Háztáji természetvédelem

 Aratás után vagyunk, a tarlókon még többnyire kint vannak a szalmabálák. Levágták a füvet is, az aszály miatt idén sajnos ritkábban sorakoznak a szénabálák... A ragadozók szívesen használják ezeket leshelynek, láttam már a tetejükön üldögélő rókát is. A gép persze nem volt kéznél... Egerész ölyv. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Szarka. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Volt már jobb a szénatermés. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán, archív Kaszálón. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Ma átröppent a kert felett egy gyönyörű fecskefarkú lepke. Ami - bár általában szinonimaként használják - pillangó, a mindössze négy hazai pillangófaj egyike. Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Kora tavasz óta elég gyakran látok itt kardos lepkét, belőlük jóval több van, olyan is volt, hogy egyszerre hárman kergetődztek. Fecskefarkú lepke, ami pillangó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kardos lepke, ami szintén pillangó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fentieken kívül még a hazai pillangófajok közé tartozik a kis apollólepke és a farkasalma lepke is. A régebbi szakirodalom a nagy apollólepkét is elfogadta magyarországi fajnak, de ma már más a helyzet. Azért nem lehetetlen, hogy egy-két példányt a Tátrából elsodor valami nagyobb vihar messze délre...

 Gyönyörű volt a hajnal, bíborszínű felhőket varázsolt a kelő nap, később az eső is csepergett, a laposan érkező sugarak pedig szivárványt festettek az égre. Halvány, gyorsan eltűnő szivárványt, de azért öröm volt látni, nagyobb öröm már csak egy rendes eső lenne... Így, a nyár közepe felé azonban elhallgatott a madárdal. Tegnapelőtt még fújták a nótájukat a fekete rigók, tegnap és ma már nem mondtak semmit. Elnémultak a fekete rigók is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Hangok persze vannak: a verebek csipogással köszöntik az új napot, a házi rozsdafarkúak veszekednek a ház tövében osonó macskára, csetteg rá a kis poszáta, a rigó is riaszt. A kenderikék jelezgetnek egymásnak röptükben, a balkáni gerle is szól, a fiatal széncinegék üldözik a szüleiket élelmet koldulva. A madárdalos reggelek azonban elmúltak, február végén, márciusban zeng majd újra a környék. Ha lesz még madár... A balkáni gerlék szaporodási időszaka nagyon hosszú.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   F...

 Hosszú napok, halkuló madárdal, forróság - amit, Istennek hála, enyhített a tegnapelőtti és tegnapi esti eső. A fű azonban kiégett sokfelé a kánikula miatt, az aratás is javában zajlik a Mátraalján. Szép a világ, becsüljük meg, ki tudja, meddig élvezhetjük az általunk ismert formában... Júliusi képeslap. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Tegnap dél felé még forróság pusztított, ráadásul belekeveredtem egy útfelújításba, lámpás forgalomirányítás, aszfaltmarás, gödörásás, nagy munkagépek és teherautók közé. Valahol megsérülhetett egy vízvezeték is a munkák miatt, mert kis patak csordogált az aszfalton egy mélyebben fekvő rész felé, ahol aztán pocsolyába gyűlt. A molnárfecskék gyorsan felfedezték ezt a kincset, vagy 40-50 röpködött az ideiglenes víznyerőhely körül. (A képek nem most készültek.) Sározóhely. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Molnár fecskék egy pocsolyánál. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Barázdabillegető. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sajnos fotózni két okból sem tudtam: egyrészt nem volt nálam a gép, a másikat pedig már felesleges említeni is... Azután megfigyeltem egy barázdabillegetőt is a pocsolya szélén. Biztosan volt több madár, más fajok is a hirtelen támadt víznyerőhely körül, de a kocsisor nemsokára tovább vánszorgott...  A fene gondolta, hogy lesz még olyan, amikor nem örülök ...