Veszélyes vándorút: itt ették meg Ménes gólyát (III.)

 Ígéretem szerint kicsit utána néztem annak, hogy hol is végezte főzőüstben szegény Ménes gólya. (Szomorú története kattintásra elérhető.) A Salugah and Ghazal természetvédelmi területen történt a dolog, Asszuán város közelében, a Nasszer-tó gátja alatt. Magyarul semmit sem tud róla Google barátunk, így a fellelhető angol cikkeket néztem meg. Az ott készült fotók azért árulkodnak a Nílus és a hely - ami Egyiptom legkisebb kiterjedésű természetvédelmi területe - madárvédelmi jelentőségéről!

Nagy nehezen találtam egy szabadon felhasználható képet a területről, ami talán megközelíti az eredeti állapotokat. Kinagyítva itt is van villanyvezeték, valami tábla, talán egy csónak is. Fotó: Pexels

A nem túl friss brit Wikipédia szerint a szigetek és a környező Nílus-part növényvilágát 94 faj alkotja. A szigetek 1986 óta állnak védelem alatt, az egyik fő cél a fennmaradt őshonos növényvilág megőrzése, ami az évezredek óta művelt Nílus-völgyből már rég kipusztult. A másik cél a vonulás idején erre átrepülő és a fészkelő madarak védelme.

Kék fú, az egyiptomi természetvédelmi terület fészkelője Fotó: Pexels

A Google fotóit nézegetve szívszorító, hogy százból egy, ha akad, ami a feltételezhetően eredeti tájat és növényzetet örökíti meg. A többin turistahajók, kész és készülő betonépítmények, szállodák a gondozott kertjeikkel, támfalak, kikötők, villanyvezetékek és -oszlopok, teveháton feszítő turisták tülekednek egymás hegyén-hátán. A videókról az is kiderül, hogy valamirevaló turista csak hangos zeneszóra közlekedő csónakkal hajlandó a Nílus vizére ereszkedni.

Asszuán környéke, a Nílus első vízesései felé. Nincs nílusi fotó turistahajó nélkül... Fotó: Pixabay

Egy angol nyelvű egyiptomi honlap szerint a szigeteken található az utolsó Nílus-menti galériaerdő. Azt írják, az őshonos növényzetet ma is számos veszély fenyegeti, a turizmustól a tűzvészekig. Utóbbi oka, hogy a környékbeli szállodák elégetik a levágott növényzetet, a tűz pedig átterjedhet a száraz aljnövényzetre. Ugyanitt említik, hogy a védett  terület mindössze fél négyzetkilométer. (Ez 50 hektár, pontosan 100 focipálya. Madárvédelem szempontjából szinte semmi.) Az akáciák öt faja él itt az írás szerint, köztük ritkaságok is. Itt már száz fölé teszik a növényfajok számát.

Az angol szócikk 60 madárfaj előfordulásáról ír - ez nagyon szerény számnak tűnik, tekintettel a Nílus-völgy madárvonulásban betöltött szerepére. A 2010-ben megjelent egyiptomi cikk már 135 madárfaj előfordulását említi, hozzátéve, hogy a hely vonzza a madármegfigyelőket a világ minden tájáról.

Madármegfigyelők és illetlen turisták a Nílus-mentén

Azt is kifejtik: a szigetek jelentős turisztikai látványosságnak számítanak, bár tény, hogy amiért pénzt lehet kérni, az mindenütt a világon szerepet játszik az idegenforgalomban... A környék beépítése és a tüzek mellett a veszélyek között említik a terület zavarását is: a természetben illetlenül viselkedő látogatók szemetelnek, taposnak, zavarják az élővilágot.

Végignéztem Google képei között a védett területen készült turistafotókat. A madárvilágra utalók is voltak közöttük, vegyes minőségben, de azért jól felismerhető fajokkal is. Halász sas, kék fú, kék begy, kis és nagy kócsag, barna kánya, gólyatöcs, üstökös gém, reznek túzok, ugartyúk mellett a nálunk jóval gyakoribb fajok is feltűntek, köztük szürke gém, bíbic, vízityúk, bakcsó, nagy kárókatona, búbos banka. Nevét igazolandó nílusi lúd, dolmányos-szerű indiai varjú, valamelyik halkapó- és íbiszfaj is látható a képeken.

Egy arab és angol nyelvű információs tábla is látható az egyik fotón, azon 138 előforduló madárfajt említenek; ez lehet a legfrissebb azok közül, amiket találtam. A megfigyelt fajok száma folyamatosan gyarapszik a parányi védett területen.

Andrásfalvi-Faragó Zoltán