Kedves helyek: Medves, pereme és élmények, tél végére (Fotókkal)

Kilátás a fennsíkról az országhatárral elválasztott Medvesaljára. Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív

Sok kedves helyem van, az egyik legkedvesebb mindegyik között talán a Medves-fennsík és peremvidékei. Fénykoromban volt olyan, hogy egy héten akár négy-öt alkalommal is meglátogattam; ezt ma már sajnos nem tehetem.

Medvesalja tél végén, a Szarufabércről fotózva. Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív

Mit is adott nekem ez a vidék? Sok szép élményt a természetben, még könyvet is írtam róla több év tapasztalatait összegezve 2006-ban, inspirációt több más mű megalkotásához, mindezt sok-sok fotóval kiegészítve. 

A Rétikereszt tél végén. Néha áprilisig is voltak fent hófoltok. Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív

Meg persze sok kosárnyi gombát, a Palócföldön nemes egyszerűséggel csak igazinak nevezett vargányát, valószínűleg az összes itt megtermő fajból, róka- és csiperke gombát, nagy őzlábat, pöfeteget, hogy csak a fontosabbakat említsem. Adta még az erdőjárás minden izgalmát, vad- és madárleseket, kétéltűkeresőket, rovar- és növényfotózásokat, hajnalokat és alkonyatokat is. Bevallom, inkább alkonyatokat, mert azokhoz sokkal könnyebb felkelni, mint virradat előtt.

Hóban virágzó fekete kökörcsin. Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív

 

Ennyi anyagot persze nem lehet összefoglalni egy bejegyzésben, meg nem is célszerű, visszatérhetek itt a Medves témájára még nagyon sokszor. Ami ez idő tájt már biztosra vehető: bimbóznak a fekete kökörcsinek az alkalmas élőhelyeken. 

Salgó vára téli napsütésben. Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív

 

Az ezredforduló táján még megvárták március második dekádját, de van valami a klímaváltozásban, mert az utóbbi években két-három héttel is korábban emelték fel bimbófejüket a sötét sziklákról, amik a kora tavaszi napsütésben előbb felmelegszenek.

A Mogyorósi-kilátó télidőben. Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív

 
Andrásfalvi-Faragó Zoltán
a szerző fotója ©

 

Hely: Salgótarján, Magyarország

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Biztonságban telelhet a fehér gólya

Kép
 Többször felbukkant a közösségi médiában az év utolsó és első napjaiban egy fehér gólya: a madár nem vonult el a nyár végén, a maconkai víztározón tartózkodott újév környékén. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai befogták a madarat, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság salgótarjáni látogatóközpontjába vitték, ahol tavaszig gondoskodnak róla. Bátonyterenye és Kisterenye között tartózkodott a telelő fehér gólya. Fotó: Pintér Zsolt  Köszönet a fotóért Pintér Zsoltnak, az MME önkéntes munkatársának!  Az elkövetkező napokban kemény hideg várható, így a madár valószínűleg nem jutott volna táplálékhoz.
További információk

Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó (Fotókkal)

Kép
 Főleg a közösségi média bejegyzéseiben, de a szépirodalomban, vagy akár a közbeszédben is gyakran használják a lepke szinonimájaként a pillangó szót.  Farkasalma lepke. Régen május közepétől repült az imágó, az utóbbi években sokszor már április végén felbukkantak az első példányok. A négy hazai pillangófaj egyike.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Kardos lepke. Szintén pillangó, a leggyakrabban talán őt látjuk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó...  Fecskefarkú lepke, a négy hazai pillangófaj egyike. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     Mi is a különbség a lepke és a pillangó között? Nem valami nagy, nézd meg az alábbi képen:  Ezen a képen jól látható a lepkék és pillangók közötti apró különbség. Az alsó szárny belső, azaz  a potroh felé eső széle a pillangók esetében enyhén ívelt, mint ezen a terjőke kígyósziszen táplálkozó fecskefarkú lepkén is megfigyelhető. A lepkefajok esetében ...
További információk

Kiderült, melyik faj az Év madara 2026-ban (Fotókkal)

Kép
 A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közzétette: 2026-ban az Év madara az énekes rigó . Sok érdekességgel szolgál a természetbarátoknak: mesteri, belülről kitapasztott fészket épít és eszközt is használ, a csigák házát gyakran ugyanazon a kövön töri fel: ez a rigóüllő.  Márciusban számíthatunk az első, telelésből érkező példányokra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Gyakori faj, jellegzetes énekét - megismétli a strófáit - a városi kertekben, nagy forgalmú parkokban is hallhatjuk, a fekete rigók mellett gyakran láthatjuk a gyepen szaladgálni, miközben gilisztákból, csigákból, férgekből álló táplálékát gyűjti. Énekes rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az MME a bejegyzésében kifejtették: akár telelő példányok is akadhatnak, ezekre fokozottan kell figyelni a hideg hónapokban. 
További információk