Veszélyes vándorút: volt, hogy megették a gólyát (II.)

 

Fehér gólya az Ipoly-völgyben. Illusztráció, nem Ménes van a képen! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ott tartottunk tegnap, hogy a költöző madarakra nagyon sok veszély leselkedik a vándorúton. A természet persze keményen szelektálja az élet résztvevőit, a gond nem is ezzel van, hanem azzal a mérhetetlen pusztítással, amit az ember okoz, részben gazdasági okokból, részben puszta szórakozásból.

Az egyik ismertté vált érdekes, bár szomorú eset a Ménes nevű gólya története. A Szécsényhez tartozó Pösténypusztán, az Ipoly-völgyben bújt ki a tojásból 2013-ban, majd jeladót kapott egy kutatási programban. A madárról az MME munkatársa fotókat is készített, megtalálod őket: itt.

Augusztus közepén, amint eljött az ideje, Ménes is megindult a fajtársakkal Afrika felé, a Boszporusz-útvonalat alig elkerülve. Egyiptomig el is jutott baj nélkül. Kálváriája azzal kezdődött, hogy a jeladót észrevették a hátán, amit a "Madarak határok nélkül" című kutatási programban járatlan helyi hatóságok nem tudtak mire vélni. Feltételezték viszont, hogy az ellenség keze betette a lábát (szép képzavar, maradjon!), kémmadárnak nézték, ezért valahogy befogták Ménest.

A Kena (Qena, Qina néven is fellelni a térképeken) nevű városban raboskodott, amíg nem sikerült tisztázni, hogy miféle műszert szállít a hátán. Szeptember 2-án engedték szabadon, a helyi természetvédelemnek köszönhetően egy biztonságosnak tűnő szigeten. 

A térségben a műholdképek sok szigetet mutatnak a Níluson, ezek bizonyára fontosak a madárvonulás szempontjából. Jó lenne egyszer látni is őket...

Kena, Qena, vagy Qina városa a Nílus mentén. Itt fogták be Ménest. Illusztráció: Google Maps

 Visszatérve Ménesre: a Salugah and Ghazal nevű természetvédelmi területen került szabadlábra, az asszuáni gát alatt úgy 7-8 kilométerre.

A Salugah and Ghazal nevű természetvédelmi terület a térképen. Illusztráció: Google Maps

 Az már nem az egyiptomi hatóságokon múlt, hogy a védett területen gyorsan lelőtték, majd egy helyi család meg is ette. A jeladóval persze nem tudtak mit kezdeni, bekapcsolva maradt, így azt is tudni lehetett, hogy a madár nem megy sehová... Az egyiptomi természetvédelmi hatóság így könnyen megtalálta náluk, majd vissza is juttatták Magyarországra. 

Ménes tehát szomorú véget ért. Kicsit morbid, de tény, hogy értelmetlenül elpusztult fajtársaival ellentétben belőle legalább egy szegény család jóllakott...

Kicsit utána néztem az egyiptomi természetvédelemnek, meg annak, hogy, mit is rejthet a Salugah and Ghazal nevű természetvédelmi terület. Holnap ezzel folytatjuk.

Andrásfalvi-Faragó Zoltán