Háztáji természetvédelem

 Esett egy kis eső, szó szerint pár csepp, közben sütött a nap. A magasból holló korrogását hallottam, jött egy kis csapat vetési varjú és egy nagyobb seregélyraj is. A kenderike mellett három-négy őszapó okozott meglepetést, tavasz óta nem láttam őket a kertben. Este szivárvánnyal búcsúzott a szeptember.  Ezt láttam az ablakból. Szép volt. 😊Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Láttam szeptember 27-én két molnár fecskét Salgótarjánban , a piac felett. Azután másnap Pásztón , a hasznosi szőlők felett is megfigyeltem hármat, a hangok alapján talán többen is lehettek, akár öten-hatan is... Barázdabillegető is járta a levegőeget, de csak egy példányt figyeltem meg, csilingelő hangján jelezgetve, hullámos röptét öröm volt látni, főleg, hogy márciusig már nem valószínű az újabb megfigyelés.  Három molnár fecske a ház falán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A fecskék közelében, különös kontrasztként egy csapat vetési varjú repült a Zagyva-völgy felé. lehettek vagy hetvenen. Fecske csivitelése és varjú károgása egyszerre. Micsoda ellentét: az elmúlt nyár és a közeledő tél szólt egymáshoz... Diótolvaj vetési varjú. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma van Szent Mihály-nap; egykor a gazdasági év zárását jelentette, a pásztorok elszámoltak a gazdáknak a jószággal. Szent Mihály arkangyal, mint a mennyei seregek vezére a Sátán elleni harcban. Számos templomot szenteltek a tiszteletére; mivel úgy tartják, hogy a megholt lelkeket Isten ítélőszéke elé vezető, a temetőkápolnák jelentős része Szent Mihály titulusú. Magyar szürkemarhák a Hortobágyon; itt Dömötör-napja a behajtás hagyományos ideje.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szent Mihály arkangyal szobra a római Angyalváron.  Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Két napos eső után vagyunk, ami nagyon jól jött a Mátraalján , de bizony a nagy nyári aszályt nem ellensúlyozta. Azért öröm volt így is ránézni a természetre: fekete harkály  hangját hallottam, az őzsíráshoz hasonlótól a ciripelésszerűig. Kró, a holló is mondogatta a nevét a magasban. Kró, a holló. Bőven van belőlük a környéken, szarvasbőgés idején pedig kimondottan jól élnek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Szinte megújult a bükkös a kétnapos eső után. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A völgy két oldalán még három gímbika mordult néhányat kora reggel. A végét is járhatja a bőgés, meg el is húzódhat október közepéig, ezt csak a csupa nagybetűs természet tudja, hogy alakul. Esőcseppek egy fűszálon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Esőcseppek a mezei mályva virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A fekete harkály és a hollók hangja mellett csuszkák és széncinegék beszélgetését is hallottam, a szajkó pedig, amik ölyv vijjogását utánozta a bozótosban, ...

 Virágzik az őszi kikerics: igazi különlegesség ez a gumós növény, leveleit április-májusban hozza, azután nyár közepére elszárad, ekkor szétszórja magjait. A virágok az őszi időszak beköszöntésekor, augusztus végétől októberig bontanak szirmot. A völgyekben előbb virágzik, a Mátra felső részein láttam nyílni október végén is. Őszi kikerics az Ipoly-völgyben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Zengőlégy érkezik.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Különleges a faj tenyészideje.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Igazi szépség!  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Néhány növényfaj házi természetvédelmi oltalom alá esik nálam. A kertből csak akkor kerül ki, ha valamiért nagyon muszáj, még az ágyásokba is jut belőlük. Ilyen a mezei cickafark: bárhol bukkan fel, igyekszem meghagyni. Idén a sárgarépa között is virított néhány tő; nem bántottam, még a locsolóvízből is jutott nekik. Azt nem tudom, hogy a répának használtak-e, de zengőlegyek, földi poszméhek, lepkék sűrűn látogatták. Egyszer szalagos méhészbogarat is megfigyeltem rajta. Virágzik a mezei cickafark.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Mezei cickafark. Szívesen látogatják a rovarok, a képen boglárka faj.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A másik ilyen háztáji védett növényem a közönséges párlófű: ahol kinő, meghagyom. Idén a rendes virágzás idején, nyár elején olyan kánikula jött rá, hogy a virágok szó szerint elsorvadtak. Most, szeptember utolsó dekádjára másodvirágzás tapasztalható. Közönséges párlófű virága.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Aztán fentieken k...

Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Ma délelőtt érdekes látványban volt részem: a 21-es számú főút mellett, délelőtt fél 11-kor, legfeljebb húsz méterre a kerítéstől, hatalmas gímbika bőgött. Volt vele vagy 15 tarvad . A fényképezőgép a kocsiban volt, de hát ott nem lehet csak úgy megállni...  Marad a szép emlékkép, amit behunyt szemmel is bármikor maga elé idézhet az ember. 😌  

  Napéjegyenlőség kétszer van évente, szeptemberben és márciusban. Ilyenkor a  nappalok és az éjszakák egyforma hosszúak. Szeptemberben, az őszi napéjegyenlőség ma 20.20 órakor köszönt be magyar idő szerint. Mostantól decemberig rövidülnek a nappalok, hogy aztán karácsony után visszatérjen a fény a Földre. Most azonban készülhetünk az egyre hosszabb éjszakákra. Őszi napkelte a Balatonon. Egyre később világosodik, leszámítva az óraállítás idejét... Amitől persze az nappal és az éjszaka ugyanolyan hosszú (vagy rövid) marad. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán         Alkonyattájt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Küszvágó csér . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Vízityúk . Jó nagy lábon él.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Otthonosan mozgott a stégen is, a szétszórt horgászcsalit csipegette fel. Piros is tőle a csőre hegye. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Tőkés portré.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     Meg egy "kacsasor" a balatonfüredi Tagore sétány mellett.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Hajnalban még volt ma szarvasbőgés: erdei fülesbagoly kontrázott a bikának. Mintha egy kicsit lanyhult volna a bőgés intenzitása, holott régebben szeptember harmadik dekádjára esett a java. A klímaváltozás tenné ezt is? Biztosan, legalábbis mindent rá lehet fogni... Gímbika. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kis szénalepke.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Mályva virága.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Már egy hónapja elvonultak a fehér gólyák a környékünkről. A Kelet-Európában költők a Márvány- és a Fekete-tenger partvidékén gyülekeznek. A kontinenst a Boszporusz környékén hagyják el, hogy Anatólia  és a Közel-Kelet partvidéke felett érjék el a Nílus-völgyét. Nem vállalkoznak a tenger feletti hosszú repülésre, holott sok apró madár, fecske- és poszátafélék is megteszik ezt az utat. Fehér gólya. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Több mint harminc éve, hogy Bulgáriában, majd Törökországban is volt szerencsém látni a nagy, alkalmanként ezres gólyacsapatokat. Már most biztosan olyan példányok is vannak, amelyek egy hónap alatt eljutottak Észak-Afrikáig. Visszavárjuk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Közép- és Kelet-Európában költő, jeladóval ellátott fehér gólyák vonulása  64 ezer adat alapján.  Kelep Elek, a főutcai szomszéd. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Ma egy közönséges gyöngyházlepke látogatott a kertbe. Sajnos a gépet nem vittem, ez egy régebbi fotóm a fajról. Ami biztos: nagyon szép rovar.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Meglátogatott nemrég egy  cickány   is.  Nézz be hozzám:  itt.  

 Nemrég jöttünk haza Rómából. A város milliónyi nevezetessége mellett persze szárnyas kedvenceimre is figyeltem; voltak itt is urbánus madarak , ha nem is túl nagy változatosságban. Parlagi galamb persze milliónyi, kis sándorpapagáj kivadulva, a számunkra kifakult házi verébnek látszó olasz veréb ... Sárgalábú sirály a Palatinus dombon . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Olasz veréb. Valószínűleg fiatal példány, első ránézésre olyan, mint egy kissé kifakult házi veréb. Utóbbi faj és a berki veréb hibridizációja a genetikai vizsgálatok alapján is. Önálló fajnak ismerik el. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kis sándorpapagáj egy olajfán, a Forum romanumon . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Seregély . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A madarak többségéről persze az alapoptikával - mást nem vittem - nem sikerült képet készíteni, legalábbis nem lett jó. Volt még a fentieken kívül: Sarlósfecske ; kétszer láttam, egyszer egy magányos példányt, de a házak között lehetett több is belőlük. Máso...

 Kimentem szarvasbőgést hallgatni, meg egy pár fotó reményében. A természet mindig ad valamit, nem biztos, hogy megörökítésre is érdemes pillanatokat is, de azért a lélek mindig gazdagodik a látottaktól. Meg a hallottaktól is. Volt is bőgés, 3-4 bika is mordult még megfelelő fények mellett, de nem mutatta meg magát egyikük sem. Azért egy bakot sikerült lefotózni. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Megkésve virító katángkóró. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Imádkozó sáska . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy pár vadvirág és rovar is megörvendeztetett.

Szép naplemente volt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Szarvasbőgés is jutott hozzá. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Meg egy kis varjúkárogás. Vetési varjak, néhány dolmányossal megerősítve. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 A napokban jöttünk haza Rómából ; szép volt, jó volt, sok csodát láttunk, nagy részét persze az épített környezetből. Ezek mellett is próbáltam észrevenni a természetet is, ami nem mindig könnyű egy nagyvárosban.Él ott egy érdekes, invazívnak tekinthető madárfaj, ami házi kedvencből, kalitkamadárból lett Róma immár vadon élő lakója. Kis sándorpapagáj egy olajfán. Ezt a tojót sikerült lefotóznom. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ez a kis sándorpapagáj. A nevét állítólag arról kapta, hogy macedóniai Nagy Sándor hozta be még a Krisztus előtti 4. században Európába. Több nagyvárosban is kolóniákban él, korábban Törökországban és Izraelben is láttam példányokat, kisebb csapatokat, de olyan tömeget, mint Rómában, még soha.   Városszerte mindenütt látni lehetett. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A Palatinus-domb és a Forum romanum közötti területen különösen nagy, vagy 40 példányból álló csapat tanyázott, a legfeltűnőbbek akkor voltak, amikor rikácsolva tettek egy-egy kört a ...

  Valami zsákmány is került. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Esténként a félig leengedett garázsajtó alatt beröppen egy apró, szürke madár. Valahogy pár perccel hét után már megérkezik, nem zavartatja magát, hogy pár méterre tőle a teraszon üldögélek. Öröm, ha van a háznál rozsdafarkú.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nap közben nincs egyedül, ma is négyet láttam egyszerre; pontosabban egyszerre csak hármat, három egyszínű, szürkésbarna madarat. A háztetőn, az ereszcsatornában, a bokrok között keresgéltek, majd miután elrepültek, egy szépen kiszínesedett, csaknem fekete hím egyed is követte őket. Fiatal, ez évi példány.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az is kiderült ám, hogy a szállóvendégünk hol ütötte fel a tanyáját: egy vascső lóg a mennyezeten, valami ismeretlen célból rakta a helyére az előző tulajdonos. A hálóvendég házi rozsdafarkú ezen tölti éjszakákat. Elárulta magát: a cső egyik vége alatt rengeteg apró pöttyentés árulkodik arról, hogy jó az emésztése. Az is ke...