Háztáji természetvédelem

Április utolsó napja van, ennek az évnek is elrohant éppen az egyharmada. Sok szépséget láttam jövet-menet, sajnos sok időm most sem volt a természeti szépségekben való gyönyörködésre, de azért vadvirágtól a vándormadárig, rovartól a gímbikáig sok mindent láttam. Virágzó madárcseresznye pöszörléggyel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virít a pitypang. Idén hatalmas virágzás volt, az éjszaka hűvös időjárás miatt el is húzódott. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A kökény a hónap elején lefagyott, de maradtak azért túlélő területek és bokrok is, sokfelé kifehéredtek a domboldalak az április elején pusztító fagyok után. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Lenvirág. Egyik kedvencem ez a kis kék szépség. Valamikor, elég régen mondták a kékszemű széplányokra is, hogy lenvirágszemű. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Megérkeztek a telelésből a színpompás gyurgyalagok. A múlt héten már hallottam a hangjukat Tar község központja felett, de megpillantani nem sikerült őket. Április 27-én viszont a Mátraalján, a Pásztóhoz tartozó Hasznos városrész felett már nem csak a jellegzetes hrüp-hrüp érkezett a magasból, láttam is két madarat.Lehetett persze több is belőlük. Trópusi színpompa: ilyen a gyurgyalag. Fotó: Pexels  Az egyik népi neve az, hogy piripió, ez hangutánzó szó. Hívják méhészmadárnak - angolul különben méh evő - mert a kaptárok körül nem igazán népszerű faj... Röptében. Fotó: Pexels  Február vége óta folyamatosan érkeznek a vándormadarak: Március 1-én láttam az első barázdabillegetőt. Március közepére megjöttek a fehér gólyák a környékünkre. Más években jöttek már korábban is, de a tél vége és a kora tavasz első napjai végre elég hidegek voltak. Április 23-án énekelt a Zagyva-völgyben az első sárgarigó és szólt a kakukk is.  A vidék természeti képéről bővebb leírást talá...

Letisztította már az agancsát ez a bak, a téli szőrzete is vedlik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Hím csicsörke. Csörömpölésszerű hangját gyakran hallom mostanában, lakott területeken is szól. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Elvirágzott a fekete kökörcsin. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Barna varangy  nőstény a salakon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Piros árvacsalán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Végéhez közeledik az április. Gyönyörű, színpompás időszak, egy kis eső is érkezett a napokban, ami külön öröm az aszályos tél és kora tavasz után. Egyre több rovar mutatkozik, kardos és fecskefarkú pillangót is láttam a napokban, előbbiekből több járja a kertünket is.   A négy hazai pillangófaj egyike, a kardos lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virágzik már az orgona is. Régebben, a klímaváltozás kezdetén még az volt a kérdés, hogy kivirágzik-e egyáltalán május 1-jére. Hosszú évek óta már április végén nyílnak a többnyire lila, néha fehér virágok, a rovarok is gyakran látogatják ezeket. Virít az orgona. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A pitypang, amitől szó szerint sárgállottak a mezők még pár napja, elnyíltak nagy részt. Az időjárásnak köszönhetően idén hosszabb volt a virágzása, máskor két nap alatt a repítőszőrös kis gömbökké érnek. Sokfelé virít még a pitypang, de a fő virágzásnak vége. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A másik gyakoribb hazai pillangófaj, a f...

 Ma is volt egy oda-vissza 60 kilométeres utam Pásztó és Salgótarján között. Ragyogó tavaszi napsütés, már elvirágzóban lévő, hatalmas pitypangmezők, zengő madárdal, ahol csak egy kicsit is szétnézhettem.   Szólt a kakukk a Zagyva galériaerdejében. Fotó: Pexels Taron ért a legnagyobb meglepetés: gyurgyalag hangját hallottam a magasból, de hiába figyeltem, nem ismétlődött meg hrüp-hrüp, látni sem láttam madarat. Ráadásul olyan, hogy egy gyurgyalag, nem létezik, ezek a színpompás szárnyasok mindig csapatban járnak. A seregély kiváló hangutánzó, akár be is csaphatott, de valahogy nagyon gyurgyalagos volt a hangszín... Egyébként ez a legkorábbi nógrádi észlelésem lett volna, egyszer, régen április 26-án figyeltem meg négy madarat Pásztó felett. Füsti fecske. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ugyancsak Taron ért a következő meglepetés: a Zagyva galérierdejéből sárgarigó énekét és jelzéseit hallottam. Nagy öröm volt persze a többi madár is, a füsti fecskék, a fehér gólyák, a tengelice...

 Ma van a Föld napja... Nem mintha az összes többi nem az lenne, lévén az egész emberiség más élőhely híján, de valahogy csak kell erre emlékeztetni azt is, akit igazából nem érdekel. Elég szomorú, hogy erre egyáltalán figyelmeztetni kell. Fogoly a fűben. Az 1970-es évek óta gyakorlatilag kipusztult. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A bolygó sokszínűsége gyorsan kopik, sajnos már több évtizedre visszaemlékezve is romlik a helyzet. Fogynak a fecskék, eltűnt a fogoly, alig van haris, kipusztulás szélén a császármadár. A felszíni és a talajvíz védelme is nagyon fontos. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Talán nem is a globális klímaváltozás okozta gondok a legnagyobbak. A mezőgazdasági területeken sorra kinövő ipartelepek, más, a környezetet felfaló építkezések, az ezekhez párosuló betonmánia, az aszfaltozás, a közlekedés, a fák és persze más növényzet pusztítása akár a lakott, akár a természetközeli élőhelyeken, a sokfelé eluralkodó inváziós növény- és állatfajok nagyon sokat rontanak a ...

 Egyik kedves helyem a Medves-fennsík. Pontosabban a kedvesek között is dobogós helyen áll. Régebben gyakran jártam ide, volt, hogy egy héten többször is meglátogattam, írtam is már róla itt . Rónafalu háztetői. A háttérben a Karancs és Salgó vára. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kilátás a fennsíkról a Medvesaljára. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Énekes rigó keresgél a gyepen. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Különösen szép és kedves a Medves áprilisban, amikor a vadkörte és -cseresznyefák, a kökénybokrok virágoznak. A téli pihenő után ébredő természet csodája, amit ilyenkor itt láthatunk! Rónafalu, a háttérben Salgótarján húzódik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virít még a kökény itt-ott: a tengerszint feletti 500-550 méteres magasságban elterülő fennsíkon a virágzás pár nappal később várható, mint a völgyekben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Madárdaltól hangos a legelő, mezei pacsirták emelkednek énekelve a magasba, a fekete- és az énekes rigó strófái melle...