Egyik madárfaj jött, a mási ment: a főseregély és a rigóvezér tárgyalása (Fotókkal)

 Elmentek a fenyő rigók, március 14-én láttam az utolsó csapatot a kert végében, 12-15 példány lehetett, pontosabban nem sikerült megszámolni őket. Először takarásban voltak, utána meg többször viszontláttam néhány példányukat; késő délután volt már, éjszakázó helyet kerestek a szőlők és a kertvégek határán.

 

Szép számmal teleltek a kertünk végében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Ezen a helyen telelt is egy 30-40 példányból álló csapat; az októberi érkezéskor még voltak vagy 150-en, de a nagy részük elszivárgott a környékről. Érdekes, hogy amikor február 25-én megjött az első seregélycsapat, a fenyő rigók már idejét látták, hogy ők is elinduljanak. 

Kedves madaram a fenyő rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Másnap reggel a diófánkon még egymástól karnyújtásnyira üldögélt egy seregély és egy fenyő rigó, mintha beszélgettek volna; el is képzeltem közöttük egy kis dialógust:

- Akkor hát megjöttetek - mondta a fenyő rigók vezére.

- Itt az ideje - felelte a főseregély.

- Nekünk is indulni kell.

- Ez a rend. Fészket építünk, fiókát nevelünk, aztán megyünk újra...

Erre már nem volt mit mondani, a két madár egy darabig még üldögélt tovább egymás mellett az ágon. Talán el is köszöntek egymástól, nem tudom, de a fenyőrigók csapata eltűnt még aznap a környékről. Azok, amelyeket február 26-a után március 14-én még láttam, megkésett vonulók lehettek, talán a mediterráneumból tartottak északra.

Kisebb csapat telelt a kert végében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Biztonságban telelhet a fehér gólya

Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó (Fotókkal)

Kiderült, melyik faj az Év madara 2026-ban (Fotókkal)