Háztáji természetvédelem

 Esett egy kis eső, szó szerint pár csepp, közben sütött a nap. A magasból holló korrogását hallottam, jött egy kis csapat vetési varjú és egy nagyobb seregélyraj is. A kenderike mellett három-négy őszapó okozott meglepetést, tavasz óta nem láttam őket a kertben. Este szivárvánnyal búcsúzott a szeptember.  Ezt láttam az ablakból. Szép volt. 😊Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Láttam szeptember 27-én két molnár fecskét Salgótarjánban , a piac felett. Azután másnap Pásztón , a hasznosi szőlők felett is megfigyeltem hármat, a hangok alapján talán többen is lehettek, akár öten-hatan is... Barázdabillegető is járta a levegőeget, de csak egy példányt figyeltem meg, csilingelő hangján jelezgetve, hullámos röptét öröm volt látni, főleg, hogy márciusig már nem valószínű az újabb megfigyelés.  Három molnár fecske a ház falán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A fecskék közelében, különös kontrasztként egy csapat vetési varjú repült a Zagyva-völgy felé. lehettek vagy hetvenen. Fecske csivitelése és varjú károgása egyszerre. Micsoda ellentét: az elmúlt nyár és a közeledő tél szólt egymáshoz... Diótolvaj vetési varjú. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma van Szent Mihály-nap; egykor a gazdasági év zárását jelentette, a pásztorok elszámoltak a gazdáknak a jószággal. Szent Mihály arkangyal, mint a mennyei seregek vezére a Sátán elleni harcban. Számos templomot szenteltek a tiszteletére; mivel úgy tartják, hogy a megholt lelkeket Isten ítélőszéke elé vezető, a temetőkápolnák jelentős része Szent Mihály titulusú. Magyar szürkemarhák a Hortobágyon; itt Dömötör-napja a behajtás hagyományos ideje.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szent Mihály arkangyal szobra a római Angyalváron.  Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Két napos eső után vagyunk, ami nagyon jól jött a Mátraalján , de bizony a nagy nyári aszályt nem ellensúlyozta. Azért öröm volt így is ránézni a természetre: fekete harkály  hangját hallottam, az őzsíráshoz hasonlótól a ciripelésszerűig. Kró, a holló is mondogatta a nevét a magasban. Kró, a holló. Bőven van belőlük a környéken, szarvasbőgés idején pedig kimondottan jól élnek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Szinte megújult a bükkös a kétnapos eső után. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A völgy két oldalán még három gímbika mordult néhányat kora reggel. A végét is járhatja a bőgés, meg el is húzódhat október közepéig, ezt csak a csupa nagybetűs természet tudja, hogy alakul. Esőcseppek egy fűszálon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Esőcseppek a mezei mályva virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A fekete harkály és a hollók hangja mellett csuszkák és széncinegék beszélgetését is hallottam, a szajkó pedig, amik ölyv vijjogását utánozta a bozótosban, ...

 Virágzik az őszi kikerics: igazi különlegesség ez a gumós növény, leveleit április-májusban hozza, azután nyár közepére elszárad, ekkor szétszórja magjait. A virágok az őszi időszak beköszöntésekor, augusztus végétől októberig bontanak szirmot. A völgyekben előbb virágzik, a Mátra felső részein láttam nyílni október végén is. Őszi kikerics az Ipoly-völgyben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Zengőlégy érkezik.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Különleges a faj tenyészideje.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Igazi szépség!  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Néhány növényfaj házi természetvédelmi oltalom alá esik nálam. A kertből csak akkor kerül ki, ha valamiért nagyon muszáj, még az ágyásokba is jut belőlük. Ilyen a mezei cickafark: bárhol bukkan fel, igyekszem meghagyni. Idén a sárgarépa között is virított néhány tő; nem bántottam, még a locsolóvízből is jutott nekik. Azt nem tudom, hogy a répának használtak-e, de zengőlegyek, földi poszméhek, lepkék sűrűn látogatták. Egyszer szalagos méhészbogarat is megfigyeltem rajta. Virágzik a mezei cickafark.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Mezei cickafark. Szívesen látogatják a rovarok, a képen boglárka faj.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A másik ilyen háztáji védett növényem a közönséges párlófű: ahol kinő, meghagyom. Idén a rendes virágzás idején, nyár elején olyan kánikula jött rá, hogy a virágok szó szerint elsorvadtak. Most, szeptember utolsó dekádjára másodvirágzás tapasztalható. Közönséges párlófű virága.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Aztán fentieken k...

Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Ma délelőtt érdekes látványban volt részem: a 21-es számú főút mellett, délelőtt fél 11-kor, legfeljebb húsz méterre a kerítéstől, hatalmas gímbika bőgött. Volt vele vagy 15 tarvad . A fényképezőgép a kocsiban volt, de hát ott nem lehet csak úgy megállni...  Marad a szép emlékkép, amit behunyt szemmel is bármikor maga elé idézhet az ember. 😌  

  Napéjegyenlőség kétszer van évente, szeptemberben és márciusban. Ilyenkor a  nappalok és az éjszakák egyforma hosszúak. Szeptemberben, az őszi napéjegyenlőség ma 20.20 órakor köszönt be magyar idő szerint. Mostantól decemberig rövidülnek a nappalok, hogy aztán karácsony után visszatérjen a fény a Földre. Most azonban készülhetünk az egyre hosszabb éjszakákra. Őszi napkelte a Balatonon. Egyre később világosodik, leszámítva az óraállítás idejét... Amitől persze az nappal és az éjszaka ugyanolyan hosszú (vagy rövid) marad. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán         Alkonyattájt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Küszvágó csér . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Vízityúk . Jó nagy lábon él.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Otthonosan mozgott a stégen is, a szétszórt horgászcsalit csipegette fel. Piros is tőle a csőre hegye. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Tőkés portré.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     Meg egy "kacsasor" a balatonfüredi Tagore sétány mellett.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Hajnalban még volt ma szarvasbőgés: erdei fülesbagoly kontrázott a bikának. Mintha egy kicsit lanyhult volna a bőgés intenzitása, holott régebben szeptember harmadik dekádjára esett a java. A klímaváltozás tenné ezt is? Biztosan, legalábbis mindent rá lehet fogni... Gímbika. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kis szénalepke.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Mályva virága.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Már egy hónapja elvonultak a fehér gólyák a környékünkről. A Kelet-Európában költők a Márvány- és a Fekete-tenger partvidékén gyülekeznek. A kontinenst a Boszporusz környékén hagyják el, hogy Anatólia  és a Közel-Kelet partvidéke felett érjék el a Nílus-völgyét. Nem vállalkoznak a tenger feletti hosszú repülésre, holott sok apró madár, fecske- és poszátafélék is megteszik ezt az utat. Fehér gólya. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Több mint harminc éve, hogy Bulgáriában, majd Törökországban is volt szerencsém látni a nagy, alkalmanként ezres gólyacsapatokat. Már most biztosan olyan példányok is vannak, amelyek egy hónap alatt eljutottak Észak-Afrikáig. Visszavárjuk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Közép- és Kelet-Európában költő, jeladóval ellátott fehér gólyák vonulása  64 ezer adat alapján.  Kelep Elek, a főutcai szomszéd. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Ma egy közönséges gyöngyházlepke látogatott a kertbe. Sajnos a gépet nem vittem, ez egy régebbi fotóm a fajról. Ami biztos: nagyon szép rovar.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Meglátogatott nemrég egy  cickány   is.  Nézz be hozzám:  itt.