Háztáji természetvédelem

 Virágvasárnap van ma, ilyenkor a római katolikus templomokban barkás fűzgallyakat áldanak meg. Ezen a napon az egyház Jézus Krisztus jeruzsálemi bevonulására emlékezik, amikor a tömeg még pálmaleveleket és olajágakat lengetve, ujjongva fogadta a Messiást, hogy aztán pár nap múlva a keresztre feszítését éltesse... Virágvasárnap ünnepéről itt találsz teológiailag pontos információt.   A mi kultúrkörünkben pálma és olajfa híján maradnak ilyenkor jelképként a barkás fűzfaágak. Ezek az időjárás változásai miatt eléggé eltérő fakadást mutatnak, idén például a januári tavaszias napok alatt már kipattantak, a február utolsó hetében betörő hideg pedig megállította a fejlődést.  Mivel idén későn van húsvét, a fűzfákon már kis, zöld levélkék is fakadtak, a barkák elnyíltak mostanra. A templomi szertartásokhoz még márciusban le kellett szedni, hogy megszáradva, apró, szürke nyulacskákra hasonlítva köszöntsék Krisztus érkezését, ami aztán a kereszthalálig és a feltámadás egész Földr...

 Fagyott a héten hajnalonta, nagyon is keményen. Szomorúan láttam tegnap, hogy oda az évi cseresznyénk... Kibontottam vagy hat virágot, mindegyikben barna volt a terméskezdemény. A fosókaszilvában, ami jóformán le is virágzott a hideg napok kezdetére, szintén... Nem is néztem meg, csak egyet, úgyhogy lehet, ennyire azért nem rossz a helyzet. Saláta boglárka virít a patakparton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Sok helyen az éppen java virágzásban lévő kökénybokrok is bebarnultak reggelre. Régen az öregek azt tartották, hogy amikor a kökény elvirágzott, már lehet is ültetni a kukoricát és a krumplit. A hétvégére állítólag már enyhébb időt jósolnak, úgyhogy idén lehet, bejön a mondás.  Virágzik a védett fehér acsalapu. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az időjáráson persze ostobaság fennakadni, az olyan, amilyen. Az sem túl nagy bölcsesség, hogy fagy helyett inkább eső kellene... Reméljük, a száraz tél és kora tavasz után megérkezik a csapadék. Az erdők alján néhol töme...

Még barkában van az agancs. Az idősebb példányok már letisztítittak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán    Amerre járok, néhány helyen valósággal világítanak a kis akácfahusángok. A lehántott kérget lengeti rajtuk a szél, seprűnyél vastagságú - vagy inkább vékonyságú fácskák elég érdekesen mutatnak. Őzbak tisztította rajtuk az agancsát, a barkát ilyenkor már ledörzsölik róla. Az akáctól világos színű marad az agancspár, ellenben, ha magas csersavtartalmú tölgyfajt hánt meg a bak, egészen sötétbarna lesz.  Láttam kora reggel egy kis csapat dámbikát is. Még le sem vetették az agancsukat. Az őzeknek meg már készen van az új is.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©  

 Még csak két napja érkezett meg a gólyánk , aztán, bár jártam a fészek felé, egyetlen madarat sem találtam ott. Ma azonban fordult a kocka! Megérkezett a gólyánk párja is, azt nem tudom, hogy a tavalyi-e, vagy újat talált, a lényeg, hogy itt van. Kisterenyén és Vizslás-Újlakpusztán már a kotlás is megkezdődött. Érkezés után nem vesztegetik az időt a fehér gólyák. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A fehér gólyák nem tétlenkednek a hosszú és bizonyára fárasztó vándorút után azonnal a családalapítás nagy munkájába fognak. Gólyanász. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A kertben a vörösbegyeket párban láttam, több alkalmas gallyrakás is van a fiókanevelésükhöz. A kenderike is rendszeresen énekel a fák hegyén. A feketerigók fészkét meg is találtam az egyik tuján. Azt a legkönnyebb, jó nagy... A széncinegék is költhetnek valahol, de az odút nem foglalták el.     Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

 Reggel a net szerint mínusz 4 fok volt mifelénk, a kocsi hőmérője azonban csak nulla fokot mutatott. A madarakat nem zavarta a hideg, énekelt a feketerigó, a széncinegék, a házi rozsdafarkúak sem maradtak csendben. Egy nagyon szép hím erdei pinty egészen közelről is megmutatta magát. Erdei pinty hím. Gyönyörűen énekel. Fotó: Pexels Az ablakom alatti korai juhar virágzik még, de megjelentek az első levélkék is. A fán balkáni gerlék építik a fészküket, egy tavaly már használt gallyotthont újítanak fel. Úgy látszik, a múlt évben bevált nekik a hely. A galambféle fészke nem egy remekmű, de a célnak nyilván megfelel. Aggodalmat a hideg miatt érzek. A cseresznyefánk bimbóban van, egy-két napon belül kibomlanak. Ha most kapja a fagyot, vége a termésnek. A fosókaszilva már nagy részt elvirágzott, de a méhek még látogatták: tegnap pár lépésnyi távolságból úgy lehetett hallani a zümmögésüket, mintha kaptár mellett állnék. A fák alatt kialakított természetvédelmi farakást vörösbegy látogatta...

 A gólya persze nem a miénk, még annyira sem, hogy az utcánkban lakjon. A fészek a főút mellett van, légvonalban nincs messze, aszfalton annál inkább... A lényeg, hogy megjött valamikor mostanában, én ma láttam először. Egyedül volt és a fészken álldogált. Remélem, a párja is megérkezik rövidesen! Fehér gólya. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

  Megjöttek vándorútjukról a füsti fecskék. Gyakran már március végén megérkeznek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Idén az első füsti fecskét Ferencmajorban láttam, Komárom-Esztergom vármegyében. A tó gazdag madárvilágát tanulmányoztuk éppen, amikor csivittelve berepült fölénk öt példány.   Nádszálon egyensúlyozó füsti fecske. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán    A molnár fecskéket április 3-án láttam először Salgótarjánban. Egyetlen pár, a szomszéd lépcsőház egyetlen fészekébe... Remélem, a mieink is megjönnek nemsokára, mint ahogy az elmúlt 25 évben is mindig megjöttek áprilisban, legkésőbb május elején.   A délebbre eső országrészekben már előbb itt voltak, láttam is a jelzéseket a neten. Ettől függetlenül a személyes megfigyelést nem pótolja a képernyő. Remélem, nemsokára parti fecskéket is látok majd valahol! Felénk ritka, sajnos már az alkalmasabb élőhelyekről is eltűnt a 90 százalékuk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület felmérései szeri...

Április lett hirtelen. A számomra talán legszebb hónap! Volt pár száz kilométernyi utam a napokban, szinte egyik óráról a másikra borultak fehérbe a szilvafák, a kökénybokrok, kibomlottak a bimbók a vad- és persze a nemesített körtefákon. A barkák tövében már zöld levélkék hajtanak, egyre több vándormadár érkezik meg. Már láttam füsti, pár perce molnár fecskét. Meg ugye sorra nyílnak a vadvirágok is.   Kétszínű árvácska a Mátrában. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bundás bogár a pitypang virágán. Az árokpartokon itt-ott már Nógrád északi részén is szirmot bontott. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Saláta boglárka. A friss leveleit állítólag el lehet készíteni salátának. Én még nem próbáltam. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán       Kónya vicsorgó. Korhadéklakó, klorofillt nem termelő növény. Főleg vízpartokon látni, erdőkben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ujjas keltike a még kopasz erdő alján. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©...

 Elállt az eső. Kicsit elázott a fűzfák barkája, de ennél nagyobb baj sosem legyen. A rovarvilág is megmozdult így vasárnap délelőtt, még egy szakadozott szárnyú, áttelelt atalanta lepke is rárepült a virágporban gazdag barkákra. Közben énekelt a feketerigó, csilingelt a barázdabillegető hangja, megindultak virágport gyűjteni a méhek is. Atalanta lepke. Megkopott egyed, de sikeresen áttelelt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virít még a húsos som, bár nemsokára már elvirágzik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Elállt az eső. Remélem azért, nemsokára újra megnyílnak az ég csatornái. Nagyobb szükség van most természetben a vízre, mint bármire. Biztató, hogy közben erdei pinty esőhangját hallom. Ez nagyjából úgy szól, hogy "zsrip", a madár gyakran is mondogatja. Azt azonban nem tudom, miért hívják esőhangnak. Bízom azonban abban, hogy az erdei pinty nem téved.   Árokpartokon, napsütötte helyeken virítanak az első pitypangok is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kibomlott rekett...

 Virít az Adonis vernalis. A tavaszi hérics valamiért a férfiszépségről kapta a nevét, az való igaz, hogy gyönyörű növény a kora tavasszal nyíló, sárga virágaival. Egyes élőhelyeken néha még májusban is találni virágzó példányokat. Házi méhek keresik fel a márciusban már javában virító virágokat. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Védett növény, Istennek hála, amerre én járok, sok helyen és sok tő terem, kora tavasszal a fakadó fűzbarkák mellett az elsők között szolgál nektárral a beporzó rovaroknak.    Néha a vágások helyén is megtelepszik pár évre néhány tő. Akácos és cseres erdőújulatban is megtaláltam már. Mielőtt a fű kizöldülne, a tavaszi hérics már virágzik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Mérgező növény, néha domboldalnyi legelőkön is virít százával. A jószág nem legeli le. Csepergő esőben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói

 A korai juhar idén az év fája Magyarországon. A neve is mutatja, hogy korán virágzik, talán a farkasboroszlán után az első virító fásszárú. Ma reggelre az ablakom alatt is nyíltak a zöldessárga, szép virágok. Emlékszem ám arra az időre is, amikor a ma már a harmadik emeleten is túlnyúló fát ültették. Virágzik a korai juhar. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A csemete 1999 kora tavaszán került az ablakunk alá. Azóta jól megnőtt, egyszer majd meg is mérem a törzskerületét. Nem csak a beporzókat vonzza, madarak is keresgélnek a koronájában, szén- és kékcinege, gerle, feketerigó rendszeresen látható rajta. A balkáni gerlék fészkelnek is. Télidőben süvöltő, csíz, meggyvágó is volt már rajta, bár idén egyiket sem láttam itt. A valamelyik üres lakás erkélyén költő szürke légykapót is megfigyeltem már rajta, ma reggel meg alatta egy vörösbegyet. Pár kép és adat az év fájáról: Jellegzetesek a sárga levelek. A kép októberben, egy elegyes hegyvidéki bükkösben készült. Gyakori a városokb...

 Egészen kicsi gyerekként jártam először a Szécsény alatt húzódó sóderbanyatónál édesapámmal és a nagybátyámmal. Akkor még művelték, kotrógép is volt a partján. A helyiek azt mondták, a legmélyebb részén 17 méter mély.  Vadásztak is még ezen a részen, valaki elejtett egy barátrécét, aztán - kutya híján - gatyára vetkőzve beúszott érte. A két-három szemtanú meg szörnyülködött rajta, mer bemenni ilyen mély vízbe. Horgásztanyák, a háttérben Szécsény, jobbra a római katolikus, balra az evangélikus templom tornya. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Aztán nagyot változott a világ, vízfelület megnőtt, bányászatot abbahagyták, a tó a horgászoké lett. A víz a közeli Ipoly szintjére áll be, a madárvilág is elég gazdag és változatos itt, főleg vonulás idején. Ha kicsit tartósabban hidegebbre fordul a tél, lihogót is kialakítanak a vízi madarak, főleg tőkés récék, nyári ludak, bütykös hattyúk.   Lihogó sok tőkés récével és egy-egy bütykös hattyúval, szárcsával. Fotó: Andrásfalvi-Faragó ...