Háztáji természetvédelem

 Ki, hogy van vele, nekem egész évben a február végétől május elejéig tartó időszak a legkedvesebb. A természet megújulásának már a tél közepétől számos jele van, kezdi a nagy termetű ragadozók fészekfoglalása, a hollók nászröpte, a harkályok dobolása... Aztán amikor a fűzvesszők sárgállani kezdenek, már biztos, hogy közel tavasz. Idén február végén volt végre pár hidegebb nap, most is mínusz egy fokra ébredtünk, de ez már a naptári tavasz első napja. Leánykökörcsin. A legkorábban virágzó növények közé tartozik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Télidőben a következő jel, amikor dalra fakad a feketerigó, a széncinege, az erdei pinty , a citromsármány . (Enyhébb napokon a balkáni gerle is sokszor megszólal, de az ő hangját azért túlzás madárdalnak tekinteni.) Martilapu virít a vízparton. A völgyek aljában már tél végén nyílik, a hegyvidéki bükkösökben április közepéig is elhúzódhat a virágzása. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A hóvirág kertészeti változata már január ele...

Kilátás a fennsíkról az országhatárral elválasztott Medvesaljára. Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Sok kedves helyem van, az egyik legkedvesebb mindegyik között talán a Medves-fennsík és peremvidékei. Fénykoromban volt olyan, hogy egy héten akár négy-öt alkalommal is meglátogattam; ezt ma már sajnos nem tehetem. Medvesalja tél végén, a Szarufabércről fotózva. Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Mit is adott nekem ez a vidék? Sok szép élményt a természetben, még könyvet is írtam róla több év tapasztalatait összegezve 2006-ban, inspirációt több más mű megalkotásához, mindezt sok-sok fotóval kiegészítve.  A Rétikereszt tél végén. Néha áprilisig is voltak fent hófoltok. Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Meg persze sok kosárnyi gombát, a Palócföldön nemes egyszerűséggel csak igazinak nevezett vargányát, valószínűleg az összes itt megtermő fajból, róka- és csiperke gombát, nagy őzlábat, pöfeteget, hogy csak a fontosabbakat említsem. Adta még az erdőjárás minden izgalmát, vad- és madárleseket...

 A naptári tél utolsó napja van. Lehet még hideg, jöhet hó, akár áprilisig is, fagyhat még májusban is... Így a végén azonban elmondhatjuk: enyhe három hónap után vagyunk. A tél február utolsó hetére ugyan megemberelte magát, pár napig mínusz tíz fok alatt volt a hőmérséklet. Dámszarvasokat gyakran láttam, néha négy-öt rudlit is naponta. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A pár centi hó, amikor esett vagy háromszor december óta, olyan sajtóvisszhangot kapott, mintha méteres lepel borította volna be a Kárpát-medencét. Pár napnál tovább egyszer sem tartott, amikor esett is egy kis fehér csapadék. Zúzmarás időszak is csak január elején volt pár napig, az első napsugarak el is vitték egykét óra leforgása alatt. Kékcinege az etetőn. Átlagos volt a madárjárás. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ami nagy baj, hogy szokatlanul száraz is volt 2024-2025 tele, aminek majd a tavaszi felmelegedéssel látjuk csak igazán a kárát. Egyrészt a talajból hiányzik a víz, vetésnél-ültetésnél ez nagyon na...

 Közeledik a költési szezon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei pedig arra figyelmeztetnek, hogy a postaládánkba is beköltözhetnek a széncinegék . A legtermetesebb cinegefaj alkalmazkodóképes, nem csak a táplálkozásban, hanem a fészkelőhely megválasztásában is. Fali üregektől a csővégekig szinte bármilyen magasságban előfordulhat fiókanevelés. Széncinegék. Hangjuk már napok óta élteti a tavaszt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A honlap bejegyzésében a megelőzésre és a már megkezdett költés megóvására is adnak tanácsokat. Azt külön öröm olvasni, hogy az emberek többsége szívesen veszi, ha a széncinegék egy kis időre, bő egy hónapra elfoglalják a mesterséges fészekodúkra tényleg nagyon hasonlító podtaládákat. Hím széncinege (jobbra.).  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A széncinegéknek a 32 milliméter átmérőjú bebújónyílás a legalkalmasabb. A szűkebb, 28 milliméteres  z apróbb cinegefajok számára megfelelő, a téli etetőket látogató cinegefajok ...

  Ha tehetem, útba ejtem a Kis-Zagyva-völgyet és annak is az egyik ékességét, a Cruxx Gemina, azaz Kettős Kereszt nevet viselő tavat. Istennek hála nem járt úgy, mint a horgásztavak egy része, hogy hétvégi vityillók sora és budierdő növekedjen körülötte. Remélem, így is marad... Ha tehetem, körüljárom, ha nincs annyi idő, legalább egy kisebb sétát teszek mellette. Néha meglepetést is okoz a madárvilága. Tavaly május 31-én egy öreg réti sas és egy dankasirály szállt fel itt előlem, korábban egyiket sem láttam a Kis-Zagyva-völgyben. Láttam már itt nagy kócsagot, a közelben gyurgyalagok költenek, az idősebb fának köszönhetően mindig látni-hallani zöld küllőt is. Persze a gyakoribb madárfajokat is mindig öröm látni.  Ami az emlősöket illeti, a környéken őz, gím, dám, róka gyakran, vaddisznó, mezei nyúl ritkábban mutatja magát. Annál nagyobb öröm, ha valamelyik mégis előkerül. Sajnos inkább elgázolva látni a kisebb emlősöket, borzot, nyestet, vakondot, sünöket fotóztam már itt az ú...

 Idősebb erdőkben, gyümölcsösökben, vagy akár parkokban járva néhol találkozhatunk a harkályfajok munkájának nyomaival. Nem csak az idősebb fákba vájt odúkra, vagy a rovarok után megvésett fakéregre kell itt gondolni. Ágvillába, fakéregbe szorított magok, makkok, fenyőtobozok mutatják, hogy hol kopácsoltak a madarak a beltartalom után kutatva. Az alkalmas, munkavégzésre leginkább megfelelő helyekre a harkályok összehordják a táplálékukat, rendszeresen ott táplálkoznak. Nagy fakopáncs hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Sajnos nem mindig jutott eszembe, hogy le is fotózzam, ha ilyet látok, de azért mindig megnéztem, mit bontogattak az adott környéken élő harkályfajok, többnyire nagy fakopáncsok. Télen ugyanis rovarok híján éhen halnának, ha csak abból kellene megélniük, amit a kéreg alól, vagy a korhadó fából kikopácsolnak. Így aztán a tápanyagban gazdag magok is szóba jönnek a túlélés végett. Mit találhatunk a harkályműhelyben? Nos, ez leginkább a környezettől függ. Ahol fe...

 Erdőn járva, néha utazás közben is az ember erdős-hegyes vidéken elég jó eséllyel láthat muflonokat. Legalábbis amerre nekem útjaim vannak, akad belőlük itt-ott. A trófeákat persze sokkal könnyebb szemügyre venni, ahogy fotón vagy filmen is alaposabban megfigyelhetők, mint terepen. Ha akadályozza a kos látását, letöri a szarvvégét. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Az bizonyára feltűnik, hogy a nagy kosok szarvvége gyakran törött, ennek pedig oka van. A muflonok csigái - így hívja a vadásznyelv - folyamatosan nőnek, egyszer csak elérhetnek olyan szögbe, ahol akadályozzák a vad látását. Ezért aztán az állatok a szarvuk végét sziklarepedésekbe, kövek közé, fák elágazásába akasztva igyekeznek letördelni. Emiatt ritka az olyan idősebb kos, amelyiknek ép lenne a szarvvége! Ritka az olyan kos, amelyiknek ép a szarvvége! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója  ©    

  Az elmúlt egy hét fagyos időjárása jégréteget húzott a vizekre. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Mátyás névnap van ma, Szent Mátyás apostol ünnepe , akit a Jézust eláruló Karióti Júdás helyére választottak tizenkettediknek az apostolok közé.    A Holdvilág-árok a Visegrádi-hegységben: 1924-ben ilyen jégcsapok képződtek. Forrás: Fortepan / Schermann Ákos                                                              A népi regula szerint Mátyás, ha jeget talál február 24-én, akkor rontja, ha nem talál, akkor viszont csinál. Tehát a tél hosszára is következtet a népi megfigyelés: ha még jegesek a tavak, a folyók és patakok szélei, akkor már nem tart sokáig a tél. A jelek idén erre mutatnak...

 Hideg hét után vagyunk, párszor mínusz tíz fok alá ment hajnalra a hőmérséklet. A természetben nagyon nagy szükség van ezekre a dermesztő időszakokra, főleg, hogy már évek óta nem volt ilyen... Sok kártevő elpusztul ilyenkor, amiből ijesztő módon van egyre több a távol-keleti poloskafajoktól a spanyol csigáig... Közép fakopáncs.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az alacsony hőmérséklet ellenére a napokban többször hallottam a harkályok dobolását: kiszáradt ágcsonkot kapácsolnak ilyenkor, ami rezeg és felerősíti a hangot. A területfoglalást jelzi, a párbaállás és az odúvésés, vagy legalábbis takarítás után pedig kezdődhet a költés. Persze hallottam már harkálydobszót januárban is, de hát ez attól is függ, mennyi időt tud a természetben tölteni az ember. Nagy fakopáncs hím. A tarkón látható piros sáv a tojó madáron hiányzik, egyszínű fekete. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A közép és a nagy fakopáncs méretre nagyjából egyforma, de a két képet összehasonlítva elég jól láthatók a ...

 Úton voltam a Kis-Zagyva-völgyben. Akkor megyek erre, ha nem kell rohanni, lehet nézelődni és megállni, ha valami érdekeset látok: nagyvad mellett, néha ritkább madárfajok is megmutatják magukat, a gyakoriak meg nagyon is sűrűn. Egy térségi hulladéklerakó miatt a holló közönséges, öt-hat egerészölyvet biztosan látni az út mellett, nagy őrgébics, vörös vércse, karvaly is jó eséllyel látható a téli időszakban, még kisebb vizes élőhelyek is találhatók itt a völgy aljában. Dámbikák a domboldalban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Egy helyen dámokat vettem észre, egy napsütötte domboldalban hevertek, cserkelésre alkalmas helyen. Meg is próbáltam rájuk menni pár fotó reményében, bár jó messze voltak. Közben láttam egy karvalyt, korrogva repülő hollókat, aztán pedig a mezőkön, erdőszéleken hallható egyik legjellegzetesebb hangot: egy citromsármány énekét. A napokban Zsuzsanna napjára nem szólalt meg a mezei pacsirta felénk, de a citromsármány éneke legalább olyan biztos jele a tavas...

 Az ablakom alatt az erdei pinty dalra fakadt. (Lehet, másfelé már régebben énekel.) Mínusz tíz fok van és sajnos felhőtlen az égbolt - csapadékra nagy szükség lenne, egész télen alig volt valami... Erdei pinty. Felénk február 22-én fakadt dalra. Fotó: Pexels  Pár napja Zsuzsanna napra a mezei pacsirtát kerestem, de a népi mondás nem jött be, a madár néma maradt. Nem csoda, mínusz 13 fok aznap reggel. Egy tóparton jártam, ahol kiterjedt füves élőhelyek húzódnak, de pacsirtafélének nyoma sem volt. A jég énekelt helyettük: ahogy a nap rásütött, a hőmérséklet-különbség miatt rianások sora keletkezett, különleges hanghatások közepette. Az elején viszonylag jól hallható, a videót a Cruxx Gemina mellett készítettem:    

Mezei veréb, mögötte széncinege az etetőn. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Kétféle veréb is járja a madáretetőket, házi és mezei. Persze attól is függ, hogy hol etetünk, urbánus környezetben inkább a házira számíthatunk, kertes övezetekben mindkettőre, a természetközeli élőhelyeken a mezei verébre. A veréb is madár, helye van a természetben, a karvalyok egyik fontos zsákmányállata. Egymás mellett a mezei és a házi veréb. Így elég szembetűnő a különbség.  A házi veréb hím (mifelénk bak...) másképp' néz ki, mint a tojó; a mezei veréb ivarai ránézésre nem különböztethetők meg. A berki veréb is előfordulhat a Kárpát-medencében, de megfigyelésének inkább csak elméleti esélye van. Más vendégek a madáretetőn: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Megyvágó . Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©

 Ma van a Zsuzsannák névnapja, ami rendes években jeles fordulópont az időjárásban: azt tartja a népi regula, hogyha ma megszólal a pacsirta, már nem tart sokáig a tél. Arra nem tér ki a megfigyelésen alapuló meteorológia, hogy a mezei pacsirtáról van-e szó, de mivel télvégén ez faj kezd elsőként énekelni, magasan a mezők felett szárnyalva, feltűnő módon, akkor bizonyára róla szól a mondás is. Mezei pacsirta, ahogy ritkán látjuk: többnyire a magasba emelkedve énekel. Ez a példány egy kerítésoszlopot választott erre a célra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Idén nem tudni, hogy alakul a dolog, február 19-án nem sokkal korábban még mínusz 13 fokot mutatott a hőmérő, amiben valószínűleg befagy az egyébként kiválóan éneklő madarak... Csőre. Mindenesetre kora reggel óta már melegedett a hőmérséklet. Egy fokot... A napsütéses, tiszta időben lehet, egész nap fagypont alatt marad a hőfok.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

 A késő őszi fagyoktól a kora tavaszi időszakig, novembertől márciusig etetjük a madarakat. A legjobb és legolcsóbb, könnyen beszerezhető élelem számukra a fekete napraforgó. Van még számos alternatíva, de ebben fogadjuk meg a szakemberek tanácsait ! Kékcinege, nyakatekert kis madár. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Általában a széncinegék fedezik fel elsőként az ingyenkonyhát, majd társul hozzájuk néhány kék- és barát-, fenyvescinege, csuszka. A rendszeresen etetett helyeket meggyőződésem, hogy ismerik és emlékeznek is rájuk, rendszeresen ránéznek már a nyár végi, őszi kóborlásaik idején. Erdei pinty. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A nagyobb etetőkön biztosan számíthatunk a pintyfélék látogatásaira. A tengelicek gyakran csapatostól érkeznek, a zöldikék, a csízek, az erdei pintyek, a meggyvágók, a fenyőpintyek sem számítanak meglepetésnek. Nem csak az etetőre mennek rá, szívesen szedegetik körülötte a többi faj által szétszórt hulladékmagot is. Házi és mezei veréb ...