Háztáji természetvédelem

Feketerigó hím a pocsolyában. Télen is szoktak ám fürdeni, ha vízhez jutnak, akár havas-fagyos időben is!   Madárdalos január - ez olyan róka fogta csuka. Madárdalos lehet a tél végétől nyár közepéig terjedő időszak, április-május-júniussal a csúcson. Persze januárban sem egyedülálló a dolog, de lényegesen ritkább, mint az előttünk álló hónapokban. Január elején párszor megszólalt már a balkáni gerle a ház előtt, de azt a tompa huhúkolást, amit ők tudnak, nem igazán tartjuk madárdalnak. Ma azonban, január 7-én, hajnali négy óra után pár perccel dalra fakadt az ablakom alatt egy fekete rigó! Nem énekelt sokat, csak pár strófát, de bizonyára érezte a tavaszt az éjszakai eső után, a nulla fokot majdnem elérő hőmérséklet mellett is. Korai persze, hogyne lenne az. A feketerigó azonban az első énekesek közé tartozik, - nem csak az év elején, hanem a füttycifrázás minőségének tekintetében is. Aztán, hogy területfoglalás jogcímén miféle csúnyaságokat vágnak ilyenkor egymás fejéhez a hím ri...

  Két kormorán ült a fán a Zagyva felett Fotó: Pexels Elszaladt az év első öt napja, tényleg, mintha nem is lett volna... Ma már vízkereszt napja van, sikerült eljutnom a délelőtt szentmisére, Istennek hála! Egyébként meg repülnek a karácsonyfák, kezdődik a farsang. Jó hosszú lesz az idén! Az elmúlt napokban nem volt lehetőségem természetjárásra, de a madarakat figyeltem, bármerre kellett mennem. A legérdekesebbnek a nagy kárókatonák bizonyultak, a Zagyva felső folyása mentén láttam hármat január 2-án, egyet röptében, kettőt egy fűzfa koronájában. A másik érdekesebb faj a vörös vércse volt: egyik bátonyterenyei körforgalom (ez ott nagyon tág fogalom, lévén ott a legtöbb a száz lakosra jutó körforgalmak száma) közelében szitált. A pontosság kedvéért: a Lidl-től délre lévő, építési felvonulási területnek is használt helyen volt, vezetés közben vettem észre. Az elpusztult zöldike Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ami a pintyféléket illeti, újév napján egy elpusztult zöldikét találtam, ...

Tőkés récék, egy bütykös hattyú és jobbra lent egy árva szárcsa a szécsényi lihogón   Újra kialakították a szobányi szabad vízfelületet a szécsényi sóderbányató közepén a vízimadarak. A madarászok úgy hívják az ilyet, hogy lihogó. Apró természeti csoda ez, bizonyítja, hogy az állatok is képesek alakítani a környezetüket. Tekintélyes létszámú madár gyűlhet össze a lihogón   A lihogó telente alakulhat ki, amikor keményebbre fordul a hideg hideg, a vízimadarak, récék, ludak, hattyúk és szárcsák, az úszkálásukkal megmozgatnak egy kisebb vízfelületet, ami így nem tud befagyni. A résztvevők többsége persze tőkés réce . Ők nappal tartózkodnak a lihogón, a vadludak éjszaka, tehát felváltva mozgatják a vizet. Bütykös hattyúk érkeznek a lihogóra   A lihogó nagy jelentősége, hogy a telelő vízimadarak biztonságban vannak a jégen járó ragadozóktól, főleg a rókáktól. Persze, ha tartós a nagy hideg, már nem működik a dolog, olyankor a madarak továbbállnak a délebbre, vagy nagyobb ...

Meggyvágó az etetőn. A napraforgót sem veti meg a legtermetesebb pintyféle  Télire gyakran nagyobb csapatokban érkeznek telelni a Kárpát-medencébe az északabbra költő meggyvágók. Sokszor előfordul, hogy a legtermetesebb pintyféle madár betelepszik az etetőbe és kedvére válogat a napraforgóban. Egyébként megfigyeléseim szerint a gyertyán és a hársfajok magját eszi a legszívesebben a téli időszakban. Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója © Még néhány kép erről az erős csőrű madárról Meggyvágó az etetőn. FOTÓ: PEXELS   Meggyvágó pár. A tojó színezete tompább. FOTÓ: PEXELS  

Vörösbegy a bejegesedett itatón Fotó: Pexels   Sok háznál, intézménynél, vállalkozásnál, nagyobb közterületeken, parkokban is gondoskodnak télidőben a madarak etetéséről. Az itató és fürdő működtetése azonban inkább a nyári időszakra jellemző, pedig a szárnyasoknak télen is szükségük van a vízre, a hideg ellenére is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján hívja fel a figyelmet a téli itatás fontosságára, tanácsokat is adnak, hogy fagyos időben hogyan hosszabbíthatjuk meg a víz folyékony halmazállapotát.   "Télen sokan azért nem itatnak, mert a víz megfagy. Pedig éppen ez, a folyékony halmazállapotú víz hiánya a legfontosabb érv a téli itatás mellett. Ráadásul ebben az etető madarai is segítségünkre vannak, jellegzetes viselkedésükkel órákkal is elodázhatják az itatók teljes befagyását" - írja az MME. Hozzáteszik: a dolog a nagy forgalmú etetők közelében működik a legjobban, itt a madarak szinte folyamatosan látogatják az itatót is....

Nagy kárókatonák. A Baltikumból érkeznek Fotó: Pixabay Megérkeztek a napokban a nagy kárókatonák a Balatonra, csak Fonyódon 7000 körülire teszik a számukat - ezt Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója a Facebook-oldalán tette közzé. A halállományt elképesztő mértékben pusztító madarak csapatairól videók is készültek, a bejegyzés pedig a védekezés nehézségeit is taglalja. Éppen tegnap, január 2-án figyeltem meg három példányt a Zagyva mellett, Mátraszőlős és Pásztó között. Valószínű, hogy az észak felől a Kárpát-medencébe húzódó állományból időzött el néhány példány a Mátra és a Cserhát között folydogáló Zagyván. Erről a megfigyelésről blogbejegyzés is készült.

A 21-es számú főút és a vasút között folyik a Zagyva, a piros kör jelöli azt a helyet, ahol a három kormoránt megfigyeltem. Szeptemberben ugyanitt, a fa felett látható lucernatarlón a szürke gémek között egy fekete gólyát is láttam Fotó: GoogleMaps Volt egy pásztói utunk, zúzmarás ködben, fagyban, rossz látásviszonyok között. A 21-es főút mellett Mátraverebélynél nagyobb rudli dámszarvast láttunk, többfelé őzeket, egy gázolt rókát és egy nyestet. Különösebb madármozgás nem volt: a mátraszőlősi elágazónál pár szarka, egy holló, az út melletti kerítés oszlopain tucatnyi egerészölyv mutatta meg magát, itt-ott feketerigót is láttunk.                   Nagy kárókatona. Fotózni sajnos nem sikerült, ezért: Forrás: Pexels Pásztó felé kanyarodva, a Zagyva felett egy nagy, fekete madarat láttam, persze ködben minden madár fekete... Aztán egyszer csak felismertem a röptéről: nagy kárókatona repült a patak felett! (Ezen a szakaszon a Zagyva még csak pa...

Elpusztult a zöldike, talán a tűzijáték áldozata. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Újév napján kihagyhatatlan számomra a szentmise, de ezen kívül látástól vakulásig munkával telt 2024 és '25 fordulója, úgyhogy csak templomba menet-jövet nyílt lehetőség egy kis madárnézegetésre. A ház előtt álló tuják és magyalok alapján a madárvilágra is tudtam következtetni. Volt ott 4-5 feketerigó, ők lettek 2025 első madarai. A magyal bogyóit csipegették. Feketerigó hím. Idén is nyert az év első madara versenyen, vetélytársa a széncinege Fotó: Pexels A nagy tujákon bontogatta a magot pár széncinege, belőlük is legfeljebb 4-5 példány lehetett. Azután meghallottam a zöldikék jelzőhangját, később három madarat számoltam; a nagyra nőtt, örökzöld tujákon nem is olyan könnyű észrevenni őket. Nézegetés közben - biztosan bolondnak néz, aki a fák alatt lát kószálni, égre emelt tekintettel - aztán találtam egy elpusztult zöldikét is. Egészen közel volt az ablakunkhoz, talán ő koppant éjszaka, a tűzijáté...

Almaevő hím feketerigó télidőben. Fotó: Pexels   Feketerigót szinte mindenütt láthatunk egész évben, a nagyvárosok közepétől a zárt erdőkig, pedig a 19-20. század fordulóján még erdei és vonuló madár volt, Herman Ottó is így róla A madarak hasznáról és káráról című művében. Azóta a városokban is közönséges madárrá vált, a balkáni gerlék és a házi verebek mellett a leggyakoribb állandó faj. A díszcserjék és -fák termését is szívesen eszi, gyakori vendég az etetőkön is. A napraforgót is megnézi, a tört szem között talál is magának csemegét, de almával, főtt répával etethetjük inkább. Az almacsutkát és -héjat is érdemes kirakni neki a földre, persze macskamentes, biztonságos helyre. Különösen kemény teleken, ami persze egyre ritkábban várható, túró, lisztkukac, sovány darált hús lehet a tápláléka. Fekete rigó, az etetők gyakori vendége Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A vörösbegy szintén rigóféle madár, szinte mindig felbukkan a nagyobb és főleg rendszeresen napraforgóval feltö...

Fagyosak az éjszakák és a reggelek a 2024 decemberének utolsó napjaiban, a madáretetőkön is mutatkozik elég nagy a forgalom. A széncinegék a leggyakoribbak, az öregebb madarak úgy tűnik, előző évből emlékeznek arra, hogy hol találtak táplálékot a hideg hónapokban.  Széncinege. Oldalról nem látni az ivari dimorfizmus, a nemi kétalakúság jegyeit   Azt többször megfigyeltem, hogy a nyár második felétől együtt járó cinegecsapatok október-november táján már benéznek az etetőhelyekre, végeznek egy kis felderítőmunkát, hogy hol számíthatnak napraforgóra. A széncinegék, mint említettem, a leggyakoribb madarak az etetőkön, így kiválóan alkalmasak arra, hogy életüket megfigyeljük a téli időszakban. A hím és a tojó példányok megkülönböztetését is megtanulhatjuk, ami egyszerű, mint a faék, de egy kis érdeklődés nélkül nem megy... 😊 Ebben a bejegyzésben be is mutatom, mi a különbség. Nem bonyolult a dolog: Széncinege tojó: a mellsáv jóval keskenyebb, mint a hímek esetében. Hím széncinege...