Tavaszodik idén is, ami persze minden évben más

 Ki, hogy van vele, nekem egész évben a február végétől május elejéig tartó időszak a legkedvesebb. A természet megújulásának már a tél közepétől számos jele van, kezdi a nagy termetű ragadozók fészekfoglalása, a hollók nászröpte, a harkályok dobolása... Aztán amikor a fűzvesszők sárgállani kezdenek, már biztos, hogy közel tavasz. Idén február végén volt végre pár hidegebb nap, most is mínusz egy fokra ébredtünk, de ez már a naptári tavasz első napja.

Leánykökörcsin. A legkorábban virágzó növények közé tartozik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Télidőben a következő jel, amikor dalra fakad a feketerigó, a széncinege, az erdei pinty, a citromsármány. (Enyhébb napokon a balkáni gerle is sokszor megszólal, de az ő hangját azért túlzás madárdalnak tekinteni.)

Martilapu virít a vízparton. A völgyek aljában már tél végén nyílik, a hegyvidéki bükkösökben április közepéig is elhúzódhat a virágzása. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 A hóvirág kertészeti változata már január elejétől nyílik, siet a virágzással a téltemető is. A vadon élő, védett kikeleti hóvirág ez idő tájt virít, akárcsak a farkasboroszlán. Utóbbi számomra igazi csodanövény, amikor először rátaláltam, előbb éreztem az illatát a fagyos és havas februári időszakban, minthogy észrevettem volna a kis, rózsaszínű virágokat. Vele együtt nyílnak a keltike fajok, a tüdőfüvek, az alkalmas élőhelyeken a martilapu is.

Feketerigó. Általában elsőként fakad dalra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Most már az következik, hogy sorra érkezzenek a vándormadarak, a kétéltűek meginduljanak szaporodás céljából a telelőhelyeikről a vizek felé, aztán egymás után nyíljanak ki a tavaszi vadvirágok... A fekete és a leánykökörcsinek különösen kedvesek, néha hóban-fagyban is nyílnak.

Barátrécék. Tél végén, kora tavasszal beindul a madárvonulás. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

  Ki, hogy van vele, nekem ez az időszak, a természet kikeleti megújulása a legszebb!

 

 Andrásfalvi-Faragó Zoltán
a szerző fotója ©