Háztáji természetvédelem

 Mesés, színes időszakban járunk. Ráadásul egy kis eső is esett végre: már nagyon hiányzott! Bíborheretábla a repcemezők között. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Vadászgatás a mezőn.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virítanak sokfelé.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma van a méhek napja: a beporzók védelmét nem lehet eléggé hangsúlyozni vegyszerektől, mikroműanyagoktól, minden elképzelhető környezetszennyezéstől terhelt, szomorú világunkban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az Országos Méhészeti Egyesület honlapja szerint: "Magyarországon április 30-a a Méhek Napja, melyet 1994 óta ünneplünk. (...) Az időpontválasztás nem véletlen: április végén indul be igazán az élet a kaptárakban, és ekkor kezdődik a mézgyűjtés időszaka.  A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a méhek nélkülözhetetlen szerepére az ökoszisztémában és az élelmiszertermelésben. A méhek beporzó tevékenysége nélkül számos növényfaj képtelen lenne szaporodni, ami komoly hatással lenne a biodiverzitásra és az emberi táplálkozásra is." Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ezt azért nem árt figyelembe venni, amikor a virágos rétek és közterületek, kertek, udvarok tövig kaszálása a divat. (Természetesen szigorúan csak a térkő és a betonba lerakott gyeprács körül.)  M...

 Miközben a környéken mindenfelé zúgnak a benzinmotoros kaszák és gondosan tövig vágják a füvet, itt-ott kapával annyi tarackot kivágtam a kert végében, amennyi a mulcsoláshoz kellett a petrezselyem-fokhagyma-szamóca vegyeságyásban. Iszonyat szárazság van, a föld felszíne porzik... A kerítés mellett kinőtt egy tő hagymaszagú kányazsombor: állítólag ehető salátának, persze a friss hajtások. Egy hajnalpír lepke látogatta meg. Hajt a dió, elvirított a pitypang, végét járja az április. Hajnalpír lepke a hagymaszagú kányazsombor virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Dióhajtás. Vajon a fúrólégy mekkora támadást intéz idén? Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagyrészt elvirágzott a soknevű gyermekláncfű. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Tavaly is a pincelépcső felett költöttek, egy tetőtartó gerendán, két fészekaljat neveltek nálunk a házi rozsdafarkúak. Idén is fészket építettek ugyanoda, pontosabban úgy fél méterrel odébb. Másik pár is területet foglalt a közelben, a hímek nem csak énekükkel jelzik a határokat, hanem tettlegességig is fajul a birtokvédelem.  Őszintén remélem, hogy az állandóan nálunk kóborló macskasereg és az alkalmanként megjelenő nyest sem tesz kárt fészekben... Tavaly ősszel egy házi rozsdafarkú rendszeresen a garázsban éjszakázott . Jönni-menni is láttam párszor, de ennél is biztosabb jeleket is hagyott egy, a plafonról lógó rúd alatt. 😉 Rozsdafarkú fiókák a fészekben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Gyakran megül a kerítésen. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fiatal hím a énekel a vezetéken. A házi rozsdafarkú neve találó: ház körül látni leginkább.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Éppen a napokban raktam ki a Facebookra egy képet az erdei fülesbagoly mimikrijéről. Aztán nem sokkal később meglátogatott egy példány: a kertünkbe szállt be, pár percet elidőzött a vérszilvafán. Lévén délelőtt 10 óra, inkább aggasztó a dolog, mint örömteli. Megzavarhatták valahol, hogy el kellett hagynia a nappalozó helyét. Ráadásul költési időszak van, lehet, a fészkén ült előtte... Megtudni nem fogom soha, bár a madarat szívesen megfigyelném máskor is. Éjszaka...    Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virágzik a repce a Mátraalján. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A környék gyönyörű, ahol virágzik a repce, egészen varázslatos a táj. Öröm nézelődni egy kicsit. C-betűs lepke.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Sok szép pillanata van az áprilisnak, csak ez a hosszan tartó szárazság ne lenne... Meg a fagyok. Oda a cseresznyénk. Ha az aszály marad, a kétéltűek is veszélyben lesznek, pedig márciusban, amikor volt pár esős nap, elég szép számmal lehetett látni őket. A molnár fecskék is megjöttek, a napokban láttam egy 50-60 madárból álló rajt is. A füsti fecskékből vagy két-három pár lehet a környéken. Szinkronúszók. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szinkronban repülők.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Pihenőre készülők.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma van a Föld Napja. Április a számomra legszebb, legváltozatosabb hónap, aminek a vége is nagyon kedves: a május. Alábbi képek szándékaim szerint figyelmeztetnek pár veszélyre. Barna varangy a salakon... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fiatal bak. A "gazos" területet pár nappal később felégették. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagy gyászlepke. Már évek is eltelnek két találkozás között. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Függőlegesen élőhely, fekve pénz. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Alig érkeztek meg a vándorútról, már szaporodáshoz is láttak a fehér gólyák. Több fészekben is látom őket a környékünkön, útközben jövet-menet. A napokban láttam egy kajtár csapatot is Mátraverebély mellett, a falu északi szélén húzódó mezőn: 19 példányt számoltam. Ezek olyan fiatal madarak, amelyek hazatérnek Afrikából, de még nem szaporodnak, hanem a fészkelőterületeken sokszor csapatostól kóborolnak. Megérkeztek, rögtön párosodtak és már költenek is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Valahol talán fürödtek is előtte... A környékünkön sajnos nagy a szárazság. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Örülök az érkezésüknek és ezzel Istennek hála, nem vagyok egyedül.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Idén április 18-án láttam az első gyurgyalagot. Pontosabban először csak hallottam, még az is megfordult a fejemben, hogy képzelődtem, vagy valamelyik seregély ilyen jól beszél idegen nyelven... Aztán megláttam a madarat a kert felett. Ilyen korán még sosem láttam gyurgyalagot; április utolsó napjaiban megérkezett már a Mátraaljára, de 18-án - az én megfigyeléseim szerint - még soha. Gyurgyalagok. Hazatért a legszínesebb hazai madár. Fotó: Pexels Gyurgyalag röptében. Fotó: Pexels Gyurgyag leshelyén. Fotó: Pexels

 Még virradat előtt arra ébredtem, hogy nyest szalad a háztetőn: nem úgy hallatszott, mintha a padláson rohangálna, koppantak a körmei a cserepeken. Gyorsan kinyitottam a tetőablakot, ami a meglepetés erejével érte, mert hatalmasat ugrott a tető széle felé; ott megállt pár másodpercre, a körvonalait jól láttam. Aztán beugrott az ereszcsatornába, végigfutott az ablak alatt és egy tujára átugorva lement a tetőről. Délelőtt egy összetört kacsatojást találtam a járdán, éppen ott, ahol kiugrott a tető szélére. Leejthette, amikor ablakot nyitottam. Később láttam a vörös vércsét: tavaly a környéken költhettek, kora tavasztól késő őszig rendszeresen megfigyeltem őket a kert végében. Ami viszont nagyon szomorú, hogy a múlt évhez képest a zöld küllő és a kuvik is eltűnt a környékről.  Vörös vércse. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nézz be hozzám:  itt.  

A napokban láttam az első kardos lepkét: a nagy rókalepke, a C-betűs és a nappali pávaszem mutatkozott már március végétől, húsvét vasárnap egy hajnalpír lepke is meglátogatta a kertet. Repült az első kardos lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A füsti fecskék csivittelését napok óta hallom a magasból, most végre egy példányt láttam is a kert felett. Bejegyzésekből úgy látom, máshová már április első napjaiban megérkeztek.  Füsti fecske a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nádszálon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nézz be hozzám:  itt.  

 Gyönyörű hónap az április. Nekem a kedvencem... Színesedik a világ, bár a hajnali fagyok sokat rontanak rajta... A napok óta hófehérben pompázó cseresznyefa virágai megbarnultak. Ujjas keltike lila virággal. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virágzik a védett fehér acsalapu. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Tavaszi hérics. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán