahogy így szólt az én négy rekedten kiáltó madaram is. Holnap megírom, mik lehettek.

 

Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek:

Nagy gyöngyházlepke, 

Kardos lepke, 

Földi poszméh, 

Darázscincér faj,

kis szarvasbogár 

nagy szarvasbogár. 

Nézz be hozzám: itt.