Háztáji természetvédelem

 Meglátogatott egy szürke légykapó. A Mátraalján sem ritka madár, de a kertben most először figyeltem meg. A lakott területeken sem ritka faj. Salgótarjánban például üresen álló lakások erkélyein is költ néhány pár. Zavarás jó esetben semmi, macskaveszély nincs, a többit megoldják a madárszülők. Szürke légykapó az ághegyen. Leginkább így lesi zsákmányát. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Néha a földre is leröppennek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nemrég kirepült és éhes fiókák a szüleiket várják. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Esővel búcsúzott a nyár. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Víz gyűlt össze a héjakút mácsonyán. Nem véletlenül kapta a nevét. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Végre esett, ráadásul egy szürke légykapó is meglátogatott.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Régen, úgy ötven éve mifelénk a kertek egyik gyakori rovarja a kis rókalepke volt. A két leggyakoribb ültetett növény meg a büdöske és a vasvirág , legalábbis mifelénk így hívták őket; mind a kettőnek van több neve is. A büdöskét sokan tisztelik az elegáns  bársonyvirág  néven. A vasvirág - nem az ékes vasvirágról van szó - hivatalosan  rézvirág , pompás rézvirág , vagy zinnia , amit cíneának mondtak az öregek. Kis rókalepke. Ma már igazi ritkaság, évek eltelnek úgy, hogy egy példányt sem látok.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A lényeg, hogy mind a kettőt magról vetették a járdák, kerti barázdák, zöldségágyások szélére; gyerekfejjel úgy gondoltam, hogy dísznek, aztán később megtudtam, hogy védőnövénynek is kiválóak bizonyos kártevők ellen, másrészt a beporzókat is a kertbe vonzzák. Ezeken aztán tucatszámra táplálkoztak a kis rókalepkék. Az idő tájt még kötelező volt - emlékeim szerint a tanév vége felé - a biológia órán bemutatandó rovargyűjtemény a felső...

 Utolsókat rúgja a nyár. Éjjel és hajnalban hatalmas szélvihar volt, csillagos égbolt alatt, egyetlen csepp eső nélkül. Az erős légmozgás tovább szárítja az amúgy is csontszáraz talajt. Idén még a réti bakszakáll, a mezei nyulak kedvenc csemegéje is elpusztult a tűző napon. Kis tűzlepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kéküstökű csormolya a Nyugat-Mátrában, egy gyertyános bükkösben . Gyökérparazita növény.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Réti bakszakáll . A kertben napos helyen volt és szó szerint kiégett, magot sem hozott.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Hűvös a reggel, az ősz már hetek óta a kertek alatt settenkedik, de most már be is osont a kiskapun. Szép időszak lenne, ha nem rontaná a rettenetes aszály miatt érzett szomorúság... Pusztuló, leveleiket korán ledobó fák, kiszáradt patakok, a kertben szó szerint kisült zöldségek... Szárcsa. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kis rókalepke.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kaszálatlan rét.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Olvastam egyszer egy remek feljegyzést a Fertő-tó vidékének népi madárismeretéről . A lényege erősen egyszerűsítve, hogy a praktikus gondolkodású régiek a rendszertant nem bonyolították agyon. Két rendre osztották a madárfajokat : volt belőlük az ehető és a nem ehető. Gilisztaűző varádics, a háttérben terjőke kígyószisz, jobbra látszik egy már elvirágzott mezei katáng is. Akár díszkertben is megállnák a helyüket! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valahogy így vagyok a növényvilággal , ha nem is az elfogyaszthatóságukat illetően. A gaztenger , ha őshonos fajokból áll, kifejezetten jó. Táplálékot és rejtekhelyet ad gyakorlatilag minden, szintén őshonos fajnak, vakondtól a gímszarvasig , a pókfajoktól a rovarokig , nem is beszélve a madarak sokaságáról. Aszályos időkben a beporzók is inkább találnak itt élelmet, mint a tövig kaszált helyeken. Mácsonyák. Különleges növény, érdemes alaposabban megvizsgálni egy-egy példányt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Az őshonos fajok mell...

Ma a kertet meglátogatta egy nappali pávaszem, a répaágyás végébe védőnövénynek ültetett büdöskén szívogatta a nektárt; a kép régebbi, az sajnos most nem készült róla. Nappali pávaszem. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nekem egyébként tavaszhozó lepke: valamikor régen, boldogult gyerekkoromban március közepén repült általában, a 15-i iskolaszüneti napon láttam először. Nem a nappali pávaszem volt az egyetlen korai lepke: rendszeresen megfigyeltem nagy rókalepkét is olyankor. Ma már eseményszámba megy, ha utóbbiból nagy ritkán látok egy-két példányt...   Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Meglátogatott nemrég egy  cickány   is.  Nézz be hozzám:  itt.  

 Pár éve gyakran körbesétáltam a salgótarjáni Tóstrandot, az egykor csónakázótó és strand szerepét betöltő kis víztározó elég gazdag madárvilággal rendelkezett. Főleg tőkés récéket etettek itt azok, akik még nem hallottak arról, hogy micsoda károkat okoznak ezzel a vízimadaraknak. Vagy, ha hallottak róla, nem érdekelte őket. Volt ott kiszórva a grízes tésztától a kiflivégig sok minden, örömére a patkányoknak is. Egyszer valahogy május táján egy kisebb, öt madárból álló fészekalj fiókái között feltűnt egy szokatlanul világos példány. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Viszontláttam többször, rendben felnőtt. A képen látni, hogy a szeme nem piros, tehát nem albínó példány volt a szokatlanul világos színű réce. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Következő évben két másik, hasonló példány is volt az itt akkoriban tanyázó, negyven-ötven tőkés réce között. Csak akkor mentek el innen, amikor a tó befagyott. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Viselkedésük semmiben sem különbözött a...

 Idén kevesebben vannak, tavaly mintha többet láttam volna belőlük. A kert végében, a kerítésen túl azért néha látni most is egy-két példányt. Az aranyos rózsabogár inkább nyáron repül, az augusztusra beköszöntő idei ősz azonban még nem járt az eltűnésükkel. Meglátogatta egy aranyos rózsabogár az imola virágát . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A lárvák a komposztban , az avarban, a lebomló faanyagokban fejlődnek, korhadékokkal táplálkoznak, a kifejlett egyedek virágporral és -szirmokkal élnek. Sokan tartanak tőlük, láttam már a szobába berepülő rózsabogár láttán valósággal hisztériás félelmet, de egyáltalán nem bántanak, sőt, a lárvák kifejezetten jót tesznek a komposzttal a tápanyagban gazdag korhadékok bontásával. Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Meglátogatott nemrég egy  cickány   is...

 Bár az emberek többsége a tövig kaszált természetes környezetet tartja gondozottnak, következésképpen szépnek, a gazosnak mondott területek sokkal több csodát és szépséget rejtenek.  Egy tőről fakadnak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A gyapjas aszat nagy, lila virágaival mutatós növény, akár másfél méteresre is megnőhet. Olyan szép, hogy kerti dísznövényként is megállná a helyét, ráadásul szárazságtűrő is.   Tűri a szárazságot, de lehet, 2025 már sok neki is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Naplementében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Alkonyattájt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Földi poszméh gyűjti a nektárt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Esőt ígér a meteorológia, remélem, máshol kaptak is belőle, mert a Mátraalján csak pár csepp esett. Vörös vércse, gyurgyalagok, hollók, tengelicek és kenderikék mutatták meg magukat a többi mindennapi madárral együtt. Bár ez idő tájt, Istennek hála, ők is mindennapiak. Tarlóhántás keresgélő fehér gólyákkal. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  A gólyák viszont elmentek a környékről, itt már nem láttam egyet sem napok óta. A kép az Ipoly-völgyben készült pár éve, nagy csapat, vagy harminc gólya követte a traktort és szedegette táplálékát a hantok közül. Mit lehet tenni, az idő rohan... Viszont látásra jövőre! Elutaznak melegebb éghajlatra.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.  

 Pár napja egerész ölyvet támadó vörös vércsét figyeltem meg a kert végében. Mostanra akadt még egy érdekes eset a vörös vércse virtusról, amit ezúttal az ablakból láttam. Ugye a szúnyoghálós ablak a addig van nyitva, amíg nem kell fűteni. Tehát egész nyáron. A magasból hallottam a vércse vijjogását, gondoltam, támad valamit. Az ablakhoz lépve egy termetes héja suhant el a kert felett. Héját támadó vörös vércse. Szinte lerúgta a levegőből a jóval nagyobb madarat, aminek a súlyra akár  a nyolcszorosa is lehet a kisebb ragadozóénak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Pár éve volt szerencsém nem csak megfigyelni, hanem le is fotózni, ahogy egy vörös vércse a területére tévedő héját zaklatja, szinte lerúgja a levegőből a jóval nagyobb termetű ragadozót. Ami a méreteket illeti, a wikipédia szerint a vörös vércse testhossza 32–35 centiméter, szárnyfesztávolsága  70–80 centi. A hím jóval kisebb, testtömege 160-210 gramm, a tojóé pedig 200-250...

 Láttam ma pár vadgerlét, néha elröppen pár példány a kert felett. Viszont napok óta csendben vannak, a hangjukat kurrogásnak mondják. Valahogy úgy hangzik magyar fülnek, hogy prúú-prúú-prúú. Halk, kellemes turbékolás, szeretem hallgatni, kár, hogy erre az évre vége. Azért még a vadgerlék itt vannak. Vadgerle a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A  sarlósfecskék viszont eltűntek a környékünkről. Későn érkeznek, korán elvonulnak, a fiókák kirepülése után nem sokkal már megkezdik vándorútjukat melegebb éghajlatra. Sarlósfecske. Augusztus 5-én láttam az utolsó példányokat. Fotó: Pexels A sárgarigó utoljára augusztus 1-én mutatkozott a környékünkön. A fiókák kirepülése után nagy zajjal voltak vagy három hétig, a legtöbb, amit egyszerre láttam, hét példány volt. A korán elvonuló fajok közé tartozik, már most ki tudja, hol járnak, - bár lehetnek még itthon is. Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos...

 Ma a csepergő esőben repült a kacsafarkú szender . Amíg a japán lonc virágzott, állandóan a kertben tanyázott két-három példány. Most már jóval ritkábban látom őket, a petúniát látogatja leginkább. A kép régebben készült, most nem sikerült megörökíteni a szép és gyors lepkét. Kacsafarkú szender. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Valami bulváridiótaság okán emlegetik magyar kolibri néven, mert arra biztos jobban kattintanak. Most elkövettem ezt az ocsmányságot én is...  Meglátogatott nemrég egy cickány is.  Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.    

 Vörös vércse vijjogását hallottam a kert végéből, aztán két példányt is láttam: egyik a cseresznyefánk mögött kanyarodva eltűnt a szemem elől, a másik meg egy egerész ölyvet támadott. A hatszor akkora ölyv a vérmes kis ragadozóval eleinte mit sem törődött, békésen siklott a magasban. A vörös vércse gyors és fordulékony, képes repülős mutatványokra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A vércse azonban néha nagyon is közel merészkedett, mire a szinte mindig lomhának tűnő ölyv tett néhány villámgyors fordulatot, szárnyát összekapva kitért támadója elől - aztán körözött tovább. A kisebb ragadozó nem hagyta békén, folytatta a támadásokat, néha vijjogott is közben. A fajtársa nem jött a segítségére. Gyakran szitálva, a levegőben "megállva" lesi zsákmányát. Egyébként erre a mutatványra az egerész ölyv is képes, pedig lomhának tűnő, termetes madár.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Még vagy négy-öt alkalommal az egerész arra kényszerült, hogy szárnyát összekapva hirtelen fordul...

 Az ősz közeledtének biztos jele, hogy a villanydrótokon gyülekeznek a molnár fecskék. Július vége óta megfigyelhető, hogy csoportosulnak, repülőgyakorlatokat tartanak, visszaülnek a villanydrótokra, hogy aztán újabb köröket tegyenek. Villanydrótokon gyülekeznek a fecskék a vonulásra készülve. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Látom még a füsti fecskéket is, legutóbb kilenc példányt láttam együtt. Úgy látszik, ők is csoportosulnak indulás előtt, mert korábban csak négy és öt madarat figyeltem meg a csapatban, - feltéve, hogy egyáltalán  őket láttam viszont. Gyülekező után startolnak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Pusztító az aszály és a hőség, de a természet ilyenkor is gyönyörű! Akkor is sok örömöt találni benne, ha csak a kertbe jut ki az ember. A rovarok nagy részét a nyüzsgő hangyatömeg adja, amit persze a pokolba kíván az ember a zöldbab virágáról, mert ott is csak a levéltetveket gondozzák...  Háziméh a zsákmány, a sárga-fekete viráglakó karolópók foghatta meg. Az apró termetű légy - lett légyen bármelyik faj - éppen emésztőnedvet ereszt a méh fejére. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szanaszét szaladó kisebb-nagyobb farkaspókok , hálót szövő keresztes pókok , viráglakó karolópókok is szép számmal akadnak a kertben. Keresztes barátom, a Vízipók, csodapók című mese után szabadon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A zöldségek védőnövényének ültetett büdöskét látogatja pár lepkéfaj, házi méhek,  zengőlegyek , no meg poloskák is tucatjával... Fenti lakótársak mellett néhány madárfaj, esetleg zöld, vagy fürge gyík társaságában élvezheti az ember a csendet. Különösen nagy öröm h...

 Egérszerű, aprócska négylábú pattant át a tereszra vezető járdán, aztán visszafordulva kinézett a nagy télizöld levelei alól. Cickány volt, hosszú orra azonnal és jól megkülönböztette az egerektől. Futtában azt ugye nem igazán látni, hogy pikkelyes-e a farka. Nagy bajszú apróság. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az irodalom szerint hét fajuk fordul elő Magyaországon, azt nem tudom, hogy a kertben tanyázó parányi emlős melyik lehetett. A mezei cickány a leggyakoribb, így biztosan őt láttam. Egérszerű állatka, de hatalmas orra jól megkülönbözteti a rágcsálótól. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az egérnél is kisebb rovarevő egyébként állandóan zsákmánya után jár, szinte folyamatosan ennie kell, hogy életben maradjon. Öröm, hogy nálunk is otthonra talált, a haszon- és a dísznövényeket pusztító kártevők közül pedig ellátmányt is bőségesen tudok ajánlani! Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi po...