Gyönyörű volt a hajnal, bíborszínű felhőket varázsolt a kelő nap, később az eső is csepergett, a laposan érkező sugarak pedig szivárványt festettek az égre. Halvány, gyorsan eltűnő szivárványt, de azért öröm volt látni, nagyobb öröm már csak egy rendes eső lenne... Így, a nyár közepe felé azonban elhallgatott a madárdal. Tegnapelőtt még fújták a nótájukat a fekete rigók, tegnap és ma már nem mondtak semmit.
 |
| Elnémultak a fekete rigók is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
Hangok persze vannak: a verebek csipogással köszöntik az új napot, a házi rozsdafarkúak veszekednek a ház tövében osonó macskára, csetteg rá a kis poszáta, a rigó is riaszt. A kenderikék jelezgetnek egymásnak röptükben, a balkáni gerle is szól, a fiatal széncinegék üldözik a szüleiket élelmet koldulva. A madárdalos reggelek azonban elmúltak, február végén, márciusban zeng majd újra a környék. Ha lesz még madár...
 |
A balkáni gerlék szaporodási időszaka nagyon hosszú. | Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
|
 |
Fácán kakatolását is rendszeresen hallom a kert végéből, de látni itt még nem láttam őket egyszer sem. | Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán |
|
Megjegyzések
Megjegyzés küldése