A napokban jöttünk haza Rómából; szép volt, jó volt, sok csodát láttunk, nagy részét persze az épített környezetből. Ezek mellett is próbáltam észrevenni a természetet is, ami nem mindig könnyű egy nagyvárosban. Róma adottságai azonban kiválóak, - nem véletlenül lehet ott, ahol van, - a nyári hőség ellenére is zöldelltek a parkok, a kertek, a balkonok. Közel a tenger, a hegyekből kiváló, iható forrásvíz érkezik a városba, a köztereken bárki számára elérhető. A növényzet talán legfeltűnőbb képviselői a mediterrán mandulafenyők. Fasornak, ligetnek, szoliternek is sokfelé ültetik ezeket a gyönyörű, fiatal korukban gömb, később esernyő formájú koronát növesztő örökzöldeket.
 |
| Kilátás az Angyalvár alatt húzódó parkra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
 |
| Forum romanum, a romkerten túl álló mandulafenyőkkel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
 |
| Impozáns látványt nyújtanak az idős példányok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
 |
| A Vatikáni Múzeum udvarán álló példányok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
 |
| Szinte minden közterületen a látkép meghatározói a szépséges fák. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
Amellett, hogy a mandulafenyők gyönyörűek, még valamit tudnak: a magjuk ehető, számos mediterrán receptben megtalálható feldolgozva, pirítva, a fagylalttól a salátafeltétig.
Ahogy kicsit utána néztem a fafajnak, kiderült, hogy már a Kárpát-medence déli területein is megmarad, első éveiben azonban óvni kell a fagytól. Azt is írják, hogy fekete- vagy erdei fenyő alanyra oltva még inkább ellenáll a hazai teleknek. Talán a jövő egyik fája a klímaváltozás miatt?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése