Háztáji természetvédelem

 A napokban jöttünk haza Rómából ; szép volt, jó volt, sok csodát láttunk, nagy részt persze épített környezetet, meg művészeti alkotásokat. Ezek mellett is próbáltam észrevenni a természetet is , ami nem mindig könnyű egy nagyvárosban, erről a mandulafenyőkről szóló bejegyzésben is írtam. Barátságos fotózkodó a Tevere mellett. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Ami a madárvilágot illeti, itt is rengeteg parlagi galamb, szinte mindenfelé rikácsolnak a kis sándorpapagájok. Mellettük talán a legfeltűnőbbek a sárgalábú sirályok. Sárgalábú sirály portréja.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A Tevere mellett tucatszámra tanyáztak, feltűnően szelídek voltak, akár pár lépésnyi távolságból is hagyták fotózni magukat. A Palatinus-dombon pihengetett ez a példány.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A folyópart mellett láttam példányokat a Vatikánban is: a kertekben a zöld gyepen sétáltak táplálékra lesve, a Szent Péter téren pedig a két szökőkút felső részén ülve élvezték a ...

 A napokban jöttünk haza Rómából; szép volt, jó volt, sok csodát láttunk, nagy részét persze az épített környezetből. Ezek mellett is próbáltam észrevenni a természetet is, ami nem mindig könnyű egy nagyvárosban. Róma adottságai azonban kiválóak, - nem véletlenül lehet ott, ahol van, - a nyári hőség ellenére is zöldelltek a parkok, a kertek, a balkonok. Közel a tenger, a hegyekből kiváló, iható forrásvíz érkezik a városba, a köztereken bárki számára elérhető. A növényzet talán legfeltűnőbb képviselői a mediterrán mandulafenyők. Fasornak, ligetnek, szoliternek is sokfelé ültetik ezeket a gyönyörű, fiatal korukban gömb, később esernyő formájú koronát növesztő örökzöldeket. Kilátás az Angyalvár alatt húzódó parkra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Forum romanum, a romkerten túl álló mandulafenyőkkel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Impozáns látványt nyújtanak az idős példányok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A Vatikáni Múzeum udvarán álló példányok. Fotó: Andrásfalvi-Fa...

 Hajnalban a nyitott ablakból meghallgattam a kora ősz hangjait. A tücskök ciripeltek, néha az őszi bogár kontrázott nekik egy-egy bús kri-kri-kri-vel. Nem csak pár kuvik, hanem legalább egy erdei fülesbagoly is itt vadászgatott a kertek végében, a nagy dió- és cseresznyefákkal valami ligeterdőnek tűnhet a környék a szemükben. Aztán egyszer csak belebődült a szinte teljes sötétségbe egy gímbika. Gímbika tarvadakkal. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  A hang a völgy felől jött, a főutcáról, lévén közelebb, biztosan jobban lehetett hallani. A Mátra-bércen is lehetett bőgés, de a szél, bár nem volt erős, most másfelé vitte a hangot.  Gímbika fogyó fények mellett. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Persze így is szép élmény volt! Azért szerencsésnek mondhatom magam: amíg emeleten laktunk, ott is hallgathattam az erkélyen állva szarvasbőgést, már amikor nem nyomta el a város zaja. Hajnalonta még nem nyomta el, olyankor ott is nagyobb volt a csend, bár lénye...

Szártalan bábakalács. Különleges, védett növény, a Mátrában még vannak állományai.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Őszi kikerics. Néhol tömegesen virít a kaszálókon, tisztásokon, legelőkön. Nem védett növény.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szamárbogáncson nektárt gyűjtögető házi méh.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Az erdő szeme a bükkfa törzsén keresztül lát. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Jó nagy eső volt reggel. A nagy nyári aszályban már sárgulni-barnulni kezdő lombok szinte megújultak, üde szépségében pompázik az erdő. Szeptember van persze, ez nem tart sokáig. Azért egy gombaszezonnak nagyon örülnék... Eső után kisütött a nap a bükkösben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bükklevél mohaágyon, bunkós agancsgombával. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Kisboldogasszony-napja van, szeptember 8-a. A szarvasbőgés fő időszaka is ez idő tájt kezdődött régebben, de ez is sokkal kiszámíthatatlanabbá vált mostanra, biztosan a klímaváltozás teszi. Ez a nap a népi kalendáriumban fecskehajtó nap, Kisboldogasszony után már ritkábban látni a három hazai fecskefajt, hogy aztán a hónap végére elvonuljanak az utolsó példányok is.  Fecskék a villanydróton, 1972-ben. A kép készítésének helye ismeretlen. Fotó: Fortepan/Fortepan   Támasztékot talált fészkének ez a molnárfecske pár az erdélyi Torockón. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív

 Ma még láttam egy csapat molnár fecskét a Mátraalján. Kisboldogasszony , a Szűzanya születésnapja szeptember 8-a , de az egyház, lévén holnap hétfő, ma ünnepelte. A népi mondás szerint ez a fecskehajtó nap is, ami után nagy tömegben már nem nagyon látunk fecskéket. (Sajnos ez az állomány fogyása miatt is van...) Az utolsó, északabbra költő csapatok azért még a hónap végéig megfigyelhetők. Molnár fecskék gyülekeznek a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Nappali pávaszem . Késő őszig is repülhet, aztán rejtekhelyekre, pincékbe, barlangokba húzódva telel, hogy kora tavasszal az első repülő nappali lepkék között örülhessünk a neki. No meg a kikeletnek .  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Szártalan bábakalács a Mátrában . Védett növény. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív A parti fecskék állományfogyása már régen jelezte, hogy gond lesz a klíma felmelegedése miatt.